"Világ kertjei" - Daniel Libeskind építész portréja
Daniel Libeskind Berlinben élő építész tervét választotta egyhangúlag a New York-i építészek bizottsága a 2001. szeptember 11-ikén lerombolt Világkereskedelmi Központ újjáépítésére.
Daniel Libeskind Berlinben élő építész tervét választotta egyhangúlag a New York-i építészek bizottsága a 2001. szeptember 11-ikén lerombolt Világkereskedelmi Központ újjáépítésére. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásban lerombolt New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) helyén tátongó gödör, a Ground Zero beépítésére a világ minden tájáról beérkezett 407 pályázat közül két terv jutott a döntő fordulóba. Mindkét terv szerint a világ legmagasabb épülete emelkedne Dél-Manhattan fölé, meghaladva a malajziai Kuala Lumpur 444,9 méteres kettős toronyépületét a Petronast. A két terv kiválasztásáról az Alsó-Manhattan-i Fejlesztési Társaság, a telket tulajdonló New York-i és New Jersey-i kikötői hatóság képviselői, valamint George Pataki, New York állam kormányzója és Michael Bloomberg New York-i polgármesteri döntöttek.
A New Yorki-i THINK építészcsapat Rafael Vinoly és Frederic Schwartz vezetésével Világkulturális Központot javasolt, amelynek 499,5 magasra emelkedő rácsos szerkezetű kettős tornyait "a XX. század Eiffel-tornyainak" nevezték el.
A nyertes pályázat Daniel Libeskind Berlinben élő, dekonstruktivista építész stúdiójának terve. Elképzelése szerint geometrikus épületekkel veszik körül az összeomlott ikertorony helyét, az épületek teteje a Ground Zerón kialakítandó emlékhely irányába lejtenek, amelyek közül a legmagasabb, egy tű alakú torony 532,8 méter, 1776 láb magas, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat dátumára utalva. Libeskind nyilatkozatai alapján irodalmi ihletői is akadtak a Világ kertjei elnevezésű tervének; Herman Melville (1819-1891) amerikai író, aki a Moby Dick című regényében az ember-végzet rémlátomást rajzolja meg és Walt Whitman, (1819-1892) a neves amerikai költő, az emberi jogok következetes képviselője. Libeskind egyik legismertebb műve a berlini Zsidó Múzeum, saját szavaival élve - "ez olyan épület, amely- - létrehoz egy történetet." Az alkotó az épület megálmodásáról vallva is zenei-irodalmi ihletettségre utalt; Schönberg befejezetlen operájára, a Mózes és Áronra és Paul Celan költeményeire.
Daniel Libeskind 1946-ban születetett Lódzban. Életpályájára, szellemiségére kihat zsidó származásából adódó családi tragédiák sorozata.
Mindannyian túlélők, a halál átalakítói vagyunk - mondja a holokauszt és Hirosíma utáni nemzedékekről. 1957-ben, majdnem gyerekként Izraelben és később az USA-ban zenét tanul, olyan tehetséges zongorista, hogy egy ideig zenei pályán működik. 1965-ben amerikai állampolgár lesz. Építészeti tanulmányait 1970-ben kezdi John Hejduk (1954-1997) kezei alatt a Cooper Unionnál. 1990-ben az újraegyesítés évében visszatér Berlinbe. Ma is itt él feleségével és három gyermekével. Berlinben Windscheidstrassén működő tervezőirodáját, a Libeskind Studiót egyedül irányítja, a tervezőgárda valamennyi alkotása a neve alatt fut. Építészetére a sokszínűség jellemző, múzeumokat, koncerttermeket, bevásárlóközpontokat tervez. Munkáiban igyekszik hidat verni az elmélet, a szellemiség és az épített világ között. Az építészetet szinte szobrászattá alakítja, látszólag figyelmen kívül hagyja a nehézségi erő, a fizika szabályait, épületei saját szerkezeti bravúrjaikra támaszkodva válnak egyedülálló objektumokká. Nagy hatást gyakorol a fiatal nemzedékre, bár ellenzőinek, bírálóinak tábora is jelentékeny, formai bravúrjait sokszor önkényesnek vélik. 2000-ben Goethe emlékéremmel, 2001-ben Hirosíma díjjal tüntetik ki, a világ számos egyetemének vendégprofesszora, professzora, díszdoktora.
Érzékenység, lélek nélkül nincs építészet - vallja, és ez a most megnyert pályaműben, a WTC emlékhely megálmodásában is visszatükröződik. Igyekszik összegezni, szintetizálni, épületeibe bezárni-önteni a létezést meghatározó dolgokat-formákat, a matematika, a geometria törvényszerűségeitől a zene, az irodalom, a filozófia, a képzőmûvészetek világáig. Amilyen sokoldalú hatások érik, olyan sokrétű tevékenysége is. Tervez múzeumokat, nagy kulturális központokat, koncerttermeket, bevásárlóközpontokat, városrészeket, tájakat, kiállításokat, színpadi díszleteket. Berlinben a kilencvenes években bekapcsolódik az új, szövetségi külügyminisztérium hatalmas épülete alakításába, Nagy-Berlin, a Lichterfelde-Süd kertvárosi egység kiformálásába.
Aki múzeumokat, hangversenytermeket, képtárakat tervez, nem röstell holmi pórias bevásárlóközponttal foglalkozni? - kérdezték Libeskindet a berni Migros-központ tervezése kapcsán.
