XVIII. Nemzetközi műszaki konferencia építészmérnöki szekció - Utópia és ukrónia

A konferencia célja továbbra is az, hogy különböző tudományos területek képviselői előadásaikkal ”megtermékenyítsék” egymás, a témával kapcsolatos gondolkodását, valamint az, hogy az építészek építészetről való gondolkodása is ”kitáguljon”, a szinte csak egymásnak írt építészeti írások tágabb horizontba kerüljenek. Időpont: 2012. október 12 péntek, Debrecen.

Az idei konferencia témafelvetését egyrészt Trencsényi Balázs „A tegnap árnyékában” című tanulmánya inspirálta. ¹ Másrészt a téma az előző konferencia toposzainak – Bábel és Árkádia – motívumaira is reflektál(hat).   

Utópia – ahogyan Morus Tamás nevezte – egy olyan sziget, ami „nem-hely” (u-toposz) és egy olyan mese, amely a tökéletes világról szól. Ennek az elbeszélésnek az eszméje a létező nem szép és nem jó világ tagadásán alapul, mondván, hogy „most, de nem itt” – hanem egy „nem-helyen”: Seholiában – minden szép és jó. A klasszikus utópia párja a klasszikus eszkatológia, mint végső dolgokról szóló tanítás, amely a dolgok jóra fordulását nem egy távoli nem-helyen, hanem távoli időben képzeli el – „itt, de nem most”.

A két klasszikus léttagadó transzcendens attitűd azonban a XVIII. századra elvesztette vonzerejét és morális alapját, mert minden helyet – egyben potenciális nem-helyet – ismertté tettek a földrajzi felfedezések, illetve minden addig jósolt világvége is elhalasztódni látszott. Ezek után utópia és eszkatológia (chiliazmus) a francia forradalom hatására összeolvadt és új tartalmat kapott – időfüggő, (r)evolúciós utópiává vált a XIX. században.

„Ugyanakkor a klasszikus értelemben vett utópia funkcióját rövid időre a XVIII. században az európai értékek relativitását illusztráló fiktív útirajzok vették át. Végső soron ennek a parabolisztikus szemléletnek (…) lesz a leszármazottja a science-fiction irodalom jó része is (…)” – írja Trencsényi. Ekképpen a jelen tagadásának három logikailag megkülönböztethető útja kínálkozik. Az egyik a modern utópia (és antiutópia), amely a kivetített jövő szempontjából tagadja a jelent, a másik a science-fiction, amely a ma projekciójával mutatja hamisnak a jelent, s a harmadik az ukrónia, amely „a tegnap irracionalitását mutatja be, hogy a ma negatívumainak szükségszerűségét cáfolhassa”. ²

Ukrónia – ahogyan Charles Renouvier 1876-ban elnevezte – egy olyan „nem-idő” (u-kronosz), amelyben elképzelhető és elbeszélhető a múlt, de nem úgy, ahogyan volt, hanem úgy, ahogyan lehetett volna. Míg a modern utópia a történelmi szükségszerűség nevében menekül a jelenből a jövőbe, addig az ukrónia, a mindenkori felelősségteljes döntés fontosságát hangsúlyozva, a múlt szükségszerűségével szemben a „jelen visszahódítására” törekszik. Az utópikus gondolkodásban és az ukrónikus gondolkodásban a valóság tényei – ami „van” –, illetve az értékszempontok – ami „legyen” –, mint imperatívuszok más-más arányban és hangsúllyal érvényesülnek. Az utópia a tökéletes állapot leírására törekszik, az ukróniában a tökéletesíthetőség elve próbál érvényre jutni. „A fontos az – mondja mindkét attitűdre vonatkoztathatóan Bibó –, hogy a kétféle szempontot ne keverjük össze, vagyis egyrészt ne állítsuk arról, ami valóban és megállapíthatóan van, egyben azt is, hogy annak úgy is kell lennie, másrészt ne állítsuk arról, amit szeretnénk, hogy legyen, azt, hogy az már úgy is van.” ³

Az építészet történetében számos – esetenként (részben) testet is öltő – utópia (és antiutópia) ismeretes, Campanella Napvárosától, Le Corbusier vízióin át, egészen máig. Kérdés, hogy az ukrónikus attitűd jelen van-e, jelen lehet-e egyáltalán az építészeti és építészetről való gondolkodásban?   

A Tudományos Bizottság tagjai: Dr. Szalai András , építész, művészettörténész
Dr. Vukoszávlyev Zorán építész
Prof. Puhl Antal DLA, tanszékvezető  

1: Trencsényi Balázs: A tegnap árnyékában – Bibó István és az Uchronia; in. Nappali Ház, 1993. 2. 35-44. o.
2: i.m.: 38. o.
3: MTA Könyvtára, Kézirattár – Bevezetés a jog-, állam- és társadalomtudományokba; 4. oldal, i.m.: 36. o. 

---

Utópia és ukrónia
Debreceni Egyetem Központi épület (Nagyerdő) X. terem
2012. október 12. péntek

1. ÜLÉSSZAK

Levezető elnök: Dr. SZALAI András építész, művészettörténész, BME-DE

• 09:00 – 09:50 Dr. KISS Lajos András, filozófus, NYF BTK, Magyarország
  Az utópia helye – a moszkvai metró építésének ideológia háttere

• 10:00 – 10:30 SUGÁR Péter DLA, Ybl díjas építész, BME ÉSZK, Magyarország
  Látomás és utópia a filmben és az építészetben.
  Díszletek és épületek a ”Metropolistól ” a ”Brazilig”.

• 10:45 – 11:15 Dr. ANTAL Éva,  filozófus EKF BTK, Magyarország
  Átláthatóság és homály Bellamy, Morris és Wells utópikus jövő-álmaiban

• 11:15 – 11:45 KÁVÉSZÜNET

• 11:45 – 12:15 CSÁGOLY Ferenc, DSc, DLA, Kossuth és Ybl díjas építész, akadémikus, MTA, BME, ÉSZK, Magyarország
  Utópia – Vágyak tükre

• 12:30 – 13:00 Dr. KELEMEN István filozófus, DE BTK, Magyarország
  Az utópia lehetősége

• 13:00 – 14:00 EBÉD

2. ÜLÉSSZAK

Levezető elnök: Dr. VUKOSZÁVLYEV Zorán, építész BME -DE

• 14:00 – 14:30 Dr. TILLMANN József filozófus, MOME, Magyarország
  Egykori és eljövendő lehetőségek latolgatása

• 14:45 – 15:15 Dr. MEGGYESI Tamás DSc építész BME ÉSZK, Magyarország
  Mi lett volna ha….?

• 15:30 – 16:00 Dr. BALOGH László Levente, filozófus DE BTK. Magyarország   
  Az utópia terei

• 16:00 – 16:30 KÁVÉSZÜNET
• 16:30 – 17:00 PAZÁR Béla DLA, Ybl díjas építész, BME ÉSZK, Magyarország
  Itt és most az építészetben.

• 17:15 – 17:45 Dr. VALASTYÁN Tamás, PhD, habil, filozófus, DE BTK, Magyarország
  Vándorlások Utópiaországban
  Tér- és idővonatkozások a valószínűség szempontjából

• 17.45 – 18.00 Prof. PUHL Antal DLA, habil
  A konferencia záró értékelése

Részvételi díj:

• Egyetemi hallgatók 1500 forint
• Felnőttek 5000 forint

Aki a konferencia minden előadását meg szeretné kapni elektonikus formában még a konferencia napján, az 2000 forintért hozzájuthat.