Zöld irodaház Angyalföldön
Engedélyezésre ajánlotta a Központi Tervtanács Pintér Tamás, Asa Haremst és Anders Svennington építészek munkáját, az angyalföldi Green House Irodaház terveit. Az elvi engedélyezési fázishoz képest átdolgozott változatot a jelenlévők kisebb korrekciókkal és észrevételekkel elfogadták.
Másodszor tárgyalta a Központi Tervtanács Pintér Tamás (DPi Kft.) felelős tervező és Asa Haremst, valamint Anders Svennington (White Arkitekter AB) svéd építész tervezők közös munkájának eredményét, a XIII. kerületi Kassák-Lőportár-Tüzér utca ölelésében építendő Green House Irodaház terveit. A tervkészítők az elvi építési engedélyezési fázison 2010. júniusában továbbengedett ház tervtanácsi ajánlásai szerint továbbfejlesztett változatát mutatták be. A Skanska ingatlanfejlesztő cég beruházásaként megvalósuló U-alakú beépítés engedélyezési továbbtervezését az opponens és a grémium is javasolta kisebb korrekciókkal.
Az alaprajz és a szerkesztés már korábban is tetszést aratott, így ezek nem módosultak. Az építészek azonban megfogadták a földszinti helyiségek átméretezését és egy dolgozói étterem elhelyezését: előbbit a vizesblokkok növelésével, utóbbit a Lőportár és Tüzér utca sarkára szerkesztett menzával oldották meg. Az előző tervváltozatokon egy szinttel magasabb Tüzér utcai épületszárny nem túl előnyös csatlakozását az alacsonyabb épülettömegekhez átformálták. A jelen verzió ugyan utal a szárny önálló tömegére, mégsem különbözik a magassága, így az épület egységesebb lett. A homlokzati síktól visszahúzott körbefutó tetőfelépítmény Kassák és Tüzér utcai oldalára irodai, míg a Lőportár utcaira gépészeti funkciót (folyadékhűtők) osztottak. A felvetések, melyek értelmében a „Zöld Ház”-koncepciónak a látványban is meg kell nyilvánulnia - függőkertekkel, felsőbb zöld felületekkel, esetleg átnyílásokkal a belső udvar irányába - nem kaptak teret az új tervben. A homlokzat nyílásainak aránya, színvilága és anyaghasználata mégis átalakult. Az előző verzióban ugyanis az utcai és udvari homlokzatok szerkesztésben és anyagban is különböztek egymástól: a külső frontok keretes, lyukasztott nyílásrendű, zöld kőburkolatú falfelületként, míg a belsők sávablakos, vakolt parapetes formában jelentek meg. A tervezőcsapat a tanács véleményére adva, az udvari oldalt alapul véve egységesítette a teljes épülethomlokzatot. A zöld kőburkolatot és vakolatot szürke színekkel operáló nagytáblás, átszellőztetett rendszerű kerámiaburkolatra cserélték – a homlokzatkeretezés sötétebb, a kereteken belüli felületek világosabb elemekkel burkoltak. Az opponens mellett több hozzászóló is kritizálta a visszahúzott sablonos tetőszintet, amely egyrészt nem tesz hozzá a ház építészeti értékéhez, másrészt tisztázatlan a visszahúzás eredményeként kialakuló felületek használata.
Az angyalföldi irodaépület a LEED (Leadership in Energy and Environmental Design) minősítési rendszer legmagasabb, Platina fokozatát elérve akar „Green House” lenni. (Az előminősítés első fordulóján sikeresen átmentek a tervek.) Az összetett szempontrendszernek a helyszínválasztástól kezdve az összes szakági munkában érvényre kell jutnia. Az építész hangsúlyozta: nem kísérleti technológiákról van szó, hanem tényleges, megvalósítható üzleti projektről. A ház zöld koncepciójának legfontosabb elemei az alábbiak: a talajba került résfalak aktiválása szolgálja az ún. ésszerű talaj-hasznosítást, melyek szabadon, nem kompresszorosan segítik a klimatizálást. A melegvíz-felhasználást a napkollektorokból nyert energia támogatja. A gépészetet a minél csekélyebb láthatóság érdekében a pinceszinten és a tetőfelépítményben rejtették el. A tervezők szándékában áll továbbá egy intelligens fényerő-szabályozó rendszer megvalósítása az áramfogyasztás mérséklésére. A víztakarékosságot két lépcsőben, a szürkevíz hasznosításával és a csapadékvíz gyűjtésével kívánják elérni. Az irodaház kerékpárosbarát munkahelyként szeretne viselkedni: a parkoló szinteken számottevő kerékpártároló kapacitásnak jut hely, megfelelő mennyiségű zuhanyzós öltözővel. (Az épület mellett halad el az a fő kerékpárút, amely Angyalföldet köti össze Újlipótvároson keresztül a Duna-parttal.) A tervezők indikátorok segítségével tennék követhetővé az épület használói számára mindennapi energiafelhasználásukat - a pszichológiai hatás ösztönözné a dolgozókat az energiahatékonyságra.
