| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Épületek/Örökség

Változó életformák: „tevékeny üdülés” a Balaton-felvidék zártkertjeiben?

1/20

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
?>
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
1/20

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Változó életformák: „tevékeny üdülés” a Balaton-felvidék zártkertjeiben?
Épületek/Örökség

Változó életformák: „tevékeny üdülés” a Balaton-felvidék zártkertjeiben?

2021.11.03. 08:01

A Szezonális örökség őszi, Változó életformák című blokkjában ezúttal a Balaton-felvidékre látogatunk, hogy megismerjük a mai napig elterjedt zártkertek történetét. A balatoni régió fejlődésének ezen szelete is rávilágít a tó körüli életformák folyamatos változására, és ezzel összefüggésben az építészeti és tájképi szabályozások szélmalomharcára. 

„a háztáji és hétvégi kertek árutermelése és a tartalmas szabadidő felhasználása azonban mind elismertebbé és jelentősebbé válik szocialista jelenünkben."[1]

Összekapcsolódhat-e a rekreáció és a kultiváció? Látszólag egyre több présház és terménytároló épül fel a történelmi szőlő- és gyümölcsösterületeken, bár a gazdálkodás életformája már nem bizonyul ilyen népszerűnek. A „zártkerti építés" a hetvenes évek elején megindult: pincegádorként, terménytárolóként vagy szerszámoskamraként felcímkézett épületek valójában csak a mezőgazdasági területeken álló nyaralók álcázására szolgáltak. A szőlőkben gombamód terjedő építkezések problémája ugyanakkor nem is elsősorban építészeti léptékben, hanem a tájkép egészének átalakulásában mutatkozott meg. Épp ezért a zártkerti építés a funkcionális vagy esztétikai olvasatok mellett a kultiváció, és az ökológia problémakörét is kinyitotta. A külterületi építés azóta is burjánzik, igaz, a „présházak" mérete kissé megnőtt és a szőlőtőkék közül egyre többször bukkan ki egy-egy víztároló, nem mezőgazdasági célból. A jelenség gyökere ugyanakkor a társadalmi rétegek közt is mélyebbre nyúlik vissza: kezdetben a szerényebb anyagi tőkével rendelkezők fedezték fel maguknak az alacsonyabb áron elérhető parcellákat. De ha már mezőgazdasági területen építkeztek, miért ne kapcsolódhatna össze az üdülés és a gazdálkodás? A kérdés már a hetvenes évek közepén felmerült és korát megelőzte, az önfenntartó kert és kétkezi építés kísérletei a rekreációnak is új értelmet adhatnak.

A hatvanas évek végén már kezdett egyre intenzívebben beépülni a Balaton-part. A jelenség nemcsak az egyre nagyobb léptékű és sűrűségű városias beépítési formákat indukálta, hanem a korábban szigorúan védett külterületeken is megindultak az építkezések. A szabályozás alapján csak minimális alapterületű építmények megépítésére nyílt volna lehetőség, de a leleményes tulajdonosok alternatív építésmódokhoz nyúltak. A házilagos cselekvést nem is elsősorban a szerény anyagi lehetőségek, hanem a szabályokon talált kiskapuk inspirálták. A probléma ugyanakkor nem csak esztétikai jellegű. A mezőgazdasági szempontból értékes területeken felhagytak a kultivációval, ami hamar a hegyoldalak erózióját is elindította. Kérdés, milyen megoldási stratégiákat dolgoztak ki a korabeli szakemberek? A történeti tapasztalatok ma is aktuálisak: a külterületi építés a szabályok kreatív kijátszásával a mai napig létező jelenség.

 

Szezonális örökség: „Pózna-lemez architektúra" – így jellemezték a hatvanas évek elején tevékenykedő építészek azt a sajátos balatoni karaktert, ami már a harmincas években is meghatározó volt a szezonális építészet közvetlen természetében. Doktori kutatásomban a „re-kreáció" alkotásmódszertani folyamataként írtam le ezt a különleges, a fesztelen táji környezetben az alkotás alapelemeit kereső, kísérletező építészeti mentalitást. A kutatás során feldolgozott huszadik századi tervek és épületek rehabilitációja ma egyre inkább aktuális kihívást jelent. A sorozat ennek az egyre inkább eltűnő Balaton-parti identitásnak ered nyomába.

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
1/20
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

