Zöldüljön vagy szürküljön a volt párizsi körvasút?
Évek óta zajlanak a viták, hogy mit kezdjen Párizs a várost körbefonó, korábbi vasúti körgyűrű nyomvonalával és megmaradt infrastruktúrájával. Mivel egy hatalmas volumenű és különböző minőségű területről van szó, úgy tűnik, egységes megoldás nem fog születni a Petite Ceinture újjáéledésére.
Bő másfél évtizedes építkezés után, 1869-ben nyílt meg teljesen a párizsi közigazgatási határán belül futó, a várost körbejáró, 32 kilométeres, kétvágányos vasútvonal. A vonal eredetileg kizárólag áruszállításra létesült, de mivel Párizs körül egyre nagyobb mértékben épültek ki az elővárosok, ahonnan hatalmas ingázó tömegek kezdtek a főváros vagy egy másik előváros irányába naponta utazni, így a hamar felmerülő igényekkel lépést tartva a kis övnek, azaz Petite Ceinture-nek nevezett vasútvonalon megindult a ritmusos menetrend szerinti utasszállítás.
A 20. század első évtizedeiben a gőzerővel meginduló metróépítkezésekkel egy időben a körvasút folyamatosan vesztett fontosságából, így a rendszeres személyszállítás 1934-ben megszűnt. A pálya egyes szakaszait még évtizedekig használták kisebb-nagyobb mértékű áruszállításra, alkalmi szerelvénymozgatásra, mások a városi közlekedési rendszer egyéb elemeibe integrálódtak, további részeit idővel tejesen felszámolták, vagy elhanyagolva az enyészeté lett. Az 1973-ban, néhány méterrel kijjebb megépült autópálya körgyűrű, a Périphérique szintén csökkentette a megmaradt vágányok jelentőségét. A körvasút nyugati szakaszának egy darabján 1988-ban az elővárosi gyorsvasúthálózat, az RER C vonalának közlekedése indult meg, a teljes hálózat többi részén azonban 1990-ben végképp leállt a vasúti forgalom.
A Petite Ceinture egyes, a városba befutó ágait már korábban bevonták az RER hálózatba, vagy megszüntették és elkezdték a városba integrálni – így a Bastille vonal korábbi végállomásán épült meg a forradalom bicentenáriumára, 1989-re az uruguayi Carlos Ott tervezte Opéra Bastille –, a körvasút azonban azóta a helyét keresi a város jövőjében. A hol árkokban, hol viaduktokon, sok helyen alagútban futó vasútvonal területére hivatalosan tilos belépni, összességében azonban igen komoly tájsebet képez a városban.
Egyesek szerint nem ártana végiggondolni, hogy a hálózat miként vonható be ismét a város kötöttpályás közlekedési útvonalaiba, így részét képezhetné a villamos- vagy metróhálózat bővítésének, esetleg ismét az áruszállításban lehetne szerepe. Anne Hidalgo párizsi polgármester szerint azonban a Vincennes-i vasútvonal helyén 1988-ban épült zöld sétány – ahol a Bastille melletti viaduktos szakaszon az ívekben galériákat alakítottak ki Viaduc des Arts névvel – mintájára a körvasút minél több részét a rekreációnak kellene átadni. Egyes szakaszain hol városi tervezésben, hol közösségi kezdeményezésben már megindult a szabadidős birtokbavétel: városi park, sétány, közösségi kert, alkalmi teraszok. 2007-ben és 2013-ban nyitottak meg két nagyobb szakaszt a sétálók számára a 15 és 16. kerületben, mindkét helyen próbálják az idővel részben spontán móron idetelepült flórát és faunát egyfajta botanikus sétányként, komolyabb bolygatás nélkül bemutatni. Tervezik újabb részek, tematikus funkciójú megnyitását, így bicikliút és futópálya is keleülhet a sínek helyére, de az alagutakra is egyre több nagyszabású terv, így mozi és akvárium létrehozása is született.
A vonal megmaradt állomásépületei a legkülönfélébb módon kerültek újrahasznosításra, míg egyesek közcélokat szolgálnak, így önkormányzati épület, könyvtárak költöztek falaik közé, másokban éttermeket, kávézókat alakítottak ki.
Bán Dávid
