Zikkert Zoltán gondolatai az Istvánmező városépítészeti ötletpályázat kapcsán

Zikkert Zoltán, a II. helyezést elért Pomsár és Társai Építész Iroda tervezőjének hozzánk eljuttatott személyes véleménye az Istvánmező rendezésére kiírt ötletpályázat és a témában megjelent eddigi hozzászólások kapcsán.

Kollégáimmal együtt úgy gondoltuk - mint a legmagasabban díjazott mű szerzőinek -, nem ildomos belefolynunk a kizárásokról folyó diskurzusba, azonban van néhány olyan tényező és pár bántó megfogalmazás, ami már arra bíztat, hogy mégis kifejtsem pár pontban a - hangsúlyozottan személyes - véleményemet.

Elsőként nekem is fájóan hiányzik a tervek nyilvánossága, hogy a kritikusok, érdeklődők megalapozott véleményt alakíthassanak ki a pályázatokról. Kifejezetten szerencsétlennek tartom, hogy az Építészfórumra hamarabb kerültek fel teljes terjedelmükben a kizárt pályaművek, mint a díjazottak. A pályázatoknál korábban megszokott automatikus építészfórumos felkérés hiányában július 17-én magunktól küldtük el terveinket, műleírásunkat és ráadásként a bíráló bizottság ránk vonatkozó bírálatát is a szerkesztőségnek. Újabb és újabb cikkek-vélemények jelentek meg a témában, rögtön az eredményhirdetés másnapján pedig címlapsztori tudott lenni az egyik kizárt alkotás.

Másik gondolatom, hogy ugyan a 23-ból 11 kizárást lehet soknak tekinteni (1 pályázó ebből nem adott be pályaművet, 1 hiányos – műleírás, 1000-es munkarész nélküli – pályaművet adott be, 1 határidőn túl adta fel a csomagot, 8 pedig az adathordozóval sértette a titkosságot), de nem kellene elfelejteni, hogy 12 pályázónak sikerült teljesíteni a titkossági követelményeket. Ehhez nem kellett informatikai gurunak lenni. Pdf-et ma már minden építész használ, és többségünk bizonyára tisztában van azzal is, hogyan kell korlátozni például a pdf hozzáférhetőségét a szellemi termék védelme érdekében. Nos, ennél nem nehezebb feladat a pdf szerzői adatait sem rendben tartani, ha pedig egy pályázat úgy kívánja, kitörölni. Ennek ellenére szerencsétlen dolognak tartom, ha valaki ezt elfelejtette, és emiatt kizárták, mert jól tudom, mennyi munka mehetett így veszendőbe. És én sem feltételezem, hogy valaki azért hagyta volna meg a pdf szerzőjét a pdf tulajdonságainál, hogy a zsűri azonosítani tudja a munkáját. Így sikerünk feletti örömömet beárnyékolja, hogy a zsűri nem tudta tervünket minden pályázóéval összemérni.

Harmadik megjegyzésem a pályázat eredményhirdetésével kapcsolatos, ahol Nagy Ervin országos főépítész, a zsűri elnöke, a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt a díjazott pályamunkák összefoglaló értékelése, a fontosnak és későbbiekben követendőnek tartott gondolatok kiemelése helyett csupán annyit mondott el, hogy a hazai építészeknek még sokat kell tanulniuk, ha stadion tervezésben versenyre akarnak kelni a nemzetközi mezőnnyel, mert pillanatnyilag még nem elég felkészültek, illetve hogy ezt az egész pályázatot csak bemelegítésnek tekinti, és végre jöhet az „igazi pályázat”. Alig hiszem el, hogy egy ilyen nyilvánosságú eseményen az országos főépítésznek így lehet a szakmájáról beszélni, és a zsűrielnöknek így lehet a zsűrizett pályázatról beszélni.

Itt tartom fontosnak megemlíteni: örülök, hogy az építész szakma kiharcolta a pályázat létrejöttét. Egy ilyen nagyságrendű beruházáshoz elengedhetetlenül szükséges a stadion épületén kívül a szűkebb-tágabb környezettel is foglalkozni, amihez a városrendező építészek a leginkább hozzáértők. És elengedhetetlenül fontos lenne a pályázók hasznos javaslatainak beépítése a jövő terveibe, mert ezen a helyen csak úgy lehet egyáltalán szó az „igazi pályázatról”, a stadionról, ha korántsem csak arról van szó.

Foglakozhatnék még konkrétan a tervünket érintő kritikákkal, mint hogy mekkora a stadion mérete, hogy mi szerepel a kiírásban a dromosz áthelyezhetőségével kapcsolatban, hogy az É-D-i tájolás jó-e a FIFA ajánlása alapján, de az ilyen megjegyzéseket inkább érzem érzelmi alapú csapkodásnak, mint alapos tervmegismerés utáni véleményalkotásnak.

Remélem mihamarabb elérhetővé válik a tervünk műleírása, illetve a zsűrinek a tervünkről írt teljes véleménye, és sokaknak lesz kedvük végigolvasni, tanulmányozni a tervlapjainkkal egyetemben. Sokkal fontosabb lenne, ha a szakmai javaslatokról folyna diskurzus, mert növelné azok súlyát, de ez nyilván elmélyültebb megközelítést igényel, mint hogy mennyi kizárás történt. Érdemi szakmai vitákban pedig örömmel veszünk részt kollégáimmal egyetemben.

Zikkert Zoltán