A hetvenes években már kezdtek elfogyni a korábban beépítésre kijelölt területek. Az előző részben bemutatott társasüdülők prototípusait is a növekvő sűrűség kezelésére dolgozták ki. A későmodern építészet egyre nagyobb léptékű, előregyártásra épülő alkotásai egyre radikálisabban átrajzolták a tópart látképét, miközben a toronyhotelek árnyékában, a korábban védett külterületeken szép lassan megindult az építkezés. Mind a tájkép előterét uraló új létesítmények, mind a háttérben megjelenő emergens jelenségek is a táj egységét őrző 1959-es Balatoni Regionális Terv szándékaival ellentétesek voltak. Bár a tervet 1965-ben az UIA Abercrombie-díjával is kitüntették, az indoklásban épp a táj és az építészet érzékeny egységét kihangsúlyozva, egyes vélemények szerint már ekkor is csak a tájkép védelméért – szó szerint – egyre kilátástalanabb harcot vívó hazai szakembereket kívánták a nyugat-európai szervezetek megerősíteni. Ezek közül a szakemberek közül kiemelkedett Farkas Tibor főépítész, aki már a regionális tervkészítés koordinációjában is részt vett és kezdettől fogva a főépítészi hivatalt vezette. Munkásságának egyik kiemelt célja volt a még védhető Balaton-felvidéki zöldterületek védelme, hogy a hegyoldalakra felkúszó, szétterülő települések ne nőjenek össze. Ennek megakadályozására szigorú védelmet vezetett be az övezetek lehatárolásánál és a beépíthető területeket éles kontúrral választotta el a külterületektől. A Balaton-partra kidolgozott speciális építési szabályokon és a regionális terv betartatásán pedig főépítészként őrködött, bár visszaemlékezésében többször kiemelte, hogy a hatvanas évek második felétől ez már egyre nehezebb napi küzdelmet jelentett számára.

A háttérben ugyanis megindultak azok a politikai átrendeződések, amelyek a társadalom életszínvonalának fokozatos emelését a centralizált szocialista gazdasági rendszer lazításával kívánták elérni. Az átrendeződés a Balaton-régió kezdettől fogva ingatag lábakon álló egységét is veszélyeztette. Megerősödtek a helyi szintű döntéshozatalt képviselő települési és megyei tanácsok és folyamatosan konfrontálódtak a három megye felett lebegő regionális hatósággal. Ez a konfrontáció elsősorban a területfelhasználást érintő vitákban jelentkezett. A helyi szereplők a régió egészének érdekét szem elől tévesztve szerettek volna egyre nagyobb területeket belterületbe vonni. Az 1968 után bevezetett Új Gazdasági Mechanizmus megerősítette a helyi törekvéseket, sőt ezzel egyidőben a Főépítészséget is megszűntették. Bár a regionális terv még ezután is érvényben maradt, a betartatása felett már senki sem őrködött. Mindez nemcsak a belterületek növekedésével járt együtt, de a szabályokat kijátszó építési tevékenységek kontrollálására sem volt megfelelő szervezet. Az építési szándék folyamatosan nőtt, miközben a hatósági jogkörök szűkültek.

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
3/20
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

Az építkezések a Balaton-felvidék történelmi szőlőterületein is elindultak. A korszakban ugyanis a termelőszövetkezetek nem érezték gazdaságosnak a hegyoldalak megművelését, inkább az iparosított technológiával művelhető síkvidéki szőlőtermesztésben látták a jövőt… A lejtős területeket pedig zártkertté minősítették át és értékesítették. A zártkert fogalma sokrétű, a közbeszédben eltérő jelentések is megjelentek, ezért a pontos értelmezését Laposa József tájépítész tisztázta, amikor a hetvenes évek végén a problémakör vizsgálatát elkezdte: „Az 1959. évi 24. sz. tvr. és annak végrehajtási utasítása alapján a zártkert kertszerűen művelt, kisebb parcellákra tagolt mezőgazdasági rendeltetésű terület, veteményeskert, kenderföld, szőlő- és gyümölcsöskert, amely háztáji gazdálkodásra alkalmas."[2] A környező falvak lakói számára is bevételt jelentett a tulajdonukban lévő zártkertek eladása. Az elöregedő vidéki társadalom nem volt már érdekelt a művelésben, az új tulajdonosok viszont már csak nyaralás céljából vásárolták a telkeket.

Az új tájhasználat hamar nem várt következményekkel járt. A művelés feladása mellett megjelentek a hegyoldalakon a kiselejtezett vasútkocsik és autóbuszok. A tájidegen elemek azonban nem a társadalom ízléstelensége, hanem leleményessége révén kerültek oda. A szabályozás ugyanis csak legfeljebb 12 m2 alapterületű, kisméretű építmények felépítését engedélyezte, azt is csak mezőgazdasági célból. Az építés ellehetetlenítése a kreatív megoldások felé terelték a tekintetet: a lakókocsik, vasútkocsik és autóbuszok ugyanis nem minősültek épületnek, így azokat szabadon telepíthették kis tetőkkel, lugasokkal kiegészítve. Emellett a papíron présháznak, szerszámoskamráknak tervezett épületekben valójában nyaralót, hétvégi házat alakítottak ki. Elég volt a szobák megnevezését átírni. Úgy tűnik a mimikri stratégiáját nemcsak az élővilág, de a humán társadalom is hatékonyan alkalmazza.

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
8/20
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

A problémaegyszerre volt esztétikai és ökológiai, ami az építészet és tájépítészet összefogását tette szükségessé. Nemcsak a spontán építés, barkácsolás és tájidegen elemek megjelenése járt következményekkel, de a kultiváció megszűnése is. A hegyoldalakban megindult az erózió, ami a történelmi, kiváló minőségű szőlő- és gyümölcsös területek károsodásával fenyegetett. A vizsgálat 1975-ben indult el a VÁTI-ban, az első felméréseket az akkor már a folyamatok által szétfeszített regionális terv felülvizsgálatával összhangban végezték el. Hamar kirajzolódott a zártkerti építés drámai növekedése: a belterületekhez viszonyítva az északi parton 32%-kal, a déli-parton 14,5%-kal terjeszkedtek.[3] Ezt követően a hetvenes évek második felében, részletesebben felmérve a területet, már közel húszezer épületet számoltak össze, ennek kétharmadát az északi parton.

