Nézőpontok/Kritika

Az istvánmezei pályázatról, a Puskás Ferenc stadionról - még egyszer

1/1

Hirdetés
?>
1/1

Az istvánmezei pályázatról, a Puskás Ferenc stadionról - még egyszer
Nézőpontok/Kritika

Az istvánmezei pályázatról, a Puskás Ferenc stadionról - még egyszer

2012.09.13. 11:51

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Komjáthy Attila dr.

Vélemények:
7

Dosszié:

Komjáthy Attila az üggyel kapcsolatos korábbi cikkek és vélemények idézésével kiemeli, hogy nem csak a pályázatból kizártak, hanem valamennyi résztvevő megsértette a titkosságot a pályázat során a kiírást követő változtatások miatt. Így a pályázat törvénysértő, a kizárások jogtalanok, a kizártakat erkölcsi és anyagi kártérítés illetné meg. Mindezeken túl  véleménye szerint a Kamarának is karakteresebb álláspontot kellene képviselnie.

Mint az egyik kizárt pályamű társszerzője, szomorúan vettem tudomásul azt, hogy a pályázók, a nyertes pályázók nagy része és kamaránk visszafogott távolságtartással kezeli ezt az ügyet, ahelyett, hogy saját méltóságát is növelve felszólaljon a kizártak mellett, a jó kiírás mellett, és a szakszerűtlen módosítás ellen.

A kiírás jó volt, s ha az elektronikus adathordozót a kiírásnak megfelelőn zárt borítékban tartja a zsűri, akkor a titkosság betartható. Betartható lett volna úgy is, ha maga a zsűri titkosítja a CD-ket. Mert azt kell megértsétek, hogy itt mindenki hibázott, a zsűri  kényszerhelyzetbe hozta a pályázókat, hiszen minden adathordozónak azonosítható száma van, s azzal, hogy a feltöltést időpontszerűen regisztrálja a program, az is egyszerű azonosítást hoz létre, tehát minden pályázó megsértette – a zsűri és a kiíró hibájából – a titoktartást.

A „Korunk „Circus Maximusa" - gondolatok az új Puskás Ferenc Stadionról egy pályázó csapat szemével" c. cikk indított a mai hozzászólásra, és szeretném ehhez azt a hozzászólást kiemelni, amely egy kollégánktól származik, de a komment lényegében megválaszolja azt, amelyet Ti a cikketekkel elkerültetek: azaz ismételten kiemelem azt, hogy minden pályázó megsértette – így Ti is – a titokvédelmet.

„Tisztelt Kollégák!

Írásotok szakmai részével nem kívánok vitatkozni, sok mindenben egyet is értek vele.

A kizárásokkal kapcsolatos bekezdés azonban teljes tévedés. Mint ahogy korábbi írásomban már kifejtettem, a Kiíró és a Bíráló Bizottság súlyos törvénysértést követett el, hogy a kérdés-válaszok során a CD-ket kivetette a borítékból. Ezáltal minden pályázó - nem csak a kizártak, hanem a nyertesek is - megsértette a titkosságot.

Az általatok beadott CD egyedi azonosító jelei többek között az alábbiak:

a CD sorszáma: 418F-F672

a látványtablótokat utolsó elemként 2012. 06. 18. 20:11 perckor tettétek fel a CD-re

Mint ahogy Bardóczi Sándor ezzel kapcsolatos hozzászólásában írta, semmi különbség nincs a kizártak által fönt hagyott USER, vagy DELL, vagy RENDSZERGAZDA, illetve a CD sorszám és a 20:11 perc között.

Ezek alapján bármelyik nyertes tervet ki lehetett volna zárni."

A cikkben felvetett egyéb, a pályázatra vonatkozó gondolatok helytállóak, nagy részével magam is egyetértek, és bízom abban, hogy a kizártak megfelelő, elsősorban erkölcsi, másodsorban anyagi kártérítést kapnak, s ezt követően lehetne egy nyílt, alkotó szakmai vitát tartani a „hogyan tovább"-ról.

Fontosnak tartom azt is, hogy a „Zikkert Zoltán gondolatai az Istvánmező városépítészeti ötletpályázat kapcsán" c. cikk kapcsán ismételten kiemeljem az építész szakmán belüli szolidaritás szükségességét. Annak érdekében, hogy álláspontom még egyértelműbbé váljon, az erre a cikkre írt kommentemet szeretném ismételten közölni:

„Kedves Fiatal Barátom!

