Zöldbázis: Ökofalu Galgahévízen
A nyolcvanas évek közepén egy baráti társaság úgy döntött, hogy nem csupán saját szükségleteire koncentrál, hanem a következő generációk igényeit is szem előtt tartva, ökofalut létesít Galgahévízen. Közel húsz évre volt szükség ahhoz, hogy a társadalmi kísérlet megvalósuljon.Biczó Gabi riportja.
Galgahévíz Budapesttől mintegy ötven kilométerre helyezkedik el. Busszal és vonattal egy óra alatt megközelíthető a település, az M3-as pedig az autósoknak könnyíti meg a fővárosba vezető utat. A helyválasztás tökéletes: a falu központjától két kilométerre, a tájvédelmi körzet szomszédságában, egy csodálatos tó közelében találom a falut. Természetközeli, de a fővárostól mégsincs túl messze. „A benépesítés 2007-2008-ben kezdődött meg, négy-öt család már kint lakik, de igazi lendületet idén tavasszal kapott” - meséli Varga Géza, agrármérnök, az ökofalu megálmodója, a Gaia Ökológiai Alapítvány elnöke.
A kezdetek
„A 80-as évek közepén egy baráti társaságban kezdtük el úgy érezni, hogy nem jól mennek körülöttünk a dolgok. Láttuk, hogy ahogy élünk, az korántsem biztosítja, hogy a következő generációk is úgy tudjanak élni, mint mi” - kezdi a beszélgetést Varga Géza. Ösztönösen éreztek rá, hogy valami nagyon másban kell gondolkozni, mint ami az akkori Magyarországot jellemezte. „Kirajzolódott az ökofalu modellje, akkor így neveztük. Ma ezt egy fenntartható vidékfejlesztésbe illesztett településmodellnek is nevezhetnénk.” Az elképzelésnek eleinte négy alappillére volt: maga az ökofalu, ökológiai gazdaság, oktatóközpont és biomedicinára alapozott természetgyógyász klinika, az utóbbi idővel lekerült a napirendről. 1988-ban a társaság megtalálta Galgahévízet mint megfelelő helyszínt. „Népfőiskolát indítottunk, a helyi emberekkel beszélgettünk arról, hogy mi mit szeretnének és ők mit tudnak. Szerettük volna a felszínre hozni a helyi tudást, és megtermékenyíteni a mi zöld vagy környezetvédő tudásunkkal. Jól is működött, évente 50-60 diplomát adtunk ki, ennyien hallgatták végig az előadásokat.” Az oktatóközpont ma is működik, vagy ha épp nem, akkor 36 ágyas ökoszállodaként funkcionál. 1990-ben Varga Gézáék létrehozták a Gaia Alapítványt, amely oktatással, kutatással foglalkozik. Az ökofalut 50-60 család részére tervezték, mert ez az a településméret, amely „a környezetére nem jelent túl nagy terhelést és közösségként tud működni”. Az alapítvány nem a falu létrehozásával, építkezéssel kezdte meg a kivitelezést, hanem mindenekelőtt a mezőgazdasági feltételeket, az élelmiszer előállítását kellett megoldani. Ugyanebben az időszakban megalapították a Galgafarm Első Magyar Organikus Mezőgazdasági Szövetkezetet. „Ez volt az első szabad szövetkezet az új köztársaságban.” Az organikus mezőgazdaság, a bioélelmiszerek a rendszerváltáskori Magyarországon még nem voltak népszerűek, így leginkább exportra termeltek Németországba, Svájcba, Hollandiába. Hamarosan azonban ráészméltek, hogy „ha a biotermékeket szállítjuk, akkor a szállítás okozta környezeti károkkal 200 km-nél lenullázódnak a termesztés helyszínen elért pozitív hatások. Így felhagytunk az exporttal. Ezt azért is tehettük meg, mert a hazai piac fejlődött. Most az a szabály, hogy 50 km-nél messzebb nem fuvarozzuk a termékeinket” - mondja Varga Géza.
A 90-es évek végére a projekt új lendületet kapott: a mintegy 300 hektáron vegyszerektől teljesen mentes ökológiai élelmiszer előállításának feltételeit teremtették meg, a mezőgazdasági alapanyag előállítástól a fogyasztásra kész élelmiszerek előállításáig. „Rendelkezünk tej-, zöldség-gyümölcs- és malomipari feldolgozó üzemekkel és húsfeldolgozó kisüzemmel. Jelenleg az így előállított ökológiai minősítésű élelmiszereket jellemzően a budapesti fogyasztókhoz juttatjuk el, de a cél mindig is az volt, hogy elsősorban az ökofalu lakóit lássuk el élelmiszerrel.”
