Zelenák Fruzsina diplomaterve Budafok-Belváros köztereinek fejlesztésére
Zelenák Fruzsina - jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem PhD hallgatója - diplomadíjas tervében a Budafok belvárosában lévő közterek - Szent István tér, Piactér és Városház tér - állapotát és identitását vizsgálta, valamint egységes koncepciót vázolt fel jövőbeli fejlesztésükre.
Budafok-Belváros szabadtérépítészeti koncepcióterve
Budafok-Belváros a főváros XXII. kerületének igazgatási központja. A kerület Budapest délnyugati kapuja, jelentős szerepe van az agglomerációs övezetben lévő települések és a főváros kapcsolatában.1 Az emberek mentális térképére azonban Budafok belvárosa jellemzően más tényezők miatt kerül fel. Sokan a Balaton irányába tartó vonatok még fővárosi vasúti megállóhelyeként ismerik, vagy jellemzően a Leányka utca hatalmas paneltömbjei hagynak maradandó nyomot, esetleg néhányunknak a Törley-kastély cizellált tornyai jutnak eszünkbe. A terület azonban ennél sokkal többet jelent, többet kínál.
Hamvas Béla Az öt géniusz című művében azt írja: „A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, ha csak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van...”. Hamvas kiválóan fogalmazza meg azt a gondolatot, mely értelmében egy tervezési helyszínt, jelen esetben Budafok-Belvárosát nem csupán a racionális, tényszerű oldalról érdemes megközelíteni. A mélyebb, a felületes szemlélő számára láthatatlan kapcsolatok feltárásával komplexebb képet nyerhetünk a területről. Budafok városi szövete, mely megrajzolható, „területe négyzetmilliméterre kiszámolható”, önmagában is lenyűgöző textúrát ad. Azonban, ha megismerjük a terület történelmét, kultúrtörténeti hagyományait, ráeszmélünk, hogy a mérhető szövetben az évtizedek, évszázadok eseményei jelennek meg, melyet a grafikai mintázatból ki lehet olvasni. S hogy miben rejlik a budafoki „genius loci”? Talán e kérdésre adott szubjektív válasz alakítja ki tervező és a tervezési terület között azt a kapcsolatot, melynek eredményeként a (szabadtérépítészeti) terv nem csupán vonalak halmaza lesz, hanem a terület rejtett értékeinek kibontója, hordozója, amiben benne rejlik a tervező személyiségének, a helyhez való kötődésének vizuálisan megjelenő tükörképe.
Tervezési előzmények, a terület bemutatása
Budapest XXII. kerületének önkormányzata 2009 júniusában tervpályázatot hirdetett a budafoki új piac épületének tervezésére és környezetének városépítészeti rendezésére.2 A beérkezett pályaművek elsősorban városrendezési és építészeti megoldásokat „hoztak”, melyek kiváló alapot nyújtottak a kert- és szabadtérépítészeti koncepció elkészítéséhez. Diplomamunkám célja volt a nyertes pályamű továbbgondolása, kritikai szemmel történő értelmezése; és Budafok-Belváros szabadtereinek tervezése, kiemelt figyelemmel a Városház tér környezetére.3
A tervezési terület Dél-Budán a Duna jobb partján helyezkedik el. Nyugatról a Budapestet Székesfehérvárra összekötő vasút, északról a Duna utca, keletről a rendkívül forgalmas Mária Terézia utca, délről a Városháza tömbje határolja. A terület városszerkezetileg kompakt egységet alkot, benne két fontos zöldterülettel, a Szent István térrel és Városház térrel.