A véleményezők bár üdvözölték az energiatudatosság felé tett igyekezetet, megfogalmazásuk szerint: aki a fenntarthatóság szempontjából valami kiemelkedő, igazán egyedi, eddig nem látott megoldásokat várt a tervtől, annak némileg csalódnia kell. (A zöldmezős beruházásként közelmúltban épült Telenor székház esetében születtek ilyen irányú kísérletezések.) Az opponens hozzá is tette: a LEED minősítési rendszer egy igen bürokratikus szerteágazó szempontrendszer alapján értékeli az épületeket. Akár a legmagasabb fokozat is elérhető CO2-kibocsátást csökkentő, megújuló energiák hasznosítását vállaló megoldásokkal, miközben az innovatív energetikai megoldások elmaradnak. A kritika szerint a „zöld épületben” csupán néhány fotovoltaikus parapetelem képviseli a megújuló energiahasznosítást, a hőenergiát távfűtés biztosítja, a hűtési rendszer pedig hagyományos, elektromos folyadékhűtésű. Az irodatereket a legkorszerűbb parapet radiátorokkal és mennyezeti hűtőgerendákkal temperálják, ahogy a 12 éve szintén Skanska-projektként megvalósult West-End Business Centerben. A ház építésénél a svéd ingatlanfejlesztő vállalat nemzetközi gyakorlatának megfelelően az előregyártott elemek dominálnak: csak a pinceszinteken alkalmaznak monolit technológiát, a teljes felépítmény aszimmetrikus rendszerű, 5,4 és 16,5 méter fesztávú, körüreges födémpanelekből és acélgerendákból áll össze. A külső héj is készre gyártott, nagypaneles rendszerben, burkolattal és üvegezett nyílászárókkal kerül a helyére. A tervezők kiemelték a módszer előnyeit: kevesebb tartószerkezetet kell építeni a felmenő szinteken, gyorsabbak és biztonságosabbak az építési munkálatok, valamint a környezeti terhelés is kisebb.
A kritikák és kérdések a fent említett tetőéri felépítményen kívül a szomszédos óvodakert és az épület viszonyára irányultak. Emellett megdicsérték a kerékpárosbarát megoldásokat, az energia-felhasználás láthatóvá tételét, bár volt, aki kétségkívül biztonságos, de barátságtalan közegnek nevezte a mélygarázst biciklitárolás céljára. Ugyanő a gépkocsi bejáratot még távolabb helyezné az óvodától. Az egyik hozzászóló szerint még mindig túl nagy a rálátás a szabadon álló épületre és a homlokzatképzés sem kielégítően egységes. Egy másik szerint a sárga kiugrások elterelik a figyelmet a házról és bizonytalanságot keltenek. „A 70-es évek formavilágát idéző épület nem hoz nóvumot! Bizonyos zöld szempontokat pedig a piac diktál, ugyanis ma már nem lehet magas rezsijű irodaházakat tervezni” – hangzott egy rövid kritika. A válasz értelmében a park fontos szerepet kap az épület mellett, nyitva az óvoda felé. Továbblépésre nem ad lehetőséget a KSZT, az 5-6 évvel ezelőtti, csaknem 100 százalékos beépítéshez képest pedig jelentős előrelépés a jelenlegi projekt. A szabályozás nem nyújt esélyt a teljes terasz-használatnak a legfelső szinten, így valószínűleg a zöld tetőként meghatározott szinten jelennek majd meg kisebb használható felületek. A korábbi ajánlásokat figyelembe vevő új tervváltozat továbbra is kevesebb hellyel gazdálkodik, mint amit a szabályozási terv enged, valamint a zöld megoldások is dicsérendők, de a különböző tömegek találkozása és a tetőfelépítmény helyzete átgondolandó – ilyen megfontolások mellett ajánlotta engedélyezési fázisra a „Zöld Házat” a tervtanács.
Tompos Viktor
