Webmustra IV.
A hazai építészirodákon rendre kifog a feladat, hogy portfóliójukat webes felületre igazítsák és valamit elmondjanak szakmai alapállásukról. A nehézségeket néhány górcső alá vett példa is jól mutatja.
A hazai építészirodákon rendre kifog a feladat, hogy portfóliójukat webes felületre igazítsák és valamit elmondjanak szakmai alapállásukról. Kétségtelenül nem könnyű alaprajzokból, látványtervekből, különféle házakat ábrázoló fotókból és unalmas műleírásokból álló fájltömeget „beetetni” a látogatókkal úgy, hogy az ne csak szakmailag korrekt, de vonzó és változatos legyen számukra, s közben közvetítse azt a szemléletet is, melyet az adott építésziroda a magáénak vall.
Ami azt illeti, sokan kísérletet sem tesznek erre, hanem maradnak a „megvalósult munkák – tervek – munkatársak – kontakt” quadrigánál, s az egyszerű, kvázi mérnöki dizájnnál a szokásos oldalsó és felső menüsorral. Rengeteg témába vágó honlapot átnézve állítható, hogy a magyar építészirodák weboldalai rendkívül szövegszegények: az esetek jelentős részében az egyes munkákat dokumentáló anyagok minden különösebb magyarázat nélkül lógnak a levegőben. A szerkesztők valamiért azt gondolják, hogy az érdeklődő csak vizuális benyomásokat vár, s az ügyfelek a hatásos effektek alapján döntenek. Bár a szimpátia kialakulásában a képeknek bizonyára óriási szerepük van, a komoly látogató igényli a segítséget a látvány értelmezéséhez. És ez nem csak az építészet terén kevésbé tájékozottak, de még a szakmabeliek számára is fontos lehet. Az olvasó egészen biztosan kíváncsi a tervezés-kivitelezés körülményei mellett arra az „intelligenciaszintre”, arra a szakmai-emberi érzékenységre is, amely egy-egy leírásban megnyilvánul. A honlapok böngészése közben egyre erősebb a gyanú, hogy a céges weblap műfaja még mindig nem vált a magyar építészszakma kommunikációjának szerves részévé, az építészirodák mintha csak azért csinálnának maguknak honlapot, mert „aki ma nincs jelen a neten, az nem is létezik”. Ugyanakkor az építészeti témájú blogok egyre jobbak és egyre nagyobb számban jelennek meg – ezek azonban jellemzően nem egy-egy építészcsoport tevékenyégéhez kapcsolódnak, inkább általános problémákat feszegetnek (bár az utóbbi időben feltűnt a színen néhány irodai blog is).
A honlap karakterét illetően nem érzékelhető az egyszerű adatközlésnél nagyobb ambíció: a fekete alapon fehér vonalakkal megrajzolt menürendszer száraz grafikája is ezt sugározza. Szépen sorjában megnézegethetjük a képeket és rajzokat, de az iroda munkáit illetően mélyreható ismeretekre nem számíthatunk. Ráadásul következetlenül töltötték fel a mappákat: a „megvalósult munkák” menüben csak a középületek jelennek meg, miközben az oldalsó menüpontok között épülettípusonként is tájékozódhatunk, s megismerhetjük a kész társasházakat és családi házakat. Tehát minimum két menüpont teljesen fedi egymást, azaz az egyik felesleges.
A szerkesztők a semleges alap különböző pontjain felvillanó, majd eltűnő nézőképek váltakozásával operáltak: ha éppen nem kattintunk valamelyik menüpontra, akkor ez a finom mozgás adja meg az oldal karakterét. Az oldal grafikai világa meglehetősen minimalizált, csak ezek a vizuális szpotok és a lehető legkevesebb menüpont (hírek-borok, munkák, iroda, kapcsolat) képezik az arculatot. A színösszeállítás kellemes, harmonikus, a fotók igényesek, ugyanakkor a formai elemek összeállítása gyakran diffúz. Nem igazán látogatóbarát megoldás, hogy a honlap kizárólag Internet Explorer böngészővel működik.
Az oldal mind a tartalom, mind a megjelenés szempontjából kissé vérszegény, lötyögős. Miközben az egyébként kimagasló színvonalú épületekhez kapcsolódó szakmai problémákról nem tudunk meg semmit, addig az irodai kirándulásokon készült személyes fényképeket és az egyik cégtulajdonos saját pincészetében készült borok címkéit nézegethetjük.
