építészet : környezet : innováció

Építészet gyerekeknek

Idén nyáron is - immár 8. éve - különleges alkotásra hívta a gyerekeket a Napház - Nadapi Alkotóház. A gyermekek számára meghirdetett építészműhelyek az additív és a szubsztraktív alkotási technikákat járták körbe. Az öt napos, napköziotthonos jellegű műhelyekben kis létszámban, 6-10 éves gyermekek vettek részt.

Az "Additív műhelyben" természeti mintákat, struktúrákat gyűjtöttek és figyeltek meg a gyermekek a környező Velencei hegység erdei útjain, majd a gyűjteményükből, illetve a természeti formációkról és makrofotókról vetített képanyag hatására saját struktúrákat alkottak, amelyeket agyagba formáltak meg. Az agyagok később negatívként szolgáltak, így gipszöntés után a műveikből kis plakettek készültek. A "zoom in" jellegű feladatok rejtett üzenetei a pozitív-negatív formák megismerése, működése, a természeti struktúrák megfigyelése és elemzése, a minta gyűjtés (miért olyan a minta, mint a... ?), a forma és a funkció kapcsolatainak elemzése voltak.


 

A második napon a "zoom out" jellegű feladatok következtek, ahol ember által épített struktúrákkal foglalkoztunk; légifelvételeket, tájszöveteket, városszöveteket elemeztünk. A struktúrák távolból való megfigyelése és az előző napi elemző játékok alapjai lehetőséget adtak a gyermekeknek, hogy párhuzamot vonjanak természeti és épített formációk között. A gyermekek elkészítették négyzetes alapú agyag képeiket, maguk megálmodta tér-kép szerint. Az előre közösen egyeztetett jelrendszer és egy-egy nagyon egyszerű szabály lehetővé tette, hogy léptékében és értelmezhetőségében egységes, de megfogalmazásukban teljesen egyedi művek születhessenek. Az agyagot negatívként használva a gipsz táblaképek végül kifestésre kerültek, amelyek további játékoknak adtak teret. Az egységeket különbözőképpen illeszthették össze, ezzel tájstruktúrákat, városszöveteket hoztak létre. Bár minden gyermek spontán (azaz előre elgondolt formációk nélkül) alkotott, mégis a kész, kifestett műről hosszasan tudott mesélni - bemutatva a "települést", megnevezve a fontosabb épületeket, természeti formációkat és létesítményeket. Összességében szinte minden gyermek táblaképén egy önállóan működő települést képzelt el, amelyek az út láncolatára fűzve egymástól függetlenül működtek.

Az utolsó napokban a léptéket ismét növeltük, a légifotók távolságából egy közelebbi, "kézzelfoghatóbb" lépték következett. Az alkotóműhelyben használt anyagok és az alkalmazott technikák megismerése után a gyermekek kis ház-negatívokat voltak képesek kialakítani agyagból, és elkészítették egy település épületeit. A házak és a faluszövet kialakítása, a domborzat valós, homokból való megalkotása számos alkotói, településrendezési, tervezési játéknak adott jó alapot.

 


 

A "szubsztraktív műhelyben" a korábbi évekhez hasonlóan egy mese adta meg a keret történetet, azaz a tervezési feladatot. A mese szolgálja azt a célt, hogy a gyermek könnyedén bele tudjon helyezkedni a "feladatba", megértse a léptéket, az ok-okozati összefüggéseket és hogy számukra is értelmet kapjon az alkotás, hiszen valamit, valamiért, valakinek készítenek.

Mivel idén a számomra kitűzött cél a Húsvét-sziget fej formáinak, szobor alakzatainak ytongból való megfaragása volt, a mesét, a vetített képanyagot, a háttér információkat és játékokat ehhez alakítottam ki.

Az ytong tömbök faragása egy gyermek számára viszonylag hosszadalmas folyamat. Mivel a gyermekek évről évre érezhetően egyre "nyugtalanabbak", sikerorientáltabbak, ezért egyre nehezebb előhívni belőlük a minőséggel eltöltött időt és az elmélyült alkotás élményét. A mese, az alapozó játékok mind azt a célt szolgálják, hogy a gyermekek megismerhessék ezt az élményt. (Szomorú tény, hogy kevés gyermek jut el a játékba, alkotásba való "belefeledkezés" élményéhez. A túlpörgetett életükben a folyamatos vizuális inger nyomása alatt a látottak feldolgozására sincs idő, nemhogy a belső világuk feltérképezésére és kibontakoztatására.)

A mai gyermekek többségének nincs "veszteségtudata" és ezzel együtt felelősség érzése. Mivel a körülöttük lévő tárgyak, játékok mennyisége és pótolhatósága okán a tárgyakhoz nem fűzik őket erősebb kötelékek és érzelmek, így nem sérülnek lelkileg, ha valami kár éri őket - hiszen minden újra megvásárolható. Ezt az érzést csak fokozza a számítógépes játékok "több élet" tudata. Az alkotás során megkövetelt fokozott figyelem, a saját és mások műveiért vállalt felelősség kérdése így központi helyre került az alkotóműhelyekben, hiszen a pótolhatatlanság érzését már kezdetektől tudatosítani kell a gyermekekben - akiknek így is nehezükre esik az okozott veszteségek elfogadása és elismerése.

Ezen okokból, és azért, hogy a faragás "visszafordíthatatlansága" ne szegje kedvüket, a modelleket előbb "modelleztük", ugyanígy magát az alkotási technikát is. A gyermekek előbb agyagtömböket formáztak meg négyszögletesre, amelyekből egy velük együtt készített célszerszámmal vájták ki a felesleges anyagot, így kapva meg a szoborfejeket. Itt még a hibákat orvosolni lehetett az agyag visszatapasztásával, de fontos volt folyamatosan tudatosítani velük, hogy a későbbi faragásnál ez már nem lehetséges. Ezután egy bonyolult technika következett, elkészültek a gipsz negatívok, majd az agyag kivájása után a gipsz pozitívként kapták meg a korábbi agyagfejeket.

 


 

Miután a rávezető feladatokat sikeresen abszolválták, kezdődhetett az ytong megformálása. Az ötödik napra a gyermekek mindegyike saját fejszobrával büszkélkedhetett, melyeknek vonásai és egyedisége a korábbi fej- és arctanulmányok eredménye.

A műhelyek fontos eleme a természet megismerése és a természeti minták megfigyelése, így a Velencei-hegységben és a Nadapi Szintezési Ősjegy területén minden nap végeztek a gyermekek tájépítészet jellegű feladatokat is. Mivel az 5 napos műhelyeket záró kiállításokkal tesszük emlékezetessé, a land art jellegű feladatoknak nagyszerű témát nyújt a műhely során elkészült műveknek természetben való bemutatása.

Fontosnak tartom, hogy a gyermekek úgy tapasztalják meg az alkotás élményét, hogy saját maguk hozzanak létre szobrokat, használati tárgyakat a kezdeti lépésektől - sőt, akár már a célszerszámok kialakításától - egészen a mű befejezéséig. Az alkalmazott technikák és anyagok mindegyike egyszerű, könnyedén beszerezhető.

Nincsenek "műhelytitkok", mert a kreativitás nem lehet termék, az alkotás nem lehet üzlet, hiszen lételemünk.

A gyermekekben ezért folyamatosan tudatosítom, hogy amit itt megtanultak, azt otthon tovább folytathatják, különleges kreatív termékek, drága eszközök megvásárlása nélkül is. Szeretném, hogy aki itt átérzi az alkotás örömét, lássa meg máshol is a lehetőséget a körülötte lévő tárgyakban, eszközökben. És ez lesz számukra az igazi kreativitás - nem az, amit a boltok polcairól leemelnek.

B-Hajas Ágnes DLA

 

vélemény írásához jelentkezzen be »