A komplex, esztétikai és ökológiai probléma megoldására Laposa József vezetésével tettek kísérletet. Új tervműfajt, úgynevezett zártkertrendezési tervet dolgoztak ki. Az üdülőkörzet 1977-es terület- és telekgazdálkodásának a szabályozását követően pedig a korábbi 200 négyszögöl helyett 1500 négyszögölre növelték az épület létesítéséhez szükséges parcellaméretet. Az intézkedésekkel a zártkertek visszaszorítását és a mezőgazdasági művelés visszaállítását szerették volna elősegíteni. A kultivációt egy sajátos életformával is szerették volna kombinálni. Laposa József tanulmányában „tevékeny pihenés, mint új cselekvési forma" kialakítására tett javaslatot. Ez az életforma reform szükségszerűen csak idea maradt, de a vízió talán túlmutat a konkrét zártkerti problémán. A hétvégi kertekben kialakuló kisléptékű „gazdálkodás" ugyanis nem csak a zártkertekben lehetséges, még ha a nyaralótelepek polgári kultúrájában néhány gyümölcsfára szorítkozik ez a szándék. A háborús években a bombázások elől sokan költöztek le életvitelszerűen a nyaralókertekbe, és az önellátás lehetőségét is felfedezték a kertekben. Az elmúlt években a járványhelyzet és az ellátási láncokkal kapcsolatos félelmek ismét a vidéki kertekre irányították a figyelmet. Közben a „présház és szerszámkamra" építőket mintha nem igazán inspirálná ez az életforma. Pedig a kert gondozása, a tágabb értelemben vett táj kultiválása, az önfenntartás és a személyes feltöltődés szempontjából is egyaránt fontos.

Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos
13/20
Külterületi építés a Balaton-felvidéken / Fotó: Wettstein Domonkos

A Balaton-part kísérleti territórium, ahol nem csak a magánkertek kétkezi építésében, de az építészeti szakmagyakorlásban is gyakran összekapcsolódott az alkotómunka és a szabadidős tevékenység. A balatoni építészettel foglalkozó kutatásaimban a szezonális életformák és az alkotó folyamatok összekapcsolódásait vizsgálva a „re-kreáció" alkotásmódszertani koncepciója fogalmazódott meg számomra. A fogalommal azonban nem csak a szezonális építészet, de a civil kertművelők és építők tevékenységei is értelmezhetőek lehetnek. A külső és belső folyamatok, a kertgondozás és a kreatív alkotómunka összekapcsolódhat az ember mentális regenerációjával. A „tevékeny üdülés" hetvenes évekbeli programja ugyanakkor az építészetre vonatkozóan nem tartalmazott javaslatokat. Kérdés persze, lehet-e a civil építő tevékenységet hatékonyan koordinálni, vagy az egyéni kétkezi építés-barkácsolás „felszabadító" kreativitása és a közösségi szabályozás szükségszerű ellentmondásban áll egymással? A zavaros építészeti összképet szemlélve azonban be kell látnunk, egy-egy ösztönös alkotó zseniális konstrukcióján túl a „spontán építészet" összképének esztétikája már kevésbé inspiráló. A szabadság és szabályozás dilemmája ebben a szürreális társadalomképben is megjelenik. A tájkép ugyanis közös alkotásunk.

Wettstein Domonkos

 

[1] Laposa József: Zártkertek a Balaton körül. Területrendezés 2 (1979) 1. 86-95.
[2] Laposa József: Zártkertek a Balaton körül. Területrendezés 2 (1979) 1. 86-95.
[3] Thuránszky Miklósné: A Balaton üdülési-idegenforgalmi régió területi problémái. Városépítés 13 (1976) 3. 20

 

Felhasznált források:

Farkas Tibor, Balla Tibor, Bottyán Géza, Szappanos Géza, Csorba Zoltán: Főépítészi beszámoló a Balatonkörnyék és Dunakanyar területéről. ÉM Balatoni és Dunakanyari Területi Főépítészsége. Kézirat, Budapest 1967. március.
Laposa József: Zártkertek a Balaton körül. Területrendezés 2 (1979) 1. 86-95.
Thuránszky Miklósné: A Balaton üdülési-idegenforgalmi régió területi problémái. Városépítés 13 (1976) 3. 20.

A kutatás a szerző doktori disszertációjának eredményeire épül:
Wettstein Domonkos: Regionális stratégiaalkotás a Balaton-part rekreációs célú építészetében (1929-1979), BME Építészmérnöki Kar, Csonka Pál Doktori Iskola, 2018.               https://repozitorium.omikk.bme.hu/handle/10890/5623

 

Szerk.: Winkler Márk

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.