A történeti kutatás és a terület vizsgálata során feltárt adottságok közül három, a tervezést befolyásoló alappillért lehet kiemelni. Az első, hogy a tervnek mindvégig igazodnia kell Budafok unikális városszerkezetéhez, mely a történelem során a terület geomorfológiai adottságaihoz, valamint a kultúrtörténeti sajátosságokhoz (szőlőtermesztés, kőbányászat) igazodott. Amíg a domboldali utcák a szintvonalakat követik, addig a mai, sík területen fekvő városközpont szerkezete eltérően alakult. A Duna feltöltött területén a 30-as évektől a laza, ligetes beépítés lett a jellemző. Itt alakulhattak ki azok a teresedések, amelyeknek jelentős szerepe volt abban, hogy a későbbi évtizedekben a város központja ezen a területen jöjjön létre.4 Az organikusan fejlődő városszövettől a 70-es években épült tizenegy szintes lakótelepek teljesen idegenek, melyek jól láthatóan fogják közre északi és déli irányból a városközpontot.
A második alappillért a város első rendezési terve adja, amelyet 1929-33 között Weichinger Károly5 építész közreműködésével Szesztay Sándor készített el. Ez a terv fekteti le a jelenlegi belváros beépítésének alapjait, valamint kijelöli a Játék utcát, mely a lehatárolt terület fontos szerkezeti és látványtengelye.
A tervezés harmadik pillérét Budafok egyedülálló kultúrtörténeti hagyományai képezik. A XX. század elején meginduló iparosodás nemcsak azért meghatározó jelentőségű, mert bekapcsolta a városrészt a főváros gazdasági vérkeringésébe, hanem azért is, mert ennek következtében olyan, ma műemlékként számon tartott épületegyüttesek születtek Budafok központjában, mint a Czuba-Durozier, a Szacelláry vagy a Törley-kastély. Mindezeken a kézzelfogható tényezőkön túl úgy gondolom, hogy azért rendkívül fontos ez az időszak, mert az iparosodás következtében keletkezett „védjegyek” tudtak erős alapokat, mély identitást adni Budafoknak.
A terület jelenlegi állapotát vizsgálva megállapítható, hogy a városközpontban megjelenő problémák az elmúlt 40 év átgondolatlan városrendezési folyamatainak köszönhetők (paneltömbök, budafoki piac területe). Jelentős konfliktusforrás, hogy a belvárost közrefogó észak-déli irányú közlekedési tengelyek óriási zaj- és rezgésártalommal, levegőszennyezéssel terhelik a területet. De e konfliktusok mellett Budafok belvárosa vitathatatlanul bővelkedik kiemelkedően értékes elemekben. Ilyen a Városháza műemléki épülete és számos fővárosi védettséget élvező épület. A Szent István tér és a Városház tér kiváló arányokkal rendelkezik, szervesen épülnek a városi szövetbe, valamint területükön idős, jellegzetes habitusú fák találhatók, melyek pótolhatatlan értéket képviselnek.
Koncepció és szabadtérépítészeti terv
Budafok-Belváros megújulása, a városközponti szerepkörhöz illeszkedő szabadtér-struktúra – a piac tömbjének rehabilitálásán túlmenően – csak úgy jöhet létre, ha a közlekedési infrastruktúrát új alapokra helyezzük. A legfontosabb változás, melyet Budapest Főváros Településszerkezeti Terve és az említett pályázat is előirányoz: a Pécsi utca megépülése, valamint a Mária Terézia út forgalmának kétirányúvá alakítása. Javaslatom szerint azonban a Játék utcában haladó tengelyt, valamint a Városház teret elsősorban a gyalogos forgalom számára érdemes feltárni.
Budafok belvárosa a tervezett beépítés és funkciók alapján 7 egységre tagolódik. Ezek karakterükben is hordoznak különbséget, de nem élesen különülnek el egymástól. Egyrészről koherens városi szövetet alkotnak az egyes zónák, másrészről a Játék utca, a terület „gerince” összefűzi őket. Diplomamunkámban elsősorban a három nagy közösségi tér (a Szent István tér, a Piactér és a Városház tér) más-más szerepének megfelelő kialakítására és ezek kapcsolatának megformálására fordítottam hangsúlyt. Ennek megfelelően dolgoztam ki a teljes terület szabadtér-rendezési koncepcióját.
