Nézőpontok/Vélemény
A Liget NEM pusztul 70 éve!
2014.12.03. 10:49
Gondolatok a Városliget Zrt. alternatív történelemszemléletének margójára - avagy mi a valóság, a történeti tény, a Liget sorsával kapcsolatban? Hogyan zajlik egy jól hangzó, de a valósággal csak távolról érintkező állítás elterjesztése. Bardóczi Sándor írása.
Az index.hu Kalas Györgyi tolmácsolásában közreadott egy történeti áttekintést a Városligetről, amely sajnos a Liget Budapest projektiroda sajátos történelem értelmezését tükrözi, nem feltétlenül a teljes valóságot. Éppen ezért elkerülhetetlennek tartom újra megszólalni a Liget ügyében.
A Liget ugyanis nem pusztul 70 éve, ahogyan a publicisztika címe sugallja. Szerencsésebb felívelő és kevésbé szerencsés korszakok váltogatták újkori történelmében is egymást. A II. világháború utáni pusztításokat például egy közparki újrarendeződés követte, az utolsó nagy átfogó közparki rekonstrukcióra pedig 1973-77 között került sor, amikor a korszak legnagyobb (mintegy 27 ha-os!) parkrehabilitációs munkálatai folytak Dr. Krizsán Zoltánné és Baraczka Katalin tájépítészek tervei alapján, Radó Dezső akkori Főkert igazgató irányítása alatt. Ez volt az a pillanat, amikor a végre valahára kitelepített Expo helyén újra közparki területek létesülhettek a Városligetben.
Az sem felel meg a valóságnak, hogy a park 1840-re lett kész. Az átadás első dátuma 1820 volt, bár kétségtelenül legalább annyiszor át lett később adva, mint a Várbazár. Nyílván sok mai elem ekkor még egyáltalán nem része a Városligetnek. Magának a Városliget tervének azonban integráns központi eleme volt a Városligeti-tó, tekintettel arra, hogy az lett az egykor mocsaras (abból lecsapolt) Városerdeje vízgyűjtő tava, vagyis ez lett a mérnöki válasz a magas vízállású terület közparki rendezésére. A tó egyben a Rákos-patak egyik mellékágának duzzasztásából keletkeztetett tájképi elem, sokáig az is táplálta. A tó szigetén a korabeli leírások szerint tejivó működött egy romantikus stílusban létrehozott "farm" kulisszái mögött, amely nagy népszerűségnek örvendett már a park megnyitásakor.
A Városliget tervpályázata 1813-ban zajlott le. Ez volt az első nemzetközi nyílt tervpályázata Pestnek (!), egyben a József Nádor gründolta Szépítő Bizottmány színre lépésének időpontja. A tervpályázati győztes Heinrich Christian Nebbien 1815-re fejezte be a kiviteli tervek elkészítését. Tájképi kertje a klasszicista Pest csúcsteljesítménye volt, ami megelőzte a saját korát. A park jórész közadakozásból jött létre több lépcsőben, de előbb, mint bármelyik másik eredetileg is a köz számára létesített park a világon!
Amikor a Liget Budapest projektiroda a Városliget területére múzeumokat terveztet, akkor kizárólag azt a "nemes" hagyományt folytatja, amely az 1885-ös "Országos Kiállítás" óta az ún. állami einstand kísérletek formájában periódikusan visszatér a Liget életébe. A Városliget új szabályozási terve olyan új építési helyeket hozott létre, amely alaprajzi elrendezésben szoros rokonságot mutat az annak idején ideiglenesre tervezett 1896-os Milleneumi Ezredéves Kiállítás alaprajzi elrendezésével. Zöldfelületi szempontból (akkor ez még alig volt szempont) ez a két kiállítás volt a park első pusztulási periódusa 70-80 év viszonylagos "békeperiódus" után. Budapest székesfőváros azonban ekkor is csak ideiglenesen járult hozzá ahhoz, hogy a Magyar Állam betegye ide a lábát és a Milleneum ünneplésére kiállítást rendezzen itt be - ideiglenesen, a park rekonstrukciójának későbbi terhe mellett. Kicsit tovább tartott a dolog. Mint tudjuk Budapesten az ideiglenes dolgok tekinthetőek a legvéglegesebbnek.
A jövőben úgy tűnik az Új Nemzeti Galéria lehet majd az Új Iparcsarnok. Baán László ugyanis deklaráltan ehhez a hagyományhoz akar igazodni, tehát ahhoz, amely tökretette a Liget zöldfelületét olyan hosszú időre, hogy máig nem sikerült belőle teljesen kivakarni. A 200 éves park történeti rekonstrukciójának kérdéskörével nem foglalkozik ez a fejlesztési elképzelés, pedig ez ma, ha részlegesen is, de megtehető lenne (ez lenne rá a történelmi pillanat), sokkal kisebb összegekből. Úgy tűnik tehát, hogy az egyedüli előkép, amelyre ez a projekt építkezni kíván egy reprezentációs okokból megvalósított, eleve ideiglenesre tervezett "patyomkin" város.