- Nem - válaszolt az építész - a bevásárlás is emberek közötti fontos tevékenység. - Nem teszek különbséget "magas" építőművészet és "pórias" mesterembermunka, bevásárlóközpontok között - válaszolja a berni Migros-központ tervezője, aki koncerttermet, hatalmas üvegfalú, szabálytalan oldalú rombuszuszodát, tagolt, lépcsőzetes kertrészeket, no meg a hagyományos bevásárlóközpontot kapcsolja össze egységes egésszé. A német építésszövetség, a DBA tagja. Hallatlanul termékeny alkotó, a Libeskind Studio Drezdában nagyáruházat, Svájcban a Migros legnagyobb bevásárlóközpontját tervezi. Megvalósult művei között említhető a berlini Zsidó Múzeumon kívül az osnabrücki városi múzeum, az 1998-ban nyíló Felix Nussbaum Ház, a manchesteri The Imperial War Museum - North (a birodalmi hadtörténeti múzeum - észak).
A Libeskind-csapat soron lévő feladatai közül néhány: a londoni Victoria and Albert Museum spirális kiegészítő épülete, a brémai filharmonikusok koncertterme, a San Franciscó-i Zsidó Múzeum, a tel-avivi Bar Ilan Egyetem, a Weil alkotóműhely, galéria Mallorcán.
Daniel Libeskind építész egyik legjellegzetesebb - és sokat vitatott - műve a berlini Zsidó Múzeum. Libeskind 1989-ben nyeri meg a pályázatot, nagy harcokat vív a berlini városvezetéssel, amely szeretne spórolni a terveken, a megvalósításon. A múzeum 2001 szeptemberében nyílik meg, az épület cikcakkos vonalvezetésével nagy vitákat, sokkoló hatást kiváltva. A Zsidó Múzeum nem holokauszt-témapark, hanem a reménység jelképe, mondja Libeskind a Die Zeitnek. Az üres terek a háború, a holokauszt utáni zsidó kultúra hiányát fejezik ki drámai erővel. A múzeum helye, a kelet-berlini panelházak, az újjáépülő belváros villáinak szomszédsága, az egykori Kelet-, valamint Nyugat-Berlint elválasztó halálsávhoz való viszonylagos közelsége jelzi a sokarcú német főváros sokféle épületei közé való illeszkedés szándékát. A légi felvételeken villámformájú, egyes szemlélők szerint széttört Dávid-csillagra emlékeztető épület zenei-irodalmi befolyást is tükröz.
Arnold Schönberg befejezetlen operája, a Mózes és Áron, Paul Celan költeményei hatottak rám, mondja Libeskind. A gyökereit érző-ápoló építész egyik legfontosabb alkotásának tartja a nácik által üldözött és meggyilkolt osnabrücki zsidó festőmûvész, Felix Nussbaum emlékének szentelt házat, amely a rasszizmus és a másság iránti türelmetlenség veszélyeire emlékeztetve zegzugos, labirintusszerû kiállítótermeivel névadója tragikus sorsát fejezi ki.
Daniel Libeskind legutolsó nagyszabású műve a lerombolt New York-i Világkereskedelmi Központ helyén létesítendő emlékhelyépítmény terve. Libeskind a hat pályázó egyike. A Ground Zero, az ikertornyok helyén álló rémisztő üresség, a hely jelképes ereje, az iszlamista terroristák perverz helykiválasztása ("a Világkereskedelmi Központ tornyaiban sok zsidót lehet megölni") nagy hatást gyakorolhatott a holokausztot génjeiben érző művészre. Libeskind terve egyszerre teremt elgondolkodtató mélységet, teret, emlékhelyet és magasba törő vonalaival a jövő iránti bizalmat.
Valamennyien a holokauszt, Hirosima utáni világban létezünk, túlélők, a halál átalakítói vagyunk - írja honlapján. Daniel Libeskind, a béke első évében, 1946-ban Lengyelországban, zsidó családban megszülető építész egész életpályájára kihat szülei-nagyszülei generációjának tragédiája. Szülei ottvesznek a holokauszt borzalmaiban. 1957-ben elhagyja Lengyelországot, Izraelbe, majd az USA-ba megy, 1965-ben amerikai állampolgár lesz, öt év múlva New Yorkban elkezdi építésztanulmányait. - Sötét időket élünk, jellemzi Libeskind filozófiáját egyik jó ismerője, Marc Schoonderbeek, de van remény, hogy beköszönt a kreatív alkotókészség korszaka. Daniel Libeskind korunk egyik legjelentősebb építész-alkotóművésze, aki nagy hatást gyakorol a fiatalabb építésznemzedékekre. 2001-ben elsőként tüntetik ki a Hirosima-díjjal, amelyet olyan képzőművészek kapnak, akik előmozdítják a nemzetközi megértést, a békét. 1999-ben a berlini Zsidó Múzeumért elnyeri a Deutsche Architekturpreist, a legjelentősebb német építészeti elismerést, egy évre rá Goethe- emlékéremmel honorálják a kultúrához való hozzájárulását. A világ legalább tucatnyi kiváló egyetemének díszdoktora, vendégprofesszora, katedrája van a pennsylvaniai egyetemen, a torontói egyetem Frank O. Gehry professzora, Karlsruhéban a Képzőművészeti Főiskola tanára, az Európai Művészeti Akadémia és a Konrád György vezette berlini Művészetek Akadémiája tagja. 1990-ben, az ország újraegyesítése idején tér vissza tartósan Németországba, Berlinbe. Feleségével, Ninával, három gyermekével a régi-új német fővárosban lakást tart fenn. Itt működik a belvárosban, a Windscheidstrassén a Libeskind Studio, de a művész ugyanúgy otthon érzi magát New Yorkban, San Franciscóban, vagy a világ számos más pontján. Szereti az irodalmat, festészetet, filozófiát, kikapcsolódásként zenét hallgat. (MTI)