Y-generációs építészek: célok, tervek, eszközök

Aktívan használják a közösségi médiát és az internetet, mobilisak, rugalmasak, érzékenyek a társadalmi-gazdasági trendekre, komplexen látják és élvezik a saját projektjeiket, de sokat kell még tanulniuk – így látják magukat azok az Y-generációs építészek. A SMarthu cikke. 

Az építészeket arról (is) kérdeztük, miben mások, mint az előttük járó generációk, hogyan alakult a pályakezdésük, milyen nehézségekkel küzdenek, és mit szeretnek abban, amit csinálnak. A SMarthu cikkéből az is kiderül, mit gondolnak az idősebb, tapasztaltabb generáció képviselői róluk.

Bár az egyetemek igyekeznek nyomon követni, hogy mi lesz a diploma után az egykori hallgatókból, átfogó statisztikákat nem találunk a pályakezdő építészek tapasztalatairól. Pedig az általunk megkérdezett szakmabeliek is kíváncsiak lennének arra, hogyan alakul egy-egy pályakezdő építész sorsa. (Ha kíváncsi, segítsen nekünk, és töltse ki a kérdőívünket itt.) A statisztikák mellett azonban az egyéni sorsok is fontos részleteket rajzolnak meg abból a teljes képből, ami megmutatja, merre indulnak és mire vágynak az Y-generáció szakemberei.

Lépésről-lépésre

Sokan találják meg a munkáinkat az Instagramon, Pinteresten, Facebookon, kérdeznek, megkeresnek, és mi is inspirálódunk ezekről a felületekről – mondja a Batlab építész iroda egyik tagja, Batizi-Pócsi Gergő arról, hol kommunikálnak, és hogyan segíti a fiatal építészeket a social media a mindennapokban. Gergő 30 éves, Péter 26, és amellett, hogy egy építészirodában dolgoznak közös, saját projekteket is visznek. Egy ismerős fiatal párnak tervezett galériájuk több designnal és építészettel foglalkozó portálon is sikert aratott, a megjelenés pedig megkereséseket hozott.





„Szerződést írunk, tervezünk, de foglalkozunk a kommunikációval és marketinggel is. Csupa olyan dolog, amit az egyetemen nem tanultunk, de ahhoz nélkülözhetetlen, hogy saját projekteket vigyünk” – mondja Batizi-Pócsi Péter, hozzátéve, testvérével, főállásuk mellett egyelőre csak kisebb projekteket visznek, így ez jó gyakorlóterep. A terv azonban az, hogy idővel saját irodájuk legyen, és ott a menedzsment-szemlélet nélkül nem boldogulnának. „A legtöbb építész irodában nincs irodavezető, mindent az építészek csinálnak a weblap szerkesztésétől kezdve az iroda menedzseléséig” – magyarázza azzal kapcsolatban, miért fontos, hogy készek legyenek a sokféle feladat elvégzésére, de persze a legideálisabb az lenne, ha ezekkel külön szakemberek foglalkoznának.

Azt mondják, alapvetően két szemlélet uralkodik az építészirodákban: az egyiknél a 40-50-es tapasztalt tervezők nem adnak teret a fiatalabb kollégáknak, máshol viszont csapatot hoznak létre belőlük, akiknek a koncepció-alkotás a feladata, ahol az ötleteik, az ő csatornáikon érkező inspirációk és információk az egész szervezetet és a megszülető terveket is frissebbé teszik. „Nyilván az utóbbi helyen jobb fiatalon dolgozni, és nagyon sokat is kell még ilyenkor tapasztalni. Saját projekteken keresztül pedig ez a tapasztalás megsokszorozódhat. Persze nem mindenki szeretne önállósodni, sokan jól érzik magukat alkalmazottként is, ami teljesen rendben van. Mi viszont a napi 8 órát majd a saját megbízásainkkal szeretnénk tölteni” – mesél a testvérpár a tervekről. Bár külföldre egyelőre nem terveznek menni, a közösségi médiának köszönhetően külföldiek már keresték meg őket: legutóbb például egy osztrák párnak dolgoztak, utána pedig egy norvég fiúnak alakítottak át egy lakást.

