Webmustra az építészirodákról honlapjaik alapján

Körülnéztünk a neten, mit lehet megtudni a magyar építészirodákról honlapjaik alapján. Ki kell mondani: a magyar építészirodák egy jelentős része nem jeleskedik különösebben az internetes kommunikáció terén (sem).

A mostani fókusztémánk, a „digitális világ” elemzése kapcsán körülnéztem a neten: mit lehet megtudni a magyar építészirodákról honlapjaik alapján. Több tucat olyan website-ot böngésztem át, amely napjaink legismertebb tervezőcsoportjait mutatja be. Bár vizsgálódásom szigorúan szubjektív alapon történt, a merítés tehát távolról sem volt reprezentatív, bizonyos sűrűn felbukkanó jelenségekre azért felfigyeltem.
Ki kell mondani: a magyar építészirodák egy jelentős része nem jeleskedik különösebben az internetes kommunikáció terén (sem). Sok esetben a csetlő-botló dizájnról ordít, hogy valamilyen házilagos produktumról, s nem valóban hozzáértő megoldásról van szó. De ez még hagyján. Az információhiány, a gyakorlatilag üres menüpontok hosszú sora sokkal kellemetlenebb probléma: gyakran csak kevés és gyenge minőségű képanyag érhető el, nincsenek építészeti rajzok és projektleírások, kontaktok, a kliensek számára készült üzleti-jogi tájékoztatók. Az ilyen oldalak azt az érzést keltik a látogatóban, hogy az csak „tessék-lássék” módjára készült. Mintha pusztán azért szerkesztették volna, mert ma már illik, hogy legyen egy építészirodának weboldala, ám a minőséget már nem érezték igazán fontosnak.    
Persze van sok üdítő ellenpélda is, egyre több a profizmust sugalló, kiválóan szerkesztett, adatgazdag, igényesen megtervezett oldal, de – véleményem szerint – a magyar tervezőirodák többségükben valamilyen amatőr, komoly weboldalnak aligha tekinthető tákolmányokat tesznek közzé a világhálón.
Az alábbiakban néhány jellemző weboldalt emelek ki – de hangsúlyozom, hogy a már első látásra is gyenge szerkesztményekkel nem foglalkoztam, hanem egyszerűen átsiklottam rajtuk.

Van, de minek

A T2a Építésziroda (www.t2a.hu) honlapjának tetszetős nyitóoldala mögött néhány szép részletfotón kívül szinte semmit sem találunk. Az a kevés, amit a főoldal alján lévő kis négyzetekre kattintva (pár percbe azért beletellik, mire rájön az ember, hogy így tud az oldal mélyére hatolni) látni lehet, nem mutat rá az egyes épületek valódi értékeire, összetettségére, csak a felszínes gyönyörködtetést célozza. Se alaprajzok, se metszetek, se évszámok, se tervek, mégcsak leírások sem. Egy telefonszám, meg egy e-mail-cím. Oszt jónapot.

Túlminimál

Vannak olyan oldalak, amelyek lényegében logikus, jól áttekinthető, s a hagyományoknak megfelelő menürendszert követnek (cégbemutató, projektek/épületek, tervek, munkatársak, kontakt), finom, visszafogott dizájnt mutatnak, de az egész valahogy kevesebb a kelleténél. Az A Stúdió ’90 (www.astudio.hu) honlapjának arculata tiszta és finoman formált, sajátos karakterét a háttérként alkalmazott szabadkézi rajzok és látványtervek adják meg. Ám a látogató kezdeti lelkesedését a belsőbb oldalak hiányai hamar letörik. Hiába a jól áttekinthető, egyszerű menürendszer, ha sok helyen igen kevés az illusztráció, ha szinte sehol nincs rövid projektismertetés.
A Dóm Építészműterem (www.dom.hu) oldala is igen szűkszavú, bár az épületleírások meglepően frappánsak és tartalmasak. A világos struktúra azonban igen szegényes képanyaggal és a már-már unalomig lecsupaszított formavilággal párosul. Nagyon kulturált, de túlzottan száraz hangvételű oldal.