Koncepcióm szerint a Szent István tér - mely a szakorvosi rendelőintézet és az iskola intézményi zónájához tartozik – Budafok belvárosának igazi gyöngyszeme. A rendkívül jó terepadottságokkal rendelkező, süllyesztett tér arányait és az itt lévő, idős vadgesztenyefákat (Aesculus hippocastanum) feltétlenül meg kell őrizni. A hatalmas fák lombkoronája felülről zárja a teret, ezáltal egyedi atmoszférát teremt ezen a helyen. Akár „szabadtéri kuckó”-nak is tekinthető a tér, ami egyértelműen játékra hív. Úgy gondolom, hogy itt a kikapcsolódás, a feltöltődés, a szabadidő aktív eltöltése lehet az elsődleges funkció, ezért ide egy játszóparkot terveztem.
A Piactér kialakításánál a mozgás és az vásár hangulatának visszatükrözése, valamint az új épület funkcióival való összhang, annak racionális formavilágához való illeszkedés vezérelt. Fontos tényező, hogy a Játék utca a Piac épülettömbjei között „feloldódik”, kizárólag gyalogos forgalmú teresedéssé szélesedik. A térre egyedi tervezésű mobil bútorokat telepítettem, melyek felhasználhatósága sokrétű lehet. Időszakos rendezvények, esetleg koncertek, előadások esetén színpad építhető a multifunkcionális kubusokból, valamint a vendéglátó helyek is hasznát vehetik ezeknek a tárgyaknak, amelyek ülőhelyként is funkcionálhatnak, ezzel erősítve a tér megtartó szerepét.
A budafoki Városház tér kiemelkedő identitáshordozó szereppel bír, koncepcióm értelmében olyan hellyé alakul, ahol „faltól-falig” a helyi közösségé a tér. A tervezett tér - bár megbonthatatlan egységet alkot - karakterisztikájában mégis hordoz némi kettősséget. A Városháza és rendőrség közötti gránitburkolattal ellátott térrész nyitottabb, amíg a villa és a posta előtti terület magasabb zöldfelületi borítottságú zöld tér. A tér keleti oldalára egy kávéházat helyeztem, amit a közeli elővárosi vasúti- és buszmegállók jelenléte is indokol.6 A Városház teret egy látszóbeton sáv „vágja ketté”, mely a posta felőli gyalogos átkelő irányából vezet a Duna és Budafok-Belváros vasúti megállóhoz. A sáv egyfajta formai gesztus, burkolatba helyezett jel, mely a Duna felé való mentális irányulást kívánja megmutatni. A vonal vezetését a terület Savoyai Jenő térhez, a Törley-kastélyhoz, valamint a történelmi Óvároshoz való viszonya határozta meg. A látszóbeton sávot egy nagyvonalú vízarchitektúra támasztja meg vertikálisan.
A tér tervezése során kiemelt figyelmet szántam a fasorok, valamint a meglévő koros faegyedek téralkotó szerepének hangsúlyozására. A Játék utca látványtengelyében elhelyezkedő fasor vizuálisan erősíti a terület gerincét, valamint kapcsolatot teremt a Városház tér és a Piactér között, egészen az evangélikus templomig. A fasor mintegy „beúszik” a Városház tér területére is. A Városház tér egyik legnagyobb értéke, hogy területén hatalmas, idős fák állnak. A 80-100 éves példányok jelenlétének megünneplését szolgálja, hogy törzsük köré egy egyedi tervezésű „gyűrűt” helyeztem el, mely ülőfelületként is szolgál; éjszakai megvilágításukkal a tér hangulatos elemeit adják.
