Frissítés észszerűsítéssel - a GVH megújult belsőépítészete

Adott egy 19. század végi gangos, belsőudvaros ház, amely egy szűk évszázaddal később, már bankszékházként működött. A mind funkcionálisan, mind esztétikai értelemben elavult belsőépítészeti kialakítást az épületet jelenleg használó Gazdasági Versenyhivatal fel kívánta frissíteni. Ebben volt segítsége a Kroki Stúdió.

Ritkaság manapság a kerek, egész történet.

Hajdan volt az Alkotmány u. 5. Egy bank épülete, ami egy üveggel lefedett gangos udvar köré szerveződött irodák soraként készült a '80-as években. A történelminek mondható terek az akkori posztmodern stílusban lettek továbbdíszítve, ahol nem volt elég vakolatdísz, oda került. A színezés az akkori sárga divat szerint készült. Akkortájt az volt a módi, hogy ha valami régi, akkor sárgára kell festeni.

A környező terek megkapták a maguk korszerű, kazettás gipszkarton álmennyezetüket, cseresznyefa utánzatú "lamis" bútorok, miegymás. Működött, rendben volt, de múlt az idő, ez az osztály ideköltözött, az oda, ez újonnan alakult, az megszűnt. Egy idő után, csak az igazán bennfentesek ismerték ki magukat. Egyszer csak jött egy akadálymentes WC, ami mindent felborított. A nagy tárgyalóterem előtere, amelyből ki kellett hasítani, inkább hasonlított egy fogorvosi rendelő várójára. Fehér fűrészporos tapéta, 30x30-as gress, nagy fúgával, kazettás álmennyezet, elavult világítótestek, műanyag várótermi székek. Nézték, nézegették: Hú, ez sehogy sem lesz jó, át kellene alakítani. De akkor már a nagytárgyalót is, mert semmilyen technika nincs benne, amit ma már megkövetel a kor, világítása korszerűtlen, a design elavult.

Ekkor került az irodánk képbe, pár másik építész csapattal egyetemben, akik mögött már volt pár nagyobb középület belsőépítészeti tervezése. Közben a vezetőség is változott és az új vezetés jobban átgondolta a dolgot. Lehet, hogy jobb lenne a toldozgatás helyett inkább kialakítani egy olyan helyzetet, amihez nem kell megint jó pár évtizedig hozzányúlni. Át kell alakítani a rosszul működő beléptetőrendszert és a hagyományos portásfülke helyett normális recepcióra van szükség. A gondolkodás tovább folyt. Milyen szerencsétlen, hogy olyan funkciók, mint a könyvtár és a konferenciaterem – ahova kívülről is jönnek a vendégek – fent vannak a tetőtérben, más irodák, meg a földszinten, amiken keresztül kényszerből át kell járni, stb. Szóval úgy döntöttek, az egész földszintet újra kell gondolni. No, ebből már lehet ésszerű, normális tereket kihozni, ahelyett hogy folytatnánk a barkácsolást. Belevágtunk.

Számos verzión keresztül dolgoztuk ki a legökonomikusabb megoldást. Áttekinthetőbb funkció sémát kerestünk, hozzá egy koncepcionális vázat, ami összetartja a tervezés menetét és segít a döntések meghozatalában. A prezentációra egy csomó folyamatábrával érkeztünk, és pár látványrajzzal, ami arról szólt, hogy ha a belső fedett udvar új festést és világítást kaphatna, ami már úgyis váratott magára, akkor egy egész európai közintézmény képét mutatná. Ezzel az átfogó koncepcióval sikerült megnyernünk a meghívásos pályázatot. A projekt élére Kéry Balázs állt, és fiatal kollégánkkal, Juhász Veronikával kidolgozták a teljes koncepciót, minden különálló teret megmodellezve, hogy ne érjen minket semmilyen meglepetés. De mint tudjuk a tervező kevés az üdvösséghez, ha nincs partneri megbízó a történetben, akkor reménytelen, egy minden szempontból szerencsés tervet végigvinni, és megépíttetni. Itt minden jól alakult. Jött a közbeszerzés, és végül a nyertes kivitelező csapat, akinek a szerencsés kiválasztása tett a történet végére igazi happy endet. A cég megérdemel itt egy kis ingyen reklámot, mert igazán normális hozzáállása, szakértelme sokat segített az kedvező összkép kialakításán. Talán kiemelném a konferenciatechnika tervezőjét. Aki igazi alkotásnak tekintette a munkáját, rengeteg játékosságot és igazi innovációt épített be a rendszerbe. A történet így vált kerekké, és a tér már használatban van, mi várjuk, hogy elképzeléseink hogyan állják ki a mindennapok próbáját.

Akkor jöjjön egy rövid műleírás.

A bejárat és a központi üvegezett udvar új festést és világítást kapott, egy sokkal visszafogottabb a fehér szín pár tónusában. Megpróbáltuk kibogarászni az eredeti díszítéseket az utólagosan rákerültek közül, és megszabadítani, a feleslegtől. A nagyfogyasztású dekorációs világítás helyett, a teljes udvart bevilágító, egységes takarékos világítótestet kapott a tér. Bekerült egy akadálymentes recepciós pult, a vele egybeépített beléptetőkapuval. A padló terrazó, anyagában kialakított vakvezető sávokkal. Innen két átmeneti közlekedő folyosó tűnik fel intenzív sárga színű ragyogásával. Vicces utólag látva, hogy visszakerült a sárga szín, de nem a történelmi részletekre, és nem az úgynevezett budaiföldet utánzó, népszerűbb nevén Habsburg-sárga, hanem a modern terek falaira, mennyezetére és padlójára egy intenzív kadmium sárga.

Mindkét közlekedőtér egy absztrakt, faleveleket idéző grafikával díszített üveghártyával lett elválasztva a mögötte lévő várakozó tértől és egy-egy egyéni meghallgató tárgyalótól. Mindkét térsor mögött, az utcai traktusban van a két fő funkció, az egyik a nagytárgyaló, a másik a konferenciaterem. A nagytárgyaló, egy bírósági tárgyalóteremre hasonlít, csak itt kicsit más az ügyvédek elhelyezkedése, és fel van szerelve teljes technológiával. Minden asztaltól és a bírák helyéről is lehet számítógépes prezentációt kezdeményezni, de amikor ez nem kell, a technikát diszkréten be lehet tolni az asztalokba. A konferenciaterem is megkapott minden technológiát, így egy darabig nem kell szégyenkezni az elavulás terén, mivel már megszoktuk, hogy a számítógépes technológia fejlődésénél miden év triplán számít. A karámos elhelyezkedésű tárgyalóasztalba bekerült monitorok segítségével itt is mindenhonnan lehet prezentálni. Beépített hangosítás és szavazógép segíti a munkát. A háttérben technikai helyiség és tolmácsfülke rejtőzik a sötétített ablakok mögött. Itt, a földszinten kapott helyet egy nyilvános kis könyvtár, szerény, de célszerű bútorzattal.

Göde András