építészet : környezet : innováció

Gáztartályból városi házak - Bécs, Gasometer

A mottó az volt, hogy egy fedél alatt lehessen lakni, dolgozni és a szabadidőt eltölteni.

Szépen öregedő régi építmény - ami beépítve, kiegészítve ismét él és integrálódik a terebélyesedő városi szövetbe. Röviden így jellemezhető e nagyszabású, erős tőke-háttérrel megvalósított építési projekt, ami tavaly ősszel lett kész Bécsben. A Budapest felől autóval érkezők-távozók mindannyiszor megcsodálhatták az úttól kicsit odébb magasodó négy impozáns hengert - most már élmény közelebbről is megnézni.

 

 


Csuda találmány volt ez anno, a szénből kokszosítással nyert gáz tárolására szolgáló nagy edény-sor. Mint vízbe állított, lefelé fordított hatalmas teleszkópos fazekak működtek, belül emelkedtek-süllyedtek, aszerint, hogy éppen friss gázzal töltötték, vagy a fogyasztók szippantották ki belőlük a gázt. Schimming és Hermann építészek 1869 és 1899 építették a városi gázművek megbízásából. Egy-egy henger átmérője 60 méter körüli, magassága 70 m, térfogata pedig 90.000 m3.

Micsoda szerencse, hogy annak idején az ipari létesítményeket még tartós, illetve jól javítható tégla-kő anyagból építették, így remekül felhasználhatók ekkora átalakításokra is. A technológia ugyanis "elillant" a burokból, s magától adódott a "homlokszadizmus" lehetősége. Ebben az esetben ez sokkal természetesebbnek tűnik, mint belső városi, utcás környezetben!

 

Gasometer, Bécs; fotó: Vargha Mihály

 

1986-ban helyezték üzemen kívül az utolsó négy, akkor már csaknem százéves simmeringi kerek házat. Egy-egy kapu fölött ma is ott