Településtervezés, építkezés
„2001-2002-ben kezdtük el a települést tervezni. Ez körülbelül másfél évig tartott, utána következett a szakhatósági engedélyeztetés három éve. 34 szakhatósággal kellett egyeztetnünk” - mesél a nehézségekről az alapítvány elnöke. 2004-2005 környékén zöldmezős beruházásként sikerült az új falut létrehozniuk. „Nem akartunk kompromisszumot kötni, hogy egy létező településre beköltözünk, néhány házat megvásárolva. Úgy gondoltuk, hogy lássunk tisztán végre, megvalósíthatók-e a fenntarthatóság szempontjai. Helyi építőanyagokat, megújuló energiát felhasználva, közösségfejlesztéssel, minden más külső befolyástól mentesen mire jutunk ezzel a kísérleti modellel. Ezért döntöttünk úgy, hogy inkább a semmiből hozunk létre egy új falut.”
Két évvel ezelőtt kezdődött meg a falu házainak megépítése, az infrastruktúra kiépítése után. Az összes telekhez zúzottkő úthálózat vezet, az infrastruktúrába beletartozik a saját vízműtől kiinduló ivóvízhálózat, a földkábelen vezetett elektromos hálózat és a bio-szolár fűtőműtől (faelgázosító kazán és napkollektor) induló távhővezeték.
„A céljaiknak megfelelő házakat szerettünk volna építeni. Ennek külső megjelenésben is vannak bizonyos kritériumai, de nem az volt a cél, hogy valamilyen tájegységet hozzunk létre” - meséli Sebők Ákos, építőmérnök, a Tervcentrum Kft-től, aki a házak szerkezeti részeiért felel. „Természetes anyagokat - fát, vályogot, szalmát, nádat vagy bontott téglát használtunk fel az építés során.” Fontos volt a természetbe illeszkedő íves formák kialakítása, a stílusjegyekben a nádtető vagy az ökörszem ablakok köszönnek vissza a faluban. Sebők Ákos hozzáteszi, hogy elsődleges céljuk volt olyan házakat építeni, amelyek bontásakor nem keletkezik hulladék.
A település helyi építési szabályzata kimondja, hogy az építőanyaggal az egyes épületbe bevihető „primer” energia 1 m2 lakófelületre vetítve nem haladhatja meg a 400 Kwh mértéket. „Ez egy hagyományos ipari gyártású anyagokból készült ház esetében meghaladja a 3 500 Kwh / m2 mennyiséget” - mondja Varga Géza. Ennek a szigorú előírásnak csak a helyi alapanyagból energiatudatos technológiával készült természetes anyagok felelnek meg: a fa, a kő, a vályog, a nád, a szalma. Az épületek szerkezete jellemzően fából készül, alapja beton, ami biztosítja a „vályogtégla-szalma-vályogtégla” szendvicsfalak megfelelő víz elleni szigetelését is. „Jó klímát ad a lakásnak, nagyon jól szigetel” - teszi hozzá Sebők Ákos. Olyannyira jó a szigetelés, hogy egy hatvan négyzetméteres ház fűtésköltsége télen nem haladta meg a nyolcezer forintot. „Ez egy elfeledett tudomány. Hosszabb ideig tart egy ilyen épület megtervezése, kivitelezése, viszont igazán barátságos munka”- meséli Novák Ágnes építész, aki szintén részt vett a munkálatokban.
Én helyett Mi
Jelenleg öt család lakik a faluban, a telkek nagy része elkelt, és épül egy 16 lakásos társasház is, ebből már nyolcnak van gazdája. Az árak is barátságosak, kb. 150 ezer forint/nm a nettó építési költség. Aki építkezni akar, annak a terveit el kell fogadtatnia a többiekkel a falugyűlésen, hiszen itt az ökofaluban a többiek is számítanak. A fenntarthatóság mellett a közösségépítés is ugyanolyan hangsúlyos a település életében. Varga Gézát a kritériumokról kérdezem, minek kell megfelelnie egy ide költözőnek: „Nincs különösebb elvárás. Nyílt napjaink vannak, lehet ismerkedni a projekttel és egymással. Ez egy társadalmi kísérlet, és nincs mindenre garancia. Az Én-típusú gondolkodásról el akarunk mozdulni a Mi-típusú felé. Az egónk túl nagyra nőtt. Ezt a nagyra nőtt egót akarjuk visszaszorítani.”
Biczó Gabriella