Mit árul el egy hostel-ágy?

„Nem akarunk rutinmegoldásokat alkalmazni. Azon kísérletezünk, hogy olyan környezetet tudjunk létrehozni, ami képes alkalmazkodni a mindennapi tevékenységekhez és azok változásaihoz is” – válaszolják a PRTZN –Taktikus Téralakító Praxis névre keresztelt építésziroda fiatal tulajdonosai, Hory Gergely, Major Zoltán és Müllner Péter arra a kérdésre, hogy ők miben mások, mint a többiek – a korosztályukban vagy éppen az idősebb szakemberekhez mérve. Példát is mondanak: egy hostelben az ágy a legfontosabb elem. Míg egy szállodában szobát bérlünk, addig egy hostelben ágyat egy közös hálóteremben. A hostel ágy tehát nem pusztán egy bútor, ami kényelmesebbé teszi az alvást, hanem az egyetlen olyan hely utazásunk során, amit sajátunknak nevezhetünk. Míg egy szállodában a hálószoba a privát zóna határa, addig egy hostelben ez az ágy közvetlen környezetére sűrűsödik. „Azon kezdtünk el gondolkodni, hogy hogyan lehetne teret adni ennek a privát zónának, vagyis hogyan lehet az ágyat úgy kialakítani, hogy szobaként lehessen használni.”

A 3 építészből és egy, kommunikációval foglalkozó szakemberből álló csapat rögtön az egyetem után irodát alapított, megbízásaik lehetővé tették, hogy önállóan dolgozzanak. “Eddig szerencsésen alakultak a dolgaink és egyik munka hozta a következőt. De tudjuk, hogy ez nem egy fenntartható modell. Igyekszünk megtalálni a módját annak, hogyan juthatunk el olyan megrendelőkhöz, akikkel sikeresen tudunk együttműködni. Jelenleg ezzel kapcsolatban még nincs sok tapasztalatunk, se követendő példáink, amelyek segítenének ebben” – hangsúlyozzák. Persze pályakezdőként nem csak a munkák megszerzése, de a megrendelők meggyőzése is kihívást jelenthet. „Nekünk a legnagyobb nehézség az, hogy a megrendelőinkkel egyetértésre jussunk abban, pontosan mi az építész szerepe és feladata egy közös munka során. Az egyetemen védett helyzetben voltunk, ahol azoknak az embereknek kellett megfelelni, akik tanítottak minket. A mostani környezetünk összetettebb, de ez a sokféleség érdekesebb kérdéseket vet fel.” Amellett, hogy a munkákból és megbízóktól is tanulnak, maguk is keresik azokat a formákat, aminek a segítségével fejlődhetnek. Kutatásokat is végeznek a mindennapi, gyakorlati munka mellett, amik többnyire a jelenlegi környezetükre reagálnak. Egyik témájuk a gazdasági válság és a lakókörnyezethez való viszony változása volt. „Mindannyian fontosnak tartjuk, hogy ne csak hagyományos megrendelői munkákat végezzünk, hanem saját kezdeményezésű projektjeink is legyenek. Ilyenek a kutatások is, a céljuk az, hogy elméleti hátteret és inspirációt adjanak a gyakorlati munkákhoz, és hogy segítsenek jobban megérteni a mindennapi környezetünket.”

