Egy elképesztően cinikus nyilatkozat

Utánanéztünk annak, hogy a mozgáskorlátozott, de leginkább a kerekes székes fiatalok miként juthatnak hozzá első lakásukhoz

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége lapja, a HUMANITÁS szerkesztőségében úgy határoztunk: utána nézünk annak a kérdésnek, hogy a mozgáskorlátozott, de leginkább a kerekes székes fiatalok miként juthatnak hozzá első lakásukhoz? Tettük ezt azért, mivel a Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa a közelmúltban valamennyi pártnak eljuttatta elvárásait, melyben szerepel a lakáscélú támogatási rendszer elemeinek bővítése is.

Hetekig tartó egyeztetés és hosszú huzavona után végre bejutottam Borsi Lászlóhoz, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal elnökéhez, aki az esélyeket illetően, mintegy bevezetés gyanánt a következőkről tájékoztatott:  

- A kormány meghozta azokat a szabályokat, amit a korábbi indított útjára. Meghagyta például a hitellehetőségeket, sőt újakkal egészítette ki. Jelesül a Fészekrakó programmal, melyben tíz százalékos önrésszel lehet hitelhez jutni. Beléptette az úgynevezett „fél" szociálpolitikai támogatást, amivel használt lakások vásárolhatók meg. Ennek a kedvezménynek a teljes összegét megemelte, de intézkedett a lakbértámogatás új rendszeréről is, ahol az állam által adott havi hétezer forinthoz az önkormányzatok ugyanennyivel járulhatnak hozzá. Tehát azt gondolom: a mozgássérültek semmilyen hátrányt nem szenvednek.

Beszélgetésünk ez után a következő kérdéssel folytatódott:        

-Sok mozgássérült fiatalnak azért mégiscsak más a jövedelmi és a jövedelem-szerzési viszonya, képessége.

- Az imént említett hitelkonstrukciónak éppen az a lényege, hogy minimális önrésszel lehessen elindulni, ami tíz százalék, de bizonyos esetekben a nulla százalék is elképzelhető. Hozzá kell tennem: egyes jövedelmi rétegű csoportok tényleg nehezebben tudják igénybe venni, amennyiben a havi törlesztő rész meghalad egy bizonyos összeget, hiszen ma a legalacsonyabb harmincöt-negyvenezer forint. Mindazonáltal nem csupán a saját tulajdonhoz kell ragaszkodni. Elsősorban talán a bérlakás-szerzést kellene még jobban előtérbe helyezni, hiszen az önkormányzatok az ilyen típusú lakásokat akár szociális alapon is kiutalhatják. Le kell viszont szögeznem: ennek a feltételei jelenleg még nincsenek megteremtve.   

- Ön szerint miért nem épül több akadálymentes szociális bérlakás a mozgáskorlátozottak számára?

- Ha jól tudom, ilyen jellegű beruházás például a főváros harmadik kerületében most is folyik. Azért, ha valóban nem is „tömegével", az építtetők zöme napjainkban már ezt a szempontot is szem előtt tartja. 

*

Nos, történt, hogy az interjú szövegét elolvasva, dr. Hegedüs Lajos, a MEOSZ elnöke egész egyszerűen, nem tudok másként fogalmazni, „méregbe gurult". Válasza bizony nem volt kifejezetten finomkodó. Íme:

- Ha Borsi László „csak" tájékozatlan a fogyatékos emberek tényleges helyzetéről, akkor mulasztást követ el. Amennyiben valóban komolyan gondolta azt, amit mondott, akkor alkalmatlan feladatának ellátására.

Néhány statisztikai adat:

• A munkaképes korú fogyatékos személyek 8 százaléka talál és kap munkát, rendelkezik rendszeres munkából származó jövedelemmel.
• A munkaviszonyban álló fogyatékos személyek több mint 70 százaléka minimálbéren, vagy a részmunkaidős foglalkoztatás gyakoriságára tekintettel a minimálbér arányos részén foglalkoztatott. Átlagjövedelme alig több mint egyharmada a magyar átlagjövedelemnek.
• A meglévő magyar bérlakás állománynak elenyésző töredéke felel meg az akadálymentesség követelményeinek. Az állami támogatással épített önkormányzati bérlakások esetében sem jelent meg – többszöri írásos kérésünk és javaslatunk ellenére – a pályázatok elbírálási szempontjai közt az akadálymentesség követelménye, ezért az újként épített bérlakások döntő többsége sem akadálymentes.

Mi tehát a valós helyzet a lakáscélú támogatások fogyatékos emberek számára történő hozzáférhetősége tekintetében?

Nincs az a magyar bank, aki egy munkaviszonnyal nem rendelkező fogyatékos embernek bármilyen hitelt folyósít, tehát a munkaképes korú fogyatékos emberek kilencvenkét százaléka még elvileg sem juthat lakáscélú hitelhez, mégpedig munkahely hiányában.

A munkával rendelkező, minimálbéren alkalmazott fogyatékos emberek jövedelme nem teszi lehetővé, hogy havi 40-60 ezer forintos törlesztő részletet vállaljanak.

A fogyatékos emberek szülei éppen fogyatékos gyermekük miatt, a viselt többletteherből eredően, nincsenek abban a helyzetben, hogy a lakásszerzést támogatni tudnák. Többségük tehát nem tudja igénybe venni a jelenlegi lakástámogatási rendszer másoknak kedvező elemeit.

A sajátos támogatási elemek kidolgozásának a kormányon belül „nincs gazdája". Ezt Borsi úr nyilatkozata is alátámasztja, aki sajnálatos módon elégedett a fogyatékossággal élő emberek számára általánosan igénybe vehető, gyakorlatilag nem létező lehetőségekkel. A lakásügyért felelős miniszterek az elmúlt években a legcsekélyebb figyelmet sem fordították erre az ügyre, de sajnos ugyanígy jártak el az esélyegyenlőségért felelős miniszterek is. Magyarán: e területen előrelépés csak politikai és kormányzati döntéssel érhető el. 

Nagy Attila
a HUMANITÁS főmunkatársa