Elhunyt dr. Peschka Alfréd

Dr. Peschka Alfréd Ybl-díjas építész életének 80. évében súlyos betegség után 2010. május 27-én elhunyt.

Fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Peschka Alfréd Ybl-díjas építész életének 80. évében súlyos betegség után 2010. május 27-én elhunyt. 

Búcsúztatása és a hamvak szórása 2010. július 13-án 13 óra 15 perckor lesz az Óbudai temető szóró parcellájában.

 
 
Dr. Peschka Alfréd

építész emlékére



’58-tól, néhány éven keresztül együtt dolgoztam Vele a LAKÓTERV - akár legendásnak is nevezhető – ún. Zilahy-műtermében. Kapcsolatteremtő képessége, lenyűgöző fanyar humora, tehetsége és szakmaszeretete révén mélyen beágyazódott a műterem szabad szellemű életébe, s eme gyönyörű, felejthetetlenül vidám, alkotó élet meghatározó egyénisége lett. Kiválóan rajzolt, aquarellezett – már akkor is, szakmai tudása pedig perelhetetlen volt, és említett humorától függetlenül – e téren – nem ismert tréfát, még akkor sem, amikor már önálló műtermet vezetett. Hangsúlyozott figyelemmel fordult a városrendezés problémái felé, tervezéseiben az adott környezet, a befogadó városi TÉR elemzése és tisztelete mindenkor elsőbbséget élvezett. Kiemelkedő munkái közül pl. a kecskeméti lakóházak, vagy az egri Centrum-áruház, Szekszárd városközpontjának lakóházai is e tudását és érdeklődését bizonyítják. Ezért is lett később (’74-től) a VÁTI ENSZ csoport osztályvezetője-, s így került, így vezette szakmai „élete" az Építésügyi Minisztérium minisztériumi tanácsosi posztjára is. Életreszólóan érintette meg a szállodák világa, e világ különös, összetett atmoszférája, s megannyi szakmai kihívása. Így lett a Danubius Rt. Főmérnöke, majd 2003-ig tanácsadó-szakértője. Kollegialitása ezen a téren is közismert volt, a CÉG munkáinak tervezőit önzetlenül és kiváló szaktudással segítette. A SZAKMA ismerte és szerette, több miniszteri dicsérete mellett 75-ben Ybl-díjjal is kitüntették. ’76-ban szerezte meg a Dr. techn. Műszaki Dr. címet.

Nemrég megkért arra, hogy grafikai kiállítását nyissam meg a MÉSZ-ben. Nagy örömmel vállaltam el ezt a tisztséget, s nem csupán korábbi barátságunk okán; újabb grafikái, aquarelljei is lenyűgözően frissek, szépek voltak,- aki látta ezt a kiállítást, tudja!

Nem gondoltam, hogy ez a szép kései – effajta – bemutatkozása egyben az utolsó is lesz; felejthetetlen búcsú!


Budapest, 2010. július 1.

Dr. Finta József