Fűre lépni szabad(na)! — PARK(OLÓ), egy új kezdeményezés

Mit park(ol)junk le a Park(oló)ban? Tényleg szükségszerű, hogy az utcakép a nagyvárosokban forgalmi sávokra és parkoló felületekre szűküljön. Lehet-e kártyázni a Nagykörúton? És törökülésben olvasni? Van-e a budapesti utcaképnek alternatívája? Tudunk-e a fűre lépni? Szeptember 13-án pár lelkes fiatal erre keresgélte a választ.

Míg az M0 északi hídján hídavató ünnepséget tartottak a várható forgalmi átadás előtt, a Nagykörúton épp e régóta várost nyomorító forgalomtól kívánták visszahódítani a teret néhányan, olyan módon, hogy ideiglenesen mini parkokat hoztak létre hat nagykörúti helyszínen, a Jászai Mari tértől az Oktogonig. A szeptember 13-án PARK(OLÓ) néven lezajlott projekt nem előkép nélküli. Az első, speciálisan a parkolóhelyek és a zöldsávok konfliktusára felhívó figyelemfelkeltő akciót – melyik másik város is lehetne?¹ – San Francisco jegyzi, ahol 2005 november 16-án² az első ilyen helyfoglalást a REBAR művészeti csoport valósította meg. Kimutatásuk szerint Frisco szabad tereinek több mint 70%-a gyakorlatilag az autók céljait szolgálja, ami elkeserítő, hiszen ezek a helyek megszűntek létezni találkozási, zöldfelületi, rekreációs helyszínekként.

 

 

Bár a PARK(OLÓ) nagyon fiatal kezdeményezésnek tűnik, máris rengeteg város átvette a kezdeményezést, ami azt mutatja, a nagyvárosi tér problémái nagyon is hasonlóak, és a pohár lassan betelik. Ráadásul nem a PARK(OLÓ) az egyetlen, hasonló üzeneteket megfogalmazó mozgalom, tekintélyes akciók születtek már korábban is a szabad tér degradálódására, az elidegenedésre, a közösségek szétesésére, a környezeti ártalmakra vonatkozóan, és tettek sikertelen, sikeres, trendi, gyorsan feledésbe merülő vagy éppen hatástalan kezdeményezéseket az utca újrafelosztása érdekében.

Ilyen kezdeményezésnek tekinthető például a flash mob³, amely a közterület visszafoglalásának egy igen látványos, internetes közösségekből önszerveződő módja. A máig leglátványosabb magyarországi akció a Nyugati téren volt 2005 novemberében, amely egy előre be nem jelentett köztérfoglalás keretébe össznépi párnacsatát hirdetett meg. Bár a performanszt úgy is lehetne értékelni, mint pár feltűnési viszketegségben rendelkező kamasz gyerekes csíntevésének, városszociológiai oldalról nem lehet nem észre venni a meg nem fogalmazott óhajt: az elidegenítő város helyett valami élménygazdagabb közeget szeretnénk mi, új generáció, akiknek még a lehetőség sem adatott meg valódi közösségben felnőni. A villámcsődülettel tehát talán egy új művészeti irányzat – a kommunikációs társadalom utcaművészete veszi kezdetét az ezredfordulón. (Persze mint minden eszközt, ezt is lehet rossz célokra használni: gondoljunk csak az Erzsébet híd „ostromára", amely szintén flash mob útján szerveződött nem éppen békés vagy művészeti célok érdekében.)

 

A szintén Frisco-ból indult Critical Mass⁴ is egyfajta protestálás a szabad tér humanizálása felé, ahogyan a Guerrilla Gardening⁵ is ugyanezt az üzenetcsomagot hordozza. Ez utóbbira is volt már példa Budapesten, amint arról az Építészfórumon egy korábbi cikkünkben beszámoltunk.

De ott van a sorban a nagy reményekkel itthon is megindított Plázs is (kerületi és fővárosi bürokrata-politikai süllyesztő játszott közre az elhalásában), amely Párizsban a „ város tiszta levegőt szippant" projekt városi stratégiájának része 2002 óta. A kezdeményezést ugyanakkor sikerrel vette át London és Berlin. Várospolitikai oldalról a forgalomkorlátozás és a városi tér visszaadása terén sikerként talán csak a már jóval korábban csillapított Margitsziget, illetőleg a nyári hétvégéken átmenő forgalomtól lezárt Városliget említhető meg, illetőleg a Lánchíd nyári hétvégen történő lezárása érdemelhet említést. A várospolitika e téren korántsem mutat olyan elkötelezettséget, mint amilyen London, Párizs és Berlin utcáin tapasztalható, pedig valahol mégiscsak őket akarjuk minduntalan utolérni az európai várások versenyében.