Viszonylag jól felépített, jelentős mennyiségű tartalommal telített honlapot tart fenn a Teampannon. A nyitóoldal rögtön jelzi, hogy a cég tevékenysége kettős: a két részre osztott oldal egyik felére kattintva a várostervező szekciót, a másikon belépve az építészeti munkákat ismerhetjük meg. Az oldal arculatát az egyes menük témájához illeszkedő fotórészletek, „ikonok” adják meg: a nyitóoldalon megjelenő két nagy fotó (a budapesti Belváros a magasból és a Debreceni Egyetem Élettudományi épületének kapuépítménye) után az építészeti oldalon három keskeny-magas „fotószelet” fogadja a látogatót az építészeti, belsőépítészeti munkákat és a pályázatokat bemutató egységeknek megfelelően. A menükön belül szintén kis nézőképekre kattintva lehet elérni az egyes munkákat bemutató anyagokat. Nincs ebben a rendszerben semmi különös, akár azt is mondhatnám, hogy arctalan a dolog (a weblapnak önálló grafikai világa szinte nincs is), az oldal mezőarányai mégis jók, a fotók szépek és viszonylag nagy felbontásúak, s így lehetőség van hosszú szemlélődésre is.
Komoly hiányosság azonban, hogy a weblap mondatokba öntött gondolatokat egyáltalán nem közvetít: az építészeti szekció egész felületén összesen kettő, azaz kettő mondat olvasható a cég történetéről és értékrendjéről, meglehetősen lakonikus, úgy is mondható, hogy közhelyes fogalmazásban: „Tervezési alapelvünk az értékállóság, szerkezeti fegyelem és következetesség, környezeti illeszkedés az anyaghasználatban, és a tömegformálásban az egyediség megtartásával. A térbeli rendet keressük a városban, az épületekben és a belsőépítészetben egyaránt.”
www.mmmuvek.hu
A szokványos építészirodai honlapok sémáiból igyekszik kitörni az MM Művek oldala. A kopott vakolatra emlékeztető alapon falfirkaszerű, izgő-mozgó figurák képezik az egyes menüpontok ikonjait. Alul két komikusnak szánt padon ülő alak néz maga elé, a kisebbik időnként kíváncsian körbetekint, a nagyobbik félősen a szemét forgatja. Ők ketten végigkísérik a látogató böngészését: bárhová kattintunk, mindenhol ott vannak, bár néha elbújnak a képek, rajzok mögé.
A szerkesztők száműzték az egyeneseket és a tiszta, homogén felületeket, a vonalak mindenütt kézirajzot, az alapmezők szakadt skiccpauszt vagy ecsetvonásokkal festett felületeket imitálnak. Az egész valahogy jópofizósabb a kelleténél, amit a HIM – Hülye Írások Minisztériuma nevű menüpont is fokoz: a cégnél dolgozó építészek erőltetetten vicceskedő, helyenként gyanúsan – ám a kívülálló számára értelmezhetetlenül – személyeskedő, sokszor rendkívül ízléstelen marhaságai nem keltenek különösebb bizalmat a látogatóban.
www.vanczamuvek.hu
A Váncza Művek oldala a tervezőprogramok előtti idők csőtollas, kéziszerkesztős világát idézi fel: a segédvonalak, átlók, áthatások, körszeletek, érintők és egyebek azonban itt a webes programozás lehetőségeit kihasználva dinamikus mozgásban vannak. A céglogó a régi idők betűrajz című tantárgyát juttatta eszembe: a mérnököknek megtanították azokat a szigorú formai szabályokat, melyeket például egy tervlap feiratozása során követniük kellett. A logó ugyanazt az „elvágólagos” karaktert hozza, amellyel a mérnökök a szükséges információkat rögzítő szöveget a lap egy meghatározott helyére, egy adott négyzetes formába beszerkesztették. Ez a retrostílus az egyes menük tartalmában már nem érvényesül, a képnézegetéshez egyszerű, visszafogott grafikai megoldások kapcsolódnak. Kiemelendő, hogy a sokféle szöveges adatot a szerkesztőknek sikerült jól áttekinthető, egységes és következetesen követett rendszerbe foglalniuk.
Haba Péter
