Zala György (1858–1937) – A közterek klasszikusa

A Műcsarnok 2015 nyarán "Szlovén kapcsolat" összefogó címmel négy kiállítást nyit meg. A Zala György életművét bemutató kiállítás különös hangsúlyt fektet a művész Hősök terének arculatát meghatározó alkotótevékenységére. 

2015. 08. 12. – 09. 27.

Műcsarnok VII. és VIII. termek

Zala György 1858-ban a történelmi Magyarország Zala megyéjében fekvő kisvárosban, Alsólendván született. Reálgimnáziumban érettségizett, majd a Mintarajziskolában folytatta tanulmányait. Később bécsi és müncheni mesterek mellett dolgozott. A kor divatos, allegorikus jelképrendszert használó ábrázolásmódját kiváló mintázó készséggel párosította.

Jelképrendszere alapjául a görög-római kultúrát és művészetet választotta a historizáló felfogás szellemében, ennek nagyrészt kész eszköztára pedig – egyértelmű utalásaival az elterjedt klasszikus műveltségre is alapozva – további összefüggések kidolgozásában segítette. 1884-től itthon alkot. A Fiatal anya síremléke (Mária és Magdolna alakjával) című munkájával komoly sikert arat, felfigyelnek munkásságára, és számos jelentős megbízást kap (aradi Szabadság-szobor, budavári Honvéd-szobor, majd később a Millenniumi emlékmű).

A hazai szobrászat létrejötte első szakaszában mindenekelőtt a közösségi érdekű művek megvalósulását szolgálta. Amikor az arisztokrácia mellett megerősödött a szükséges anyagiakkal és igényekkel rendelkező társadalmi réteg, a nagypolgárság, a portré, az arckép műfaja iránti kereslet is megnövekedett, legyen szó akár reprezentatív, akár intim képmásról. Zala e téren is kiváló teljesítményt nyújtott, számos portrét mintázott. Legszebb művei az 1880-as évek második felétől a századfordulóig készültek. (Ferenc József, Erzsébet királyné, Deák Ferenc).

Zala György, akiről Elek Artúr azt írta, hogy „nagy tehetség, csak nem jó
korban született”, mindenben a klasszikust, az időtlent, a változatlant, az
örök érvényűt kereste.

A kiállításhoz kísérő kiadvány készül Szatmári Gizella gondozásában.