Nebbien tervében a tájképi kert szerkesztési elvei szerint nem volt egyetlen egyenes vonal sem. Az ő koreszménye a koordinálás volt, azaz az egymással mellérendelő viszonyrendszerben, hálózatosan működő szabad polgárok ereje a feudális berendezkedéssel szemben. Az ébredő városi polgárság eszménye. A "vissza a természetbe" elv a klasszicista kertben ezt tükrözte vissza, hiszen "minden ember egyenlőnek született"! Számára nem volt kétséges, hogy egy József nádor felvilágosultságával szorgalmazott népkertben bárki a KÖZből igenis részesülhet a természetet mímelő bukolikus táj áldásaiból.
A milleneumi ezredéves kiállítás alaprajza a maga durva egyenes vonalaival és barokkos tengelyeivel ezzel szemben már újra az abszolútizmust, a szubordinálást képviselte. Ahol alá- és felérendeltségi viszonyok vannak, a reprezentáció legmagasabb szintjein pedig csak a kiválasztottak részesülhetnek a belépés lehetőségében. A központi akaratot, amely uralkodni akar a környezete felett - és nem szolgálni azt. Nagyon szimbolikusnak és egyszersmind elgondolkodtatónak tartom, hogy a jelenlegi kormány és annak biztosa erre az előképre teszi le a voksát és nem a Nebbienére a Városliget távlatos sorsát illetően.
Az indexen megjelent cikk állításával ellentétben a nagy kiállításra felépült Iparcsarnok helyén ma nem a Nagyrét áll, hanem annak csak csonkolt része, ugyanis az Iparcsarnok helyén építették fel a PeCsa-t a 80-as évek elején, az Iparcsarnok romjaira (nem sikerült elérni akkor sem, hogy helyette inkább a Nagyrétet rehabilitálják - a Főkert szakmaiságának abban az időben is voltak azért politikai korlátai). A Pecsa mára teljesen lepusztult épülete jól jelzi, hogy ezt a funkciót hiba volt idetelepíteni. A döntés akkor is politikai és nem szakmai alapon történt. A Petőfi Csarnok mindentől távol, az éledező park közepébe került. Pávatánc volt ez a javából (két lépést előre a vásárváros felszámolásával, egy lépést hátra a PeCsa létesítésével.)
Ez a történet akár mementó lehet a közelgő fejlesztés számára is! Még egyszer higgadtan át kellene gondolni, hogy valóban ide kerüljön-e az egyik legfontosabb magyarországi közgyűjtemény a Várból? Túl azon, hogy ez sajnos meglévő zöldfelületek pusztítása árán valósítható meg (mert az új épület telepítése, kivitelezése, felvonulási területei, közműigénye, kiszolgálását biztosító utak hálózata sajnos ezt egyértelműen előre vetíti) ez a telepítés véleményem szerint egyáltalán nem méltó a Galéria számára.
Maradandó károsodást okozott a közparkban az az 1951-es pusztítás is, amikor a Sztálin szobor előtereként közel 5,5 ha fás parkterületet írtottak ki a Dózsa György út mentén, hogy azt a Vörös tér mintájára leburkolják. Szerintem abban semmi különösebb hőstett nincs, ha ezt a nagy Szovjetúnió adományozta beton sávot most teleszórjuk második lépcsőben múzeummal és ráírjuk, hogy parkrehabilitáció. Lehet természetesen siratni a világháború alatt elpusztult épületeket, de valójában ezek nyújtottak arra esélyt, hogy a Városliget a 80-as évekre újra közpark lehessen és fokozatosan újra zöldfelületté váljon abból a nemzetközi vásárvárosból, ami a századfordulót követően - természetesen kizárólag ideiglenes jelleggel - elfoglalta. Valójában tehát ezek az át nem gondolt, ad-hoc módon, helyszínüket tekintve kapkodva kijelölt épületek, fejlesztések okoztak anno maradandó károkat egy kulturális szempontból nóvumnak számító közparkban, és sajnos ma is ugyanez a sütemény készül, ugyanezen recept alapján.
A cikkben megszólaltatott Lovas Dániellel egyben értek igazán egyet: "valamit tenni kell a Ligettel, mert ez így most gyalázatos". Nekem az a javaslatom, hogy ne feltétlenül új épületek építésével próbáljunk rehabilitálni egy történelmileg is jelentős tájképi közparkot, amelynek a kultúrtörténeti jelentősége világraszóló értéket képvisel és menthető, de ennél is fontosabb, hogy a VI. és VII. kerületiek számára nagyjából az egyetlen közeli lehetőség, hogy zöldet lássanak. Az élhető városnak pedig a városi közparkok úgy tudom elég jellemző ismérvei. A Városligetnek ma elég lenne egy átfogó közparki rehabilitáció, amely a Ligetet valóban ismerő szakemberek tervezési munkája nyomán jöhet létre. A Liget Budapest jelenlegi koncepciójával viszont csak azt sikerülhet elérni, hogy egy valószínűleg torzóként megvalósuló, hosszabb távon nagyon komoly fenntartási problémákat jelentő presztízsberuházás-sorozat végén József nádor majd eggyel magasabb fordulatszámra kapcsoljon a sírjában.
Bardóczi Sándor
Vélemények (0)