Kedves Zoltán!

Általában egyetértek a cikkben foglaltakkal, de sajnos a „Másik gondolatom" kezdetű bekezdés teljes tévedés. A pályázat titkosságát ugyanis nemcsak a 8 kizárt pályázó sértette meg, hanem az összes nyertes, akik nem tették be a borítékba a CD-t. Így köztük Te is, Ti is.

Nem kell tényleges számítógépes gurunak lenni ahhoz, hogy a nyilvánosságra hozott anyagból megállapíthassam:

a Ti CD-tek azonosítója: BFD9-E16D

a Ti CD-tek feldolgozásának befejezése: 2012.VI.18, 19 óra 02 perc.

Ez a két adat egyenként is elegendő a titkosság megsértéséhez, mert egyedi azonosító jelek. Az csak hab a tortán, hogy Te felelős tervezőként vettél részt a pályázaton, kamarai jogosultság nélkül.

(Ez a gondolatom félreérthető volt, félreérthetően fogalmaztam. Természetesen bárki részt vehet, így Te is bármelyik pályázaton – kívánom, hogy ez mindig sikeres legyen -, de talán azt hiányoltam, és e mondat ennek szólt, hogy az alkotók közül csak Te szólaltál meg. Ezért a félreérthetőségért elnézésedet kérem.)

Tehát ez mind nyilvános adat, semmi nem titkos. Ennél a pályázatnál nemcsak Ti, nemcsak a nyolc kizárt sértette meg a titkosságot, hanem összesen 20 pályamű. A titkosság megsértéséért természetesen nem a pályázók, hanem alapvetően a kiíró és a bíráló bizottság a felelős, mert döntésükkel, azaz azzal, hogy a borítékon kívülre kell helyezni a CD-t számtalan azonosító jelet, jegyet hozott létre.

Magam mindenkor nagyon tiszteltem azt, ha valaki az igazáért, a vélt igazáért szól, kiáll. Ezt a Te hozzászólásodban is becsülöm. Azonban az zavar, hogy Te, illetve Ti, mint nyertesek, ekkora toleranciával viseltettek a kiírók, illetve a zsűri titoksértő magatartásával szemben és nem vagytok szolidárisak a kizártakkal, pedig ez a Ti nagyságotokat nem csökkentené.

Építészeti vitát és kritikát azért nem folytattunk, mert egyrészt tiszteljük építész társaink munkáját, másrészt nagyon nehéz azt a gondolatot elfogadni, hogy az „Olimpiai bajnoki döntőt" úgy nyeri meg egy személy vagy csapat, hogy a versenyzők nagy részét mondvacsinált okokra hivatkozva kizárják. Megítélésem szerint Te és Ti nem kívánhattok így nyerni.

Bízom benne, hogy a közbeszerzési döntőbizottság, a zsűri, az országos és a budapesti kamara, az építőművész szövetség kiáll amellett, hogy ez a pályázat e formájában nem felelt meg a kiírásnak, a zsűri hibát követett el azzal, hogy a CD-t kivetette a borítékból és azzal, hogy ha már kivetette, nem titkosította és így a zsűri eleve lehetetlenné tette a titkosság betartását.

Ha ezek az illetlen kérdések rendeződnek a nyertesek és elbíráltak között, valamint szakmai szervezeteink kiállnak a kizártak mellett, a kizártak valamilyen kártérítésben részesülnek, akkor következhet be az a korszak, mely a nyertes és nem nyertes tervek összességének elemzésére építhet. Addig szíves türelmeteket és türelmedet kérjük! Hidd el, városépítészeti-építészeti véleményünk adott, azzal együtt, hogy nagyfokú empátiával viseltetünk versenytársaink megoldásai iránt.

2012. július 30.

Komjáthy Attila
építész „

Annak érdekében, hogy a történet kerek legyen és bezáródjon, szeretném közölni a Magyar Építész Kamara elnökének levelét, amelyet a protestáló felvetésünkre írt:

„Tisztelt Építész Kollégák,

a MÉK Elnöksége az Önök nyílt levelének beérkezése előtt felkérte a Tervpályázati Munkabizottság elnökét a tervpályázattal kapcsolatos vizsgálat lefolytatására. Az elkészült vizsgálati jelentést a MÉK Elnöksége elfogadta, amelyet mellékelten Önöknek megküldünk, illetve nyílt levélként közzéteszünk.