Pályamódosítás után fellendülés

Vízkelety Rita dolgozott már egyedül, a férjével és nagyobb csapatban is, kisebb belsőépítészeti projekteken, budapesti belvárosi romkocsmák és design boltok belsőin és 12 ezer négyzetméteres piactéren is Milánóban. Azt mondja, a Y generáció sajátja – ahogy minden éppen következő/érkező generációra ez igaz – hogy érzékenyebb a friss, aktuális dolgokra és ezt könnyen, hitelesen építi bele a munkáiba. Ahogy minden fiatal építész, úgy ő is azt mondja, nehezíti a mindennapokat, hogy Magyarországon nincs igazán megrendelői kultúra, így nagyon küzdelmesek tudnak lenni a projektek, mert bár a tervezésben vannak esztétikai vonatkozású döntések, ez kevésbé szubjektív, mint ahogy azt sok megrendeli megéli vagy érzékeli. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a megbízók gyakran folyamatos módosításokat kérnek az eredeti, elfogadott tervekhez képest is, így kevés projekt tud úgy megvalósulni, ahogy azt az építész megálmodta.

Bár ő a diplomázás után rögtön szabadúszóként kezdett dolgozni, azt mondja, nagyon sokat lehet tanulni egy irodában töltött, alkalmazotti viszonyból is. „Amikor én diplomáztam, 4-5 évvel ezelőtt, akkor gyakorlatilag semmi nem történt a piacon, megfagyott, a válság legnehezebb évei voltak azok” – meséli, hozzátéve, akkor még az sem volt opció, hogy egy irodába ingyen beálljon az ember dolgozni. Idővel saját céget alapított és a saját bőrén tanulta meg azokat a dolgokat, amiket alkalmazottként megúszhat az ember: cégalapítás, számlázás, adminisztráció, ki nem fizetett megbízói díj. „Mélyvíz, de óriási dolog, hogy a magad ura vagy” – mondja ma már, háta mögött az Ankert, a Hello Baby, vagy kedvenc projektje, a Ramenka tervezésével. Tudja, hogy ma sokszor gyorsnak és rugalmasnak kell lenni, és a projektek egy része nem az örökkévalóságnak készül, de éppen ezt az alkalmazkodást és a változásokra való érzékenységet tartja generációja erősségének.

Bár a Budapesti Műszaki Egyetemen nem sok idő maradt a kreatív tervezésre, mégis azt mondja, az ott elsajátított műszaki alapok nélkül nem lehet biztonságos az építész munka. A jövőben is szeretne itthon dolgozni, kialakult körülöttük már egy megbízható, jó kapcsolatrendszer, ugyanakkor szívesen vállalnak külföldi megbízásokat is, mert sokat tanulnak belőle. Mostanában inkább építészeti projektekkel keresik őket, ami újszerű és nagyon izgalmas kihívás számunkra – mondja Rita, hozzátéve, hogy ez át is vezeti őket a korábbi, többségében belsőépítészeti munkákból a nagyobb, komplexebb megbízások felé. „Az utóbbi időben valami elindult, úgy tűnik, fellendülőben vannak a dolgok, egyre többen keresnek minket” – mondja. (A Ritával készült interjút itt olvashatjátok.)

Y-generáció: lehetőségek és kihívások

Megkérdeztük az Y-generációt „kívülről” is látó szakembereket, ők hogyan látják a fiatal építészek útját, milyen lehetőségéket, kihívásokat látnak előttük, körülöttük?

„Nagyon mobilisak, egy laptoppal bárhonnan tudnak dolgozni, pár perc alatt leszedik a netről a tervező programokat, utánanéznek bárminek, inspirálódnak a közösségi oldalakról, külföldi médiumokból, nyelveket beszélnek. Hatalmas eszköztáruk van és könnyen is élnek vele, de sokan nem elég tudatosak és bátrak. Fontos lenne, hogy menjenek el dolgozni már az egyetem alatt, álljanak be akár ingyen segíteni építészirodákba, ismerjék meg őket, mutassák meg magukat, szerezzenek gyakorlatot, ismerjék meg az anyagokat, amikkel dolgoznak, vegyenek részt építkezéseken. És beszélgessenek, építsenek kapcsolatokat, mert az komoly előnyt és segítséget jelent majd később. Ami meglepő, hogy a táborainkban, ahova ma már 30 országból érkeznek diákok és sztárépítészek, azt látjuk, hogy az első napokban nehezen barátkoznak a sztárokkal a fiatalok. De később, egy egész napos közös csavarozás után már felszabadultabban és bátran oda lehet menni a másikhoz kérdezni, barátkozni. Sosem lehet tudni, hogy egy találkozás milyen lehetőséget hoz majd.”

