építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Elment „A PROF” - Dr. Mőcsényi Mihály (1919-2017)

"Nekünk ő volt és ő marad A PROF, így, csupa nagybetűvel, szeretettel és bensőségesen. Akinek megadatott, hogy tőle tanulja a tájépítészetet, annak Ő az emblematikus tanár, aki ezer kérdéssel és feladattal bombázta a diákokat, s aki mindenkor és mindenben tudott bölcs tanácsot, útmutatást adni. Gondolkodni, értő szemmel látni tanított, s hiteles példát mutatott örökös önképzésből, fejlődésből, kihívások, feladatok vállalásából." - M. Szilágyi Kinga nekrológja.  

Két hónap híján 98 évet élt, feladatokban, kihívásokban, kalandokban gazdag, teljes életet. S mégis, váratlan volt halálhíre. Júliusban még Lázár miniszter úr felkérésére Eszterháza fejlesztési tervét dolgozta ki, és Füleky Zsolt államtitkár mellett vezette a Pro Architectura pályázat zsűrizését. A zsűriből hazafelé, Györökre menet még bent járt a tanszéken; frissnek tűnt, de egy mondatából már érezhető volt, hogy elfelé készül. Tudta, megérezte, mint annyi mindent életében. Augusztusban lebetegedett. Pár napi kórházi kezelés után hazavitték a györöki házba, ám többé már nem tudott lábra állni. Otthonában, családja körében, békésen ment el.

Igazi polihisztor volt, talán egyike az utolsóknak; itthon és külföldön is ismert, elismert tudós professzor, aki több mint 75 éven át segítette, lendítette a tájépítészet szakterületi fejlődését. Sok mindent előre látott, s a szerint lépett, ha még oly sok akadályt is gördítettek elé. Az idő mindig őt igazolta. Ennek a kitartó, makacs fejlesztő munkának az eredménye az is, hogy 1992-ben a Kertészeti Egyetem rektoraként kezdeményezte és sikerre vitte az önálló Tájépítészeti Kar megalapítását.

Mőcsényi a Kertészeti Akadémián a kertépítészeti szakszemináriumon tűnt ki kertterveivel. Ormos Imre tanszékvezető már 1941-ben jelezte, számítana rá „arra az esetre, ha túléljük ezt a háborút”. Mőcsényi az erdélyi katonaévei alatt is készült a szakmai pályára, s a kolozsvári egyetemen ökonómiát tanult. A háború után hazatérve, már Ormos tanársegédjeként tanult tovább a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közgazdaságtant, majd az ELTE-n művészettörténetből diplomázott és a BME városépítési, városgazdálkodási szakmérnöki oklevelét is megszerezte. Szakmai és tanári munkájában erre a széleskörű tudományterületi tájékozottságra és komplex látásmódra támaszkodott s ért el eredményeket.

1969-ben vette át Ormostól a Kertépítészeti Tanszék vezetését. Egy évvel később egyetemi tanárrá nevezték ki. Két tudományterületen is doktorátust szerzett, majd 1983-ban sikeresen védte meg nagydoktori disszertációját. Ő vezette be a nagy léptékű tájrendezés, tájtervezés, területfejlesztés tárgyak oktatását, s így a tájépítészet minden főbb szakirányát integrálta a képzési programba. Mindvégig a mai Tájépítészeti és Településtervezési Kar jogelőd intézményeiben dolgozott, tanszékvezető egyetemi tanárként, a táj- és kertépítészeti szak vezetőjeként, majd egy közel 10 éves szünet után a Kertészeti- és Élelmiszertudományi Egyetem rektoraként. A Campushoz, a Rerrichtől, Ormostól örökölt iskolához mindvégig hű maradt, annak megtartásáért, fejlesztéséért minden követ megmozgatott. Meggyőződéssel vallotta, hogy a tájépítészet a táj, az emberi környezet alakításának alapvető eszköze és letéteményese. A szakterületi feladatok sokasága, az itt végzett tájépítész szakemberek hazai és külföldi eredményes munkája megint csak őt igazolta.

