Dicsfény a Normafán

Az Anna-réti misék celebrálásának legkézenfőbb helye a kápolna előtti kis rét, jelenleg is itt tartják a ceremóniákat. A környezet nem tökéletes a funkció betöltésére, a terep kényelmetlenül lejt a kápolnához képest oldal irányba. Minden kicsit bizonytalanul úszik itt.  Bencsik Tamás, a Vikár és Lukács Építész Stúdió építészének díjazásban nem részesült pályaterve arra próbált kézzel fogható pontokat adni, hogy a kápolna megszelidíthesse természeti környezetét.

A meg nem formált szakrális tér első és legfontosabb építészeti
téralakító eleme maga a kápolna apró tömege. Ez az épület szimbolikusan Isten háza. Eukleideszi térben egy pont persze még nem alkot teret, két pont is csak egy vonalat. Három pont kell egy síkidom feszítéséhez. Kapjon hát még két társat az objektum, legyen az egyik az oltár, a második pedig egy harangláb!

1. kápolna - Atya
2. oltár - Fiú
3. harangláb - Szentlélek

Az oltár — tradicionális tájolásából adódóan — a kápolna előtti kis rét keleti oldalára kerül, a harangláb a nyugati oldalra.

Ez a klasszikus elhelyezés jelen helyszínen szerencsésnek mondható, a misézőhely fő megközelítési iránya dominánsan nyugati. A harangláb távolról is jól látható hirdető pilonként, valamint kapuként is funkcionál. A misézőhelynek most még nincs egy egzakt kontúrja, de érezhető, hogy az
valahol a három test által feszített háromszög és annak aurája körül lehet.
Léteznie kell egy határvonalnak, ha csak virtuálisan is, amin túl az Anna-rét még játszótér, szánkópálya, azon belépbe pedig már egy szakrális tér.

E kontúr megrajzolásához egy ősi technika bizonyult tökéletesnek: a három test mögé egy-egy karót szúrt le a tervező, melyeket laza kötéllel körbetekert, majd egy pálcával a kötelet megfeszítve megrajzolta a keresett vonalat. A pengető alakú ív törés mentes folyamatossága jól mutatja a három test összetartozását, a szentháromság egységét, de az ívek sugarasodásának váltakozása a testek jelenléte nélkül is sejtetné a három súlypontot. 

A kontúron belül így további három különböző gyűrű alakult, melyekből a külső jelképezné a virtuális templom vastag falait, a középső a mellékhajókat, a belső gyűrű pedig a főhajót. Ha a külső ív mentén egy vízszintes falat emelünk a kápolna küszöb szintjéig, akkor a terep lejtése miatt ez a fal a kápolna lábától kezd el emelkedni, s az oltár mögött éri el legmagasabb pontját. Egyrészt körülhatárolja a  szabadtéri templomot, másrészt védelmet nyújt az oltártérnek.

A "pengető" kontúrnak ez a szegmense egy parabolához közelítő ív, mely több gesztust is hordoz magában. Kívülről azt mutatja, hogy a hely befogadó képessége végtelen, de át is hidalja a létszámkülönbségeket. Másik előnye, hogy a parabolatükör elvén a fókuszpontból eredő hangok  párhuzamosan verődnek vissza, így felelrősítik a prédikáló hangját.

A falnak azonban van hátránya is: az oltár mögötti erdőt teljesen kitakarja. A természeti kapcsolat egyirányúvá válik, így kelet felől nézve a kis szabadtéri misézőhelyünk tulajdonképpen egy zárt templomtestet mutat. A közelmúltban épült Illak erdei kis kápolna is mutatja, hogy a természet ártatlanságát a légiesebb műtárgyak kevésbé veszélyeztetik. A faltest ezért gerenda ívvé avanzsál, légiesebbé válik. Alatta átbújik a természet és bekúszik a délről érkező ösvény.

Az oltár mögött glóriaként fehérlik a gerenda duplikált íve. Ez lehet karzat, nagyobb ünnepeken akár a gyermekkórust is kiemelheti az oltártér fölé. Misék közti időszakokban funkcionálhat kálvária útként, a mellvédekben elhelyezhetőek a stációk valamilyen képzőművészeti alkotás formájában. 

E híd domináns megjelenése mellett minden egyéb építészeti és
tájépítészeti gesztus háttérbe szorul, így azok finoman alkalmazkodnak a
természeti adottságokhoz funkciójuk betöltése mellett. A terep durva
rendezésére nincs szükség, szerencsésen lejt az oltár felé, finom lépcsőztetésével klasszikus nézőtérré alakul. A méteres szintvonalakat nyolcadolva egy 12,5 cm magas kényelmes lépcsősort kapunk. A középső "mellékhajó" gyűrűben vékony (15cm széles) szögtámfalak, míg a belső "főhajó" zónában felvastagodott támfalak futhatnának. A szélesítés diszkréten jelzi, hogy már a legbelső, bensőségesebb zónába léptünk, valamint alkalmasak arra, hogy ülőfelületeket alakítsunk ki.

A glóriahíd bravúros konzola vasbeton szerkezettel megvalósítható. Terepszint
alatt méretezett beton sávalap tart ellen a terepszint felett látszódó, csak a két végponton letámasztott faltartó kettősnek. Felülete látszóbeton minőségű. Anyagában színezve kapja legtermészetesebb fehér színét, így a festék nem tömíti el a beton natúr felületi textúráját, fészkességét, buborékfoltjait. A stációk betomatricák bezsaluzásával kerülhetnek fel a mellvéd falakra, mint relief térplasztikák. 

A harangláb az oltárhoz hasonlóan úszó alaptestre, ragasztóbarccsal épülhetett volna három méter magasságig. A ráhelyezendő harang saját lakatos drótváz keretbe illik, mely a kőpilonhoz dűbelezéssel rögzíthető. A harangváz fölötti lámpatest egy drótstruktúrára ragasztott, opál üveg burkolatú kockaként kivitelezhető, melynek felső lapját napelemmel burkolhatták volna. Szolár lámpaként ez a leggazdaságosabb megoldás egy rét közepén, így nem igényel betáplálást, se automatika vezérlést. 

A kis kápolna eredeti állapota megőrizhető lenne. Régi összképét archív fotók őrzik, melyeken jól látszik, hogy hajdan artikuláltabb vakolat struktúrája volt és a tető eresz kiképzése is egy kurtább, arányosabb képet mutatott.

Bencsik Tamás