Huszár András // Hello Wood (a Hello Wood egyik alapítójával készült interjúnkat itt olvashatjátok.)

“Amikor én jártam egyetemre habár már használtuk az internetet, az információk nagy részét mégis leginkább a tanároktól és könyvtárakban lévő folyóiratokból kaptuk. Az Y-generáció ezt a nagyszerű eszközt már jóval tudatosabban használja: az internet segítségével nyitottabbak, tájékozottabbak, trendibbek, gyorsan nagyon magasra juthatnak szakmailag. Ma már nincs annyi különbség egy fiatal magyar és francia építész között, univerzális lett a tudás. Ugyanakkor nincsenek igazán izgalmas, újszerű nagy projektek Magyarországon, és így nem tudják megmutatni, mi mindent tudnak. A piac kevés izgalmas építészt bír el, nem mindenkinek van jó munkája. Ennek az is a hozadéka, hogy a fiatalok rá vannak kényszerítve, hogy sokkal rugalmasabbak és sokoldalúbbak legyenek, mint az idősebb generációk. Míg mi kizárólag tervezéssel foglalkoztunk, addig ők bútort terveznek, installációkat készítenek, írnak, kutatnak. Azért sincsenek könnyű helyzetben, mert Nyugat-Európával ellentétben Magyarországon nem tartják partnernek a fiatal építészeket. Külföldön ezekre a csapatokra hallgatnak, megbíznak bennük, komoly projekteket bíznak rájuk. Itthon viszont – talán történelmi örökségként is – még mindig sokszor „rajzolóként” tekintenek az építészekre.”
EVVA Ambrus // KÉK – Kortárs Építészeti Központ

“Az információkhoz való hozzáférés és az összehasonlíthatóság lehetősége a válasz mindkettőre. Én még annak idején különböző terminálokhoz zarándokoltam el, hogy emailezni tudjak, az Internet Explorer sehol nem volt. Ma viszont természetes és napi szintű az érték-összehasonlítás: mit csinál valaki az én szakmámban a világ másik felén és hol tartok én hozzá képest? Ez nagyon komoly szemléletformáló dolog, miközben nagyon frusztráló is tud lenni. Az igazi kihívás szerintem számukra az, hogy ennyi információ között fókuszáltak maradjanak, ne vesszenek el és ne érezzék azt folyamatosan, hogy lemaradnak valamiről.”
Varga Péter István // betonmanufaktúra – látszóbeton

„Az Y generáció építészei az elsők, akiknek a szakmagyakorlás terén semmiféle előképük nincsen. Már nem tekintik mérvadónak a nagy mesterek generációit, hiszen az előttük lévő generációban nincsenek nagy mesterek. Már nem ők az elsők bizonyos technológiák ismeretében (mint a számítógépes ismeretek), és nincs semmilyen komoly előképük az önállósodás, vállalkozás alapítás terén. Közben az építészeti szakmagyakorlás teljesen megváltozott, társadalmi megbecsültsége nagyot esett. Új kihívások rajzolódnak ki, amelyet a szakmának kellene megoldania, de nincs semmilyen előképük ehhez (ilyen a klímaváltozás, szegregáció, migráció, smart city, participáció). A hagyományos épülettervezés helyett más feladatok látszanak jövőbiztosnak, de csak tapogatnak a fiatal szakemberek, hogy mivel érdemes foglalkozni. És, hogy mi az amiben jobb nekik? Könnyebb külföldre vagy más szakmákba menekülni.”
Kádár Bálint // KÉK, elnök

forrás: SMarthu

 

A cikk elkészüléséhez nyújtott segítségért köszönet Dávida Eszternek és a KÉK-nek.