Az utca(tér) visszahódítására irányuló tudatformáló kampányokban a bejegyzett zöld mozgalmaknak is jelentős szerepük van. A Levegő Munkacsoport például 2008-ban erőteljes kampányba kezdett a Rákóczi út és Kossuth Lajos utca rehumanizálása* érdekében. Ennek egyik eleme a Semmelweis és a Szép utca között, a Puskin Mozi oldalán 2008. június 28-án a mostani PARK(OLÓ)-hoz nagyon hasonló ideiglenes lezárással, két forgalmi sávon füvet telepített, padokat, asztalokat és sátort helyezett ki és külföldi példák bemutatásával igyekezett meggyőzni a járókelőket és a városvezetést: a Rákóczi Reneszánsz elérhető, és ehhez nem a forgalom kiszolgálásán keresztül visz az út. Újabban az LMCS egy vírusmarketing útján terjesztett látványtervvel is kampányol⁶, amely első lépésként a kérdéses útszakaszon mindkét irányban egy sávot elvételét javasolja az autóforgalomtól, és azt megosztja az autóbusz és a kerékpár között. Megjegyzendő, hogy mindezt csak a hazai kultúrkör tartja elképzelhetelennek és ördögtől valónak, a javaslatnak szinte minden eleme valóság Amszterdam, Athén, Bordeaux, Bécs, Brüsszel, Edinburgh, London, Lyon, München, Milánó, Nürnberg, Párizs, Rotterdam, Stockholm, Strasbourg (és a jó ég tudja még ezenfelül mennyi kis- és közepes méretű európai város) utcáin.

 

 

A hat kis parkolónyi, egyenként 12,5 m² területre (ami azért lássuk be, már majdnem egy 6 szobás lakás!) korlátozódó első budapesti PARK(OLÓ) talán történelmi kezdet, talán egy megint csak elhaló érdekes kezdeményezés volt. A belvárosi embernek nincs kertje, neki csak a közterület jut. Amit lehet erre, és lehet arra is használni. Többnyire most arra használják. Biztos hogy jó ez így? Teszi fel az ártatlan kérdést a PARK(OLÓ). Annyi bizonyos, hogy e park(oló) helyek most gyereket késztettek rajzolásra, felnőtteket eszmecserére. Hogy az igény létezik, az korábban is, most is kétségtelen volt annak, aki végigsétált a Nagykörút ezen szakaszán. Kávézók, kifőzdék, sportkocsmák, pizzériák települnek ki a szmog ellenére tömött teraszokkal az utca felé. Az esemény ideje alatt pedig az éppen akkor nyílt napot tartó Vígszínház a körútra kiforduló „utcazenével" hirdette: az utcai élet ilyen felemelően pezsgő is lehetne. Ha akarnánk.

Bardóczi Sándor tájépítész

---

¹ San Francisco az atyja többek között a Critical Mass-nak, itt vetődött fel először a CO₂ kibocsátás korlátozását célzó (például a SUV tulajdonosokat különadóval sújtó, az elektromos autókat támogató) rendelet lehetősége. Fodor Gábor (még Környezetvédelmi Miniszteri minőségében) egy TV interjúban azt a megállapítást tette, hogy ami most Kaliforniában, és ezen belül is San Francisco-ban történik, az környezetvédelmi irányvonalban sok tekintetben 20-25 évvel a fejlett világ előtt jár.

² Forrás: PARK(ing) project (http://www.rebargroup.org/projects/parking/)

³ Villámcsődület. Az első flash mob 2003 májusában volt New York Cityben.

⁴ Kritikus Tömeg. Az első CM 1992 szeptemberében volt San Francisco-ban. Hivatalosan az első Budapesti CM-re 2004 szept. 22-én került sor az autómentes napon, de ezt megelőzően is voltak már szervezett kerékpáros vonulások ugyanezen célok érdekében – jóval kisebb részvételi aránnyal.

⁵ Gerilla kertészkedés. A mozgalom olyan szabad tér foglalás, ahol az aktivisták „előre megfontolt szándékból elkövetett, engedély nélküli" kertészeti kiültetésre kerül sor egy közterület vagy egy magánterület rendkívül rendezetlen, elhanyagolt helyszínén, leginkább figyelemfelkeltő, tüntető jelleggel. A terminust az azóta elhunyt Community Garden aktivista, Liz Christy, a Green Querrilla csoport vezetője használta 1973-ban New Yorkban, reneszánszát 2000-től éli a londoni May Day Protest óta, ahol mint egyfajta kapitalizmus kritika jelent meg. Itthon a Budapest Rekonstrukció és az Ültess! Mozgalom számít a Guerrilla Gardening legismertebb képviselőinek.

⁶ Forrás: http://www.levego.hu/letoltes/kapcsolodo_anyagok/sajtohatter_080628.pdf

* ugyanerről a témáról "hivatalosan" szeptember 24-én: Városházi beszélgetések a belső város kelet-nyugati tengelyéről