Aktívak és formalisták

A Bánáti és Hartvig Építésziroda (www.bh.hu) oldala izgőmozgó flash-sel indul, majd az építészek ars poeticájaként különböző kulcsfogalmakat jelölő szavak sakktáblája tűnik fel. Miután rájövünk, hogy ezeknek gyakorlati funkciója nincs, beléphetünk az oldalra. A belső felületek dizájnja mintegy az irodára jellemző építészeti forma- és színvilág webes változata: az egyes menüpontok élénk tubusszínekkel gazdagított konstruktivista kompozíciókba rendeződnek. Kétségtelen, hogy az oldalon a forma dominál, de sehol sem érezzük, hogy mindez komolyan akadályozná az eligazodást. Sok kép, sok adat, s bár műelírások nemigen vannak, a hírrovat kárpótol: itt az építésziroda a maga fontos eseményeit közli a külvilággal. Ez egészen egyedülállónak tűnik idehaza.
A Theycom Stúdió (www.theycom.hu) website-ja is hasonlóan l’art pour l’art látvány- és hangeffektekkel indul. Egy kis akadályversennyel lehet bejutni az oldalra: a rángatózó-lebegő kereszteket összekötő „fonalakat” kell eltalálni a kurzorral. Az oldal kizárólag a vizualitásra, a flash-ekre, látványtervekre, fényképekre épít – miközben az egyes objektumokról a láthatón túl semmi sem derül ki. Van ugyan néhány feledhető eszmefuttatás az építészet, a belsőépítészet, a zene és a képzőművészet mibenlétéről (nyilván azzal a céllal, hogy rámutasson: az építészet a többitől nem elszigetelt művészeti ág), de minthogy olvashatatlan (a különleges formát szélsőségesen előtérbe helyező) betűtípussal íródtak, pár szó után elnavigálunk az oldalról.

A korrekt

Az Axis Építésziroda (www.axisepitesz.hu) weblapja valószínűleg a műfaj leginformatívabb példája. Tökéletesen tiszta, egymástól határozottan elkülönülő témájú menüpontokból áll. Az egyes anyagrészeket összekötő ugrópontok egész szövevénye segíti az oldal használatát. A fényképek, rajzok, stáblisták, leírások fantasztikus gazdagsága sehol nem válik parttalanná – feszes rendszer fog össze mindent. Az Axisban tömörülő építészek munkáit a ’80-as évektől kezdve megismerhetjük. A dizájn a struktúrához hasonlóan feszes, derékszögű: a látvány neutrális, majdnem jellegtelen, ugyanakkor maga az oldal az egyik leghasználhatóbb adatbázis a magyar építészirodai honlapok sorában.
Csupa hasonlót lehetne elmondani a www.adaline.hu-ról és a www.artfront.hu-ról is – persze ezek az Axisétól eltérő léptékű webhelyek.

Az ósdi és a karótnyelt bürokrata

A Finta és Társai Építészeti Stúdió (www.fintastudio.hu) oldala fölött rég elszállt az idő – ilyet már ritkán látni. „Virtuóz” dizájnja az internet hőskorát idézi primitív grafikai megoldásaival. A honlap egyértelműen gazdátlan – valamikor évekkel ezelőtt frissíthették utoljára, de igazából talán soha nem foglalkozott vele senki. A Munkák menüben csak elvétve találunk az egyes projektek puszta megnevezésén túl valami mást is. Gondolnák, hogy ez Magyarország egyik vezető építészirodája?
A másik monstrum, a Közti (www.kozti.hu) honlapja a régivágású, bürokratikus állami vállaltok hangulatát árasztja. Személytelen dizájn, vigasztalanul monoton szerkezet, mindenütt csak a kötelező adatok.

Inter (-aktív, -diszciplináris, -fész)

A Minusplus Építésziroda (www.minusplus.hu) tagjai azzal kísérleteznek, hogy honlapjukat folyóiratszerűen szerkesszék. Az oldalon nem csak a szokásos menüpontok jelennek meg, hanem az irodához valamilyen módon kapcsolódó építészeti hírek (a tervezőcsoport szereplései, kiállításai, pályázati sikerei, az irodával foglalkozó publikációk linkjei) is helyet kapnak. A hírportálok mintájára négyzetes szövegablakokra osztották fel az oldalt, hogy a sokféle interaktív tartalom kibontakozhasson a látogató előtt. A website azonban még kiforratlan és kissé kaotikus, nem tisztázottak a menük és az ablakok témái.

Csilivili

A végére egy igazi gyöngyszem: a Csikós Mihály Építészirodája weboldala (www.csikos.hu) leginkább a SecondLife fém- és műanyagízű képi világát idéző látványtervekkel kápráztat el bennünket. Nem tudom megemészteni a főoldalon olvasható mondatot sem: „A web site-on látható létesítmények csak kiragadott példák. Érdeklődés esetén az iroda készséggel bemutatja az érdeklődő által kijelölt teljes szakterületet.” Vagyis, aki tájékozódni szeretne az iroda utólérhetetlen remekművei iránt, az egyenesen a mestereknél tegye azt. Kiváló klienskergető módszer. Van egy csak regisztrált felhasználóknak elérhető üzleti klub is, fokozva az oldalon látható épületek, enteriőrök láttán teljesen alaptalan előkelősködést.  

HP