Budafok jelentős történelmi múltra tekint vissza, melyben meghatározó szerepe volt a szőlőművelésnek és a borászatnak. E kultúrtörténeti hagyományokat kiemelkedően fontos adottságnak és komoly turisztikai vonzerőnek tartom, a városrészben rejlő egyik legnagyobb lehetőségnek értékelem. Tervem szerint a Városház téren megjelenik egy, a több száz éves borászati múltra utaló szimbólum, a borkút, melyet a Városháza és a rendőrség közötti területre helyeztem el. Alaprajzban ugyan alig jelenik meg egy ilyen pontszerű elem, mégis rendkívüli jelentőséggel bír. Egyrészről kiváló kiegészítő kelléke lehet a Budafoki Bornapoknak és egyéb rendezvényeknek, másrészről a mindennapokban fontos találkozóhelyet jelölhet a téren. A borkút üzemeltetéséhez rendkívül fontos a jó marketing tevékenység, miszerint Magyarország legkiválóbb borászatai mutathatnák be termékeiket egy ilyen lehetőségen keresztül. Úgy gondolom, a kút az önkormányzat szabályozása alapján időszakosan üzemelne, elsősorban a rendezvények és kiemelkedő események alkalmával, az év többi napján pedig hagyományos ivókútként funkcionálna.
Összegzés
A tervezési feladatot mindvégig két oldalról, „a tér és a hely” irányából közelítettem meg. Habár a belváros hármas téri egységének tagjai – a Szent István tér, a Piactér és a Városház tér – párhuzamosan „élnek” egymás mellett, funkcióikban nem konkurálni, inkább kiegészíteni, erősíteni kívánják egymást, mégis úgy érzem, a Városház tér némi többletjelentést is hordoz magában. Gondolom ezt azért, mert maga a teresedés Weichinger-i arányrendszere már önmagában kiemelkedő értéket jelent, valamint a „díszletet” adó térfalak mintegy szabadtéri múzeum, a XX. század első felének jellemző építészeti stílusait egymás mellett mutatják be. A Városház tér ezért az elegancia, a reprezentáció és a protokoll események helyszíne.
Budafok-Belváros szabadtereinek tervezése közben igazolódott az a gondolat, mely szerint „Valójában nem tereket kell vizsgálnunk, hanem városképi koncepciókat, nagyobb összefüggéseket, amelyeknek csupán egy-egy eleme a tér.”7 Ennek értelmében a diplomaterv legfontosabb tanulsága, hogy egy intenzív városi terület szabadtérépítészeti arculatát érdemes egy tervezői koncepció szerint kialakítani, s hiba lenne a tereket egymástól függetlenül kezelni, még akkor is, ha azok térben önállóan lehatárolható egységeket alkotnak.
Zelenák Fruzsina
1: Integrált Városfejlesztési Stratégia – 2008-2013 Budafok-Tétény, Budapest XXII. kerület. Budapest, 2008.
2: http://epiteszforum.hu/palyazat-uj-budafoki-piac-epuletenek-tervezese-es-kornyezetenek-budafokbelvaros-kozpontjanak-varosepiteszeti-rendezese
3: A pályázati anyagból a városépítészeti és építészeti tervek diplomamunkámban való felhasználásához az Urbanitás Kft. részéről Berényi Mária, a Kertész Építész Stúdió részéről Kertész András DLA építészek hozzájárultak.
4: BUDAFOK-TÉTÉNY BUDAPEST XXII. KERÜLET, BUDAFOK-BELVÁROS KSZT, Alátámasztó munkarészek – egyeztetési anyag. Urbanitás Kft. Budapest, 2002.
5: Weichinger Károly (1893-1982), Kossuth-díjas építész. 1946-tól a budapesti Műegyetem II. számú középülettervezési tanszék nyilvános rendes, majd nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig tanszékvezető egyetemi tanára. Főbb tervezései: a Budapesti Központi Városháza; a gellérthegyi pálos kolostor. Magyar Életrajzi Lexikon, http://mek.niif.hu/00300/00355/html/index.html (2011. 03. 07.)
6: A tér ezen részére már a Weichinger-Szesztay terv is javasol beépítést. Nem véletlen ez, hiszen ez az épület zárná a térfalat a vasút felőli oldalról. A beépítés azonban sohasem valósult meg, a Városház tér L alakúra álmodott tere valójában a keleti oldalról máig nyitott maradt.
7: Pogány Frigyes: Terek és utcák művészete, Budapest, 1954.
