Zöldbe borult pavilonok

Patrick Blanc francia tájépítész vertikális kertes újításai óta tudjuk, hogy egy házat nemcsak repkénnyel, vadszőlővel vagy borostyánnal lehet befuttatni a teljesen zöldbe burkolt hatás elérése érdekében - ma már mindezt a növényfalakkal is elérhetjük, sőt egyre gyakrabban fordul elő, hogy a függőleges felületeken sem áll meg a vegetáció, hanem extenzív zöldtetőben folytatódik. Pók Enikő cikkében zöldbe borult pavilonokra mutat európai példákat.

Milly Film: ipari épület zöld köntösben

A Samyn & Partners belga tervezőiroda számára nem ritka feladat ökologikus épületet tervezni, így nem csoda, hogy a Milly Film részére tervezett ipari épület is a környezettudatosság jegyében épült. Míg a termelés a pincében és a második emeleten zajlik, a földszinten és az emeleten huzamosabb tartózkodásra alkalmas helyiségeket alakítottak ki - hálószoba és fürdőszoba is található itt az egészségügyi helyiségek mellett. Az épület egyik homlokzata teljes üvegezést kapott, a másikat pedig növényfal borítja - mely nemcsak összekapcsolja az épületet az őt körülvevő természetes környezettel, hanem hőszigeteli is a szerkezetet -, így télen melegebben tartja, nyáron pedig hűti az épületet a szerelt zöldfalas homlokzatburkolatnak köszönhetően. A vertikális kert kialakításában Patrick Blanc francia tájépítész segédkezett, akinek nevéhez fűződik a Jean Nouvel által tervezett Musée du Quai Branly vagy a Herzog & de Meuron építészek tervezte madridi Caixa Forum zöldfalának kialakítása is. A Milly Filmben nemcsak a homlokzatot borítja növény, a zöldfal extenzív zöldtetőben folytatódik. Az épület nemcsak külsőleg nyit a természet felé, a belső burkolatok is természetes anyagúak, így próbál a Samyn & Partners egy ipari jellegű épületből egy high-tech csoda helyett természetközeli épületet létrehozni.

New Street London: az alacsony-magas és a mű-természetes kontrasztja

A Bennetts Associates Architects tervezte a New Street Square-t, mely nem kisebb díjakat zsebelt be, mint a RIBA, vagy a Legjobb Megépült Projektnek járó elismerést a London Planning Awardon. Én csak a projekt növényfalárólt számolok be, de az egész fejlesztés bemutatása is megérne egy misét. Egy 18 emeletes iroda mellett kávézók és üzletek is tartoznak a komplexumhoz, ahol a változó magasságú épületeknek köszönhetően átlátható és napfényben gazdag lesz a New Street Square parkja. A fejlesztésnél a nyitottság mellett fő szempont volt, hogy a város központjába áramló tömeg minél több zöld területet kapjon, ezért a parkosítás mellett egy kétszintes pavilon oldalaira is zöldhomlokzatot telepítettek, mely a kiemelés érdekében különleges megvilágítást kapott,  a köztéren található szobrokhoz hasonlóan. A város központjába áramló emberek megpihenhetnek a növényfalas pavilon környezetébe helyezett padokon. A projekt célja - ahogy az egyik legnagyobb zöldterülettel rendelkező európai országban, Barcelonában már megszokott -, hogy az emberek birtokba vegyék a parkosított köztereket, hisz egy nagyvárosban fokozottabban igaz, hogy az ember a természet közelségére vágyik. A 64.000  négyzetméteres kereskedelmi régió központjában, a magas irodaépületeken használt kő, üveg és acél ridegségét lágyítja a növényfal, amelyet a Clarke Associates tájépítész csapat kivitelezett. Bár az első növénybeültetés nem járt sikerrel, a következő próbálkozás, egy szárazságtűrőbb növénycsoportosulás tartósnak bizonyult. A New Street Square zöld pavilonja modulos zöldfalegységekből építkezik, a növényeket fém rácsháló tartja kiborulás ellen.

Black Box – növényekkel beültetett kókuszrost pavilon

A pavilon neve, a Black Box, azaz fekete doboz név félrevezető lehet, mivel az épületet zöldfal alkotja, de egy leégett ház helyére került – így átvitt értelemben még fekete is lehet. Philip Mannaerts és Martijn de Geus holland tervezők egy élő, kókuszrost táblákkal burkolt, ideiglenes épületet terveztek egy pályázatra, amelyen a változást és a fenntarthatóságot kellett szem előtt tartani – ők a növények folytonos változásával és az épületben zajló különböző tevékenységekkel teljesítették az első feltételt, míg a fenntarthatóság igényét a szerves homlokzati rendszerrel és a könnyűszerkezetes, teljes fal méretű szerkezeti egységekkel elégítették ki.

A homlokzat kókuszrosttal burkolt farostlemezből épül fel. A növények a kókuszrost zsebekből nőnek ki, mely a növények természetes szubsztrátjaként szolgál, így nincs szükség a tápanyagpótlásra sem, ami földbe ültetett közegben szükséges lenne. A tervezőknek fennköltebb céljai is voltak a projekttel, ugyanis azt szerették volna elérni, hogy évek elteltével állati-növényi makroközösség alakuljon ki, bogarakkal, lepkékkel és kisebb rágcsálókkal. Bár nem biztos, hogy a fenntarthatóságot javítja, ha egy egér megrágcsálja a kókuszrost táblát, de még az is lehet, hogy a táblák cseréje tovább növeli az épület dinamikusságát.

A belső tér a környéken élő emberek találkozóhelye, melyben egy bár, valamint a hozzá kapcsolódó tároló és mosdó is helyet kapott. Az épületet csak átmeneti jelleggel használják; amikor nem bárként, akkor design látványelemként funkcionál, valamint jelzi a példaértékű törekvést a nagyvárosokban a zöldterületi mutatók növelésére is. Az ideiglenes épület szervesen illeszkedik a természetes környezetébe, az 5,40 x 4,50 m-es ajtó kinyitásával köztes tér képződik a belső és külső világ között, így nemcsak funkcionálisan, hanem vizuálisan is elhatárolódik a szomszédos házak egyhangúságától. 

Pók Enikő