Csontos Csaba elnökségi tag különvéleményt képviselt, amit az Építészfórum honlapján nyilvánosságra is hozott.

A vizsgálatból levonva a tanulságokat a MÉK elnökség felkéri a Tervpályázati Munkabizottságot, hogy a delegált zsűritagokon keresztül zéró toleranciát képviseljen a hatályos rendeletektől történő eltérések esetében. Magyarul szigorúan követeljék meg az elektronikus adathordozók 305/2011 Korm. rendelet 5.§. szerinti kezelését.

A MÉK Elnöksége felkéri a Tervpályázati Munkabizottság elnökét, minden esetben ellenőrizze, hogy a TPMB által kidolgozott zsüror felkérő levelet a delegált zsüror kézhez kapja. Továbbá a jelölt zsűritagok megfelelő felkészítését végezzék el, és csak az előzetes felkészítésen részt vett delegált vehessen részt a Bírálóbizottság munkájában.

A MÉK Elnöksége sajnálatát fejezi ki az értelmetlen, formai hibák miatt történő kizárásokért, amellyel rengeteg értékes munka veszett kárba.

Szívélyes üdvözlettel:

Noll Tamás
a MÉK elnöke"

A fenti válaszra adott hozzászólásom:

„Tisztelt Elnök Úr!

Kedves Tamás!

Köszönettel megkaptam az általad jegyzett, az istvánmezei pályázat kapcsán írt válaszodat, és a hozzá csatolt vizsgálati jelentést, valamint kiegészítő nyilatkozatokat. Természetesen az ember csodát nem vár – pedig néha jó lenne a csodákban bízni - , hiszen az élet arra tanította, hogy reálisan ítélje meg szakmája, kisebb csoportja, műterme, valamint saját helyzetét.

Én magam a teáltalad aláírt levelet „könnyűnek" tartom, azért, mert a Magyar Építész Kamara fő feladata az építész társadalom érdekeinek erőteljes képviselete, s így szerintem nem a sajnálatotokat kellett volna megfogalmazzátok, hanem azt, hogy ez a hiba elfogadhatatlan, jogilag és erkölcsileg kérdésessé teszi a pályázatot. Magam természetesen az eredményt nem kívánom, hogy megváltoztassa a Kiíró és a Zsűri, de azt elvárnám, hogy írásban ismerje el hibáját, és a jogtalanul kizártak erkölcsi és anyagi kártérítést kapjanak, hiszen a titkosságot mindenki megsértette – még az elbíráltak is – s ha már sportról van szó, azt külön érdemesnek tartom kiemelni, hogy menet közben elképzelhetetlen a szabályok megváltoztatása, többletmunka igénylése, valamint betarthatatlan előírások követelése.

Beleznay Éva és Mónus János személyes nyilatkozatait megértem, de mindezeket szakmailag elfogadhatatlannak tartom.

Ismételten kérem, hogy a Kamaránk, illetve Te, mint a Kamara elnöke intézkedj a KBT és a Kiíró felé, hogy a pályázat jelen formájában törvénysértő, és a jogtalanul kizártakat részesítsék első sorban erkölcsi, másodsorban anyagi kártérítésben. Nagy tisztelettel arra kérlek Téged és az Elnökséget, hogy egy karakteresebb megfogalmazást, álláspontot képviseljetek, illetve adjatok közre.

Szívélyes üdvözlettel:

dr. Komjáthy Attila
építész"

A fenti kommentet hivatalos levélként is megküldtem kamaránk elnökének, és bizakodom, hogy hathatós fellépése ezt a szükségtelen ellentmondást és problémát képes lesz feloldani. Várom és várnám kollégáim, építész társaim, a minket képviselő kamarák támogató, az összefogást és együvé tartozást erősítő fellépését. Ennek hiánya szomorú bizonytalansággal vesz körül.