Mőcsényi számos díjat hozott el az általa tervezett ’Magyar Kert’ alkotásokkal a nemzetközi kertészeti szakkiállításokról (Nemzetek kertje: Magyar kert, Hamburg, 1963; Bécs, 1974; München, 1983). A tiszta térszerkezet és funkcionális rendszer, az elmélyült ökológiai gondolkodás, valamint a műszaki és téralakító jellegű felszínformálás fémjelezte tájépítészeti alkotómunkáját. A Györök-Szépkilátón fellelt elhagyatott kőbánya élete egyik fő műve, otthona lett. Keze nyomán a gyommal felvert kietlen hegyoldal élettel és szépséggel telt meg, a bányarekultiváció első magyarországi példájaként. A 70-es években, amikor a mezőgazdaságban a szocialista nagyüzem a rendszer vívmányának számított, ő bátran kritizálta a tájat homogenizáló gazdálkodási formát, és az ökológiai elvek alkalmazásának, a táj szintű meliorációnak a fontosságára hívta fel a figyelmet.

Nemzetközi ismertségét már az 1970-es években is arra használta, hogy a hallgatók a tanulmányaik során kijuthassanak külföldre, nyugati országokba is, ami akkoriban nem volt egyszerű feladat. Így jutottak el a magyar táj- és kertépítész szakos hallgatók nyári gyakorlatra Bécsbe, ahol a WIG 78 kiállítás építésén, fenntartásán dolgozhattak. A magas szintű szakmai ismeretek elsajátítása mellett a hallgatók megismerhették az európai kertépítészet és tájrendezés gyakorlatát. A német nyelvterületi kapcsolatokon túl Mőcsényi már ekkor nyitott az angol, amerikai kapcsolatok és nyelv felé, erre bíztatva a diákokat is.

A szocialista Magyarországon bátor és előrelátó lépés jelentett, hogy bekapcsolódott az IFLA (International Federation of Landscape Architects) munkájába. 1978-tól két cikluson át alelnökként, majd 1986 és 1990 között elnökként vezette a tájépítészek nemzetközi szövetségét. Az IFLA 1984. évi kongresszusát Mőcsényi elhozta Magyarországra, Siófokra, ami a magyar tájépítészet számára óriási sikert és nemzetközi nyitást jelentett, s a további hazai és nemzetközi fejlődés lehetőségét is.

Nemzetközi hírének is köszönhető, hogy 1990-ben a Kertészeti- és Élelmiszertudományi Egyetem kérte, kezdeményezte az akkor már közel 10 éve nyugdíjas Mőcsényi Mihály egyetemi tanárként való reaktiválását és rektorrá választását. Az egyetem rektoraként a campus fejlesztésén, a közös gondolkodás erősítésén és a szakterület fejlődését biztosító önálló kar alapításán munkálkodott, sikerrel. Rektori évei után oktatóként, professor emeritusként közel tíz évig tartott rendszeresen előadásokat, szemináriumokat, de emellett visszatért régi szerelméhez, Eszterháza birtoktörténetének, építésének kutatásához. Publikálta az Esterházy 'Fényes' Miklós által létrehozott barokk műegyüttes kutatásának eredményeit; levéltári és falfeltáró kutatásai a műegyüttes építésének eddig ismeretlen korábbi korszakait tárták fel.

Munkásságát számos magyar és nemzetközi díj és elismerés méltatja: Ormos Imre emlékérem (1988), Hild János díj (1986), Tessedik Sámuel díj (2000), Széchenyi díj (2000), Eötvös József-koszorú (2003), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/ (2009), IFLA Nagy-díj, a Sir Geoffrey Jellicoe díj (2012), Ezüst Corvina (2012), ECLAS Outstanding Life Award (2012), Cziráky Margit díj (2013), Kossuth-díj (2014).

Mőcsényi professzor úgy ment el, ahogy élt, felkészülten, előrelátóan, bölcsen. Igen, talán még halálában is professzor volt. A PROF. Így őrizzük meg emlékét.

 

M. Szilágyi Kinga




vélemény írásához jelentkezzen be »