Zalavári József: A forma tervezése + Designökológiai kislexikon

A könyvet – ami legfőképpen tan-könyv – a kettősség jellemzi, szinte az abszurdumig. Ha csak tömör megfogalmazásokban is, de megismertet sok mindennel, sok mindenkivel, és korántsem ragad le a design mint szakterület dolgainál.
könyvrecenzió

Designökológia

A könyvet – ami legfőképpen tan-könyv – a kettősség jellemzi, szinte az abszurdumig. Ha csak tömör megfogalmazásokban is, de megismertet sok mindennel, sok mindenkivel, és korántsem ragad le a design mint szakterület dolgainál. Arányaiban jó munka, eleve vonzó a koncepció, hogy a mai gondolkodási trendeket is felvonultató kétharmad után a kötet egyharmadában a Designökológiai kislexikon olvasható, ez utóbbinak a harmadik, bővített kiadása.

Az ökológia kérdésköre immár nem kerülhető meg: legalább olyan fontos téma az építészek, mint a dizájnerek számára, nincs értelme a méricskélésnek. Ahogy azon se érdemes sokat rágódni, hogy a dizájn azonos a design-nal, mindkét írásmód használatos. A könyv következetesen a design mellett marad, és egyébként is az angol terminológia felé terel. Design és „architecture" jó arányban fér meg együtt, főleg a kötet első kétharmadában. Sőt némi irigykedésre ingerel: akad-e olyan építész gondolkodó ma hazánkban, aki sok éves oktatási tapasztalatokra alapozva az architektúráról próbálna meg átfogó, tömör enciklopédiát írni? Olyasmit, amilyen a Zalavári-féle: nem szakbarbár, hanem a lehetőségekhez képest körültekintő – legfeljebb néhol szerkesztetlen, túlírt vagy fogalmazásában nehézkes.

Az építészek büszkék lehetnek arra, hogy a kötetben benne van Ekler Dezső, az építész, aki dizájnban világhírű – az Alessi számára tervezett ezüst teáskészletével. Ami kicsinyített épületformának is tekinthető... A kettősség, ami a könyvet jellemzi, még fokozható. Az építészet eredménye, a lerögzített „nagy" tárgy szinte mindig egyedi darab, a dizájn viszont a tökéletes sorozat-tárgyak megteremtésére törekszik, lehetőleg végtelen számban vagy (méreg)drágán. A természet viszont csak elemeiben áll azonos részekből, s nem jellemző rá az egyöntetűséget piedesztálra emelő professzionalizmus, amikor picinyke elemeiből összeáll valami, legyen az akár helyhez kötött, akár mozgó (élő?) dolog.

Súlyos ellentmondásaink mai csimborasszója az autó, a gép-kocsi mint olyan. Amint a könyvben is gyakran előjön az autótervezés: nyilvánvalóan egész könyvtárnyi bizonyíték mutatható fel arra, hogy a tudományokat mi minden módon használják fel a friss típusok, újabb és újabb sorozatok, generációk tervezéséhez. A fiatal tehetségek hihetetlen vehemenciával csatlakoznak a nemzetközi autótervezési ipar csúcsintézményeihez, az utóbbi években több jelentős magyar sikerről is hallhattunk. De ha csak a retró-típusokat nézzük – ezek közül a VW bogár szerepel a könyvben -, vagy a legújabb bazi terpeszkedő járgányok nagyképű megjelenését (meg halljuk a legfrissebb, riasztó híreket az autóipart elárasztó „válságról" vagy arról, hogy az olajkincs felének a kitermelésén már túl vagyunk...), akkor felmerül a kérdés: lesz itt ökológia egyáltalán?

Persze nem szabad föladni, a fiatalok számára terjeszteni kell az igét, mostanság elsősorban az ökológiáról. Ennek a feladatnak próbál megfelelni a kötet, többnyire sikerrel.

(Scolar Kiadó, Budapest, 2008. 212 oldal, 6995 Ft)

Vargha Mihály
nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom LIII. évf. 25. számának Ex Libris rovatában, június 19.