Figyelmeteket ezúton is köszönve,

Üdvözlettel:

dr. Komjáthy Attila
építész

 

Vélemények (7)
hetvenhetedik
2012.09.15.
17:16

Sok időt el lehet még ezzel a témával ütni, de addig, amíg az iparművészeti pályázat 2. helyezettjéről kiderül, hogy hosszú évek óta ugyanazzal a jól felismerhető (és visszakereshető) tipográfiájú logóval pályázik és nyer rendre, addig egy cd-n található rendszergazdától nincs értelme szívgörcsöt kapni. Szóval ha a mostani rendszerben menő főépítészeket dutyiba kívánja némely kommentelő, akkor az előző éra hamiskásaival is lehetne valamit kezdeni. De szerintem kár a gőzért.

Pákozdi Imre
2012.09.16.
05:52

@hetvenhetedik: Nem nyer rendre.

vbencus
2012.09.26.
17:00

@hetvenhetedik: Azt gondolom időtlen idők óta meg lehet ismerni a pályázókat apróbb vagy jelentősebb grafikai vonásokból, az építészek megismerik egymáséit, legalábbis a nagyobbak/ismertebbek akik sokat pályáznak. Én magam megismerek jónéhányat. Ettől még közös érdek a tervpályázati rendszer ügye - ami láthatóan teljesen enerválódik.

Pákozdi Imre
2012.09.27.
21:10

@vbencus: Igen, a névtelenség fikciója minden bizonnyal hamis, függetlenül attól, hogy megbújik-e a rajz sarkában az illető építésziroda logója. Viszont a tárgyszerűség, a szakmai elismerés, a kollegiális becsület szerintem működő erők; és az ezekkel átitatott szubjektív ítélet akkor is igazságos, ha háttérbe szorítja a beilleszkedni képtelen, dúvadként törtető, gátlástalan tehetségeket.

tumpek77
2012.09.28.
09:30

@Pákozdi Imre: Egyetértek, egyet szeretnék érteni Imrével... ez a téma nekem is vesszőparipám, mert dolgoztam én is olyan irodában, ahol lehetett tudni előre, hogy nyerni fog az iroda... és haveroktól ismertünk más irodákat is, ahol szintén tudták, hogy érdemes-e indulni. A költői kérdésem: ha létezik a fent említett "kollegiális becsület", mely "szakmai elismerésen" alapul, akkor miért is zártak ki a tisztelt kollégák annyi szellemi produktumot (pl egy Skardellit) ebből a pályázatból? Ezekben a munkákban szellemi erőfeszítés, idő, nem kevés pénz és jószándék volt. Ezeknek a felelőtlen "kollegiális" kizárása felér egy könyvégetéssel... A konkrét kommenthez pedig: más az, ha valaki egyéni nyelvezete felismerhető, és más az, ha valaki tudatosan megszeg egy az adott pályázati rendszerben rögzített játékszabályt.... annak a hallgatólagos tudomásulvétele, hogy valami sz.r, még nem változtatja meg a tudámásulvétel tárgyát...

másik
2012.09.13.
15:18

"és kamaránk visszafogott távolságtartással kezeli ezt az ügyet" - így igaz, s ebből azért emelném én is ki a kamarát külön, mert az ilyen vitás esetekben jellemzően sajnos a kamara szólal meg legutoljára [ha megszólal], a megszólalása sokszor inkább tartalmaz általánosságokat és önigazolást. nem a kamarának kellene-e először szót emelnie, vizsgálatot indítania [helyesebben a zsűri tagjaként az írmagját is eltüntetni az ilyen ordító jogsértéseknek]. születhetnek [szülessenek is] tiltakozások, levelek és hozzászólások, aláírásgyűjtések, de amíg a szakmai képviselet az események után kullogó kéztördelő magyarázkodás, addig nem fog semmi előre menni. a pályázatok létébe vetett általános bizalom pedig csökken, ahogy az építészek önbecsülése [persze a bevételei is], ezzel párhuzamosan a külső megbecsülése is... ...

Hartmann György Sándor
2012.09.13.
19:43

@másik: Már megint nem a kamara védelmében, de (azoknak, aki nem olvasnak jogszabályokat) A 305/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a tervpályázati eljárások szabályairól a tervpályázati eljárást új alapokra helyezte. Ezzel a szabályozással állítólag az Építész Kamara nem értett egyet, igaz ezt a véleményét agyon hallgatta. Viszont a lényeg, hogy 2012 január 1-től a kamarának semmi köze nincs a tervpályázatok technikai és tartalmi lebonyolításához, egyet kivéve: „(5) A bírálóbizottságban a tervpályázat tárgya szerint illetékes országos szakmai kamara (Magyar Építész Kamara vagy Magyar Mérnöki Kamara) és a tervezési feladatban érdekelt helyi önkormányzat szakmai képviseletét minden esetben biztosítani kell.” Tehát a kamara csak egyet tehet, delegál egy szem zsűritagot! Mert: 6. § (1) A tervpályázat közreműködői: a) az ajánlatkérő, b) a bírálóbizottság, c) a pályázó. A tervpályáznál minden felelősség – és mivel, a korábbi rendeletben biztosított, a tervpályázat előzetes kamarai egyeztetési kötelezettség sem terheli a kiírót – az ajánlatkérőt (a nevében eljáró kiírót), valamint a bírálóbizottságot terheli! Lásd: (3) Az ajánlatkérő felelős a tervpályázat kiírásának és lebonyolításának szakszerűségéért és jogszerűségéért. A zsűrior egyet tehet, nem vesz részt a bírálóbizottság munkájában, mert nem tudja vállalni a tervpályázatban megfogalmazottakat (cél, díj, elbírálás szempontjai, stb., stb.), és nem adja aláírását, jóváhagyó hozzájárulását. Az ide vonatkozó rendeleti szöveg: 9. § (1) A bírálóbizottság az ajánlatkérővel kötött megállapodás szerint végzi munkáját, megbízása a felkéréstől a zárójelentés aláírásáig tart. (10) A tervpályázat meghirdetése előtt a dokumentációt a bírálóbizottság valamennyi szavazásra jogosult tagjának és jogi szakértőjének egyetértő aláírásával kell ellátni. Amennyiben a bírálóbizottság tagja a dokumentációban foglaltakkal nem ért egyet, a bírálóbizottság munkájában való részvételről lemondhat a tervpályázat meghirdetése előtt. Szükség esetén az ajánlatkérő újabb tagot kérhet fel. Ekkor a kamara egyet tehet, új tagot javasol. Az a szöveg, pedig: (2) A pályázó azzal, hogy pályaművét benyújtotta, a tervpályázati kiírás feltételeit magára nézve kötelezőnek elfogadja. magyarul azt is jelenti, hogy a pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs! Ryhe Ui. egyet nem tudunk (és talán sohasem fogunk megtudni), hogy az elmúlt évi végi rendeletgyártási hajrában hogyan viselkedtek a következő szervezetek, a volt Országos Építésügyi Fórum tagok, nevezetesen: o a Magyar Építész Kamara, o a Magyar Mérnöki Kamara, o az Építésügyi Igazgatási Szakmai Kollégium, o az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége, o a Magyar Építőanyagipari Szövetség, o az építésüggyel összefüggő építész és mérnökképzéssel érintett felsőoktatási intézmények építésüggyel kapcsolatos karai, -(képviselte általában a BME Építészmérnöki Karának dékánja) o a Magyar Urbanisztikai Társaság, o az Országos Főépítészi Kollégium, o a Magyar Építőművészek Szövetsége, o a Megyei Jogú Városok Főépítészi Kollégiuma és o az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület. o Magyar Ipar és Kereskedelmi Kamara (pl. A BKIK II. Építőipar, Építőipari kutatás, Tervezés, Építőipari Szolgáltatás Osztály osztályelnökségi tagja Dr. Komjáthy Attila) Mert egy kormány előterjesztéshez az egyeztetésről szóló beszámolónak azt is tartalmazni kellene - de ez már annyira bizalmas, hogy 30év múlva sem biztos, hogy egy halandó hozzájuthat -, hogy az egyezetésben bevontak miben nem értettek egyet a rendelet tervezetből. De gondolom, mint ahogy rendesen, ebben a kérdésben maga a szakma sem tudott egyetértésre jutni, és ezután az alkotó azt csinált, amit akart.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

Varjúvár // Egy Hely + Egy hely

2024.12.18. 10:45
9:12

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Nézőpontok/Történet

A magyargyerőmonostori református templom // Egy Hely + Építészfórum

2024.12.18. 10:43
10:12

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.