építészet : környezet : innováció

Firka Építész Stúdió - beszélgetés Bánfalvy Koppány és Bikki István építészekkel

Pályájuk első lépéseit és egy jelentős szakmai sikert – az Erzsébet Téri Kulturális Központ és Milleneumi Park beépítésére kiírt pályázaton elért első helyezést – tudhatják maguk mögött a Firka Építész Stúdió fiatal tervezői: Bánfalvy Koppány és Bikki István.
Pályájuk első lépéseit és egy jelentős szakmai sikert – az Erzsébet Téri Kulturális Központ és Milleneumi Park beépítésére kiírt pályázaton elért első helyezést – tudhatják maguk mögött a Firka Építész Stúdió fiatal tervezői:

Bánfalvy Koppány
Bánfalvy Koppány és Bikki István. A fiatalság esetükben nem párosul tétovasággal, határozott, sokszor még szigorúnak is mondható értékrend adja meg munkáik keretét és koncepcionális hátterét. Realisták, tudják, hol tartanak, és tudják, hogy a szakmai érettség eléréséig hosszú út vezet, A jó munka elismeréséhez szerencse is kell, miközben társadalmunk – nem minden esetben egészen tiszta – játékszabályait ismerve kell jót alkotni.

1998. márciusában alapították az irodát. Az azóta eltelt idő túl rövid ahhoz, hogy jelentős munkákat tudjanak megnevezni, ha van is olyan ház, amely elkészült, még csak mostanra szerezték meg a kellő tapasztalatot ahhoz, hogy a megrendelők ne kerülhessék ki őket, ne térjenek el az elképzeléseiktől. Most vívtak ki akkora tekintélyt maguknak, hogy az engedélyezési terv után a kiviteli tervek elkészítésére is kapnak megbízást, ami már garantálja, hogy az épület olyan formában készüljön el, ahogyan azt megtervezték. Ez a folyamat talán nem csupán egyedi jelenség, hanem így csapódik le a Firkában is a megrendelők szemléletének lassú átalakulási folyamata.

Eddig kisebb társasházakat, családi házakat terveztek, besegítettek építészkollégák munkáiba, ami gyakorlatszerzésnek volt kiváló. Kevésbé "elegáns" munkákat is elvállaltak – felújításokat, homlokzat-felújításokat – ezzel alapozták meg megrendelőik bizalmát. Ezen időszak gyümölcsei most érnek be, a stúdió kezd felelősségteljesebb feladatokat kapni.

Tudatosan törekedtek arra, hogy minél több tapasztalatot szerezzenek: ezért folyamatosan részt vettek pályázatokon is. Szeretik ezt a fajta kihívást – amelyet szellemi felfrissülésnek éreznek, amikor felszabadultabban, önmagukat adva tervezhetnek – bár tisztában vannak azzal, hogy erőfeszítéseik anyagilag ritkán térülnek meg. Próbálkozásaik nem voltak hiábavalók: legnagyobb eredményük a nemzeti gödör beépítésére kiírt pályázat sikere.

Nem szívesen beszélnek a Firkát meghatározó stílusról, hiszen Bikki István szerint "az építésznek folyamatosan fejlődnie kell, nem szabad egyetlen stílushoz ragaszkodnia". Mégis, ha munkáikat meghatározó esztétikai elveket keresünk, akkor talán a letisztult, egyszerű konstruktivizmusban ragadhatjuk meg ezeket.

Sikereiket nem mérik az elért hírnév mutatóiban, nem értékelik túl nagyra az építészet körül kialakult publicitást. Veszélyeztetheti a megbízó és a tervező közt kialakuló mély bizalmi viszonyt, ha tervezőválasztást csak a divat motiválja. Nem vágynak a "sztárirodák" vezetőtervezőinek menedzser-sorsára, hiszen ez azt jelentené, hogy éppen arra fordíthatnának kevesebb időt, amit munkájukban a legjobban szeretnek: a tervezésre. A publicitás csak akkor képvisel értéket a szemükben, ha a szakma elismerését jelenti.

A tervezők helyzetéről és jövőbeli várakozásaikról beszélgetve elmondták, hogy az az érzésük: a magyar tervezők egyre inkább hátrányba kerülnek a külföldiekkel szemben, hiszen a külföldről érkező tőkeerős befektetők a saját embereikkel dolgoztatnak már ma is. Félnek attól, hogy az uniós csatlakozás csak ronthat ezen a helyzeten. Véleményük szerint a média felelőssége, hogy erre a jelenségre felhívja a figyelmet.

Arra egyáltalán nem látnak esélyt, hogy a magyar építész számára a határok valamikor is átjárhatóakká válnának Nyugat felé. Annak ellenére sem, hogy szakmailag néhányan ott vannak az élbolyban - de az építészet természeténél fogva bizalmi kérdés. Más irányban fognak hatni a csatlakozás utáni változások: "Eddig a külföldi tervezőnek legalább honosíttatni kellett a terveit, most már erre sem lesz szükség, a tervezők ezt a lehetőséget is elvesztik."

Pesszimisták az Internet szerepét illetően is: elképzelhetetlennek tartják, hogy nemzetközi befektetők érdeklődését felkelthetné a magyar építészről a hálón elhelyezett információ.

Gondolkodásmódjuk alappillére a minőségben való hit és a személyes, természetes kapcsolatok által működtetett világ léte. Közérzetüket rontja, ha bármilyen élettéren győzedelmeskedik a dömpingáru vagy a személytelenség.

Az internetes kommunikáció elterjedése magával vonhatja, hogy a virtuális világot elárasztja a szemét. Mivel a tömegszerű jelenségek általában rossz érzéssel töltik el őket, félnek a differenciálatlanul közzétett információtól. A színvonal megtartása érdekében hangsúlyozták a minőségi szűrők beépítésének fontosságát.

Félnek, hogy az internetes kommunikáció az átlényegített kapcsolattartás varázsát tünteti el a világból azzal, hogy mindent uniformizál. Bikki István szerint: "Az Internet elterjedése, hasonlóképpen hathat társadalmunkban, mint a bevásárlóközpont-jelenség, amely megváltoztatta a belvárosok régi, lassabban, változatosabban folydogáló életét." Ugyanakkor elhangzott az is, hogy "az Internet eszköz, nem szórakozás, és bár nem versenyezhet a kézbe fogható lapok szépségével, de olyan naprakész, hasznos információk bázisaként értékes lehet, amelyeket más forrásokból nehéz volna összegyűjteni."

Bánfalvy Koppány szavaival: "Ahogy még a legerősebb autó sem mássza meg a sziklás hegyoldalt helyettünk, úgy a számítógép sem válthatja ki az emberi agy munkáját." Persze a számítógépes technológia, az új kommunikációs lehetőségek megkönnyítik a tervezők munkáját, de szerencsére emberi kreativitás létjogosultsága ettől még megkérdőjelezhetetlen.

Az interjút Kurucz Zsuzsanna készítette.

vélemény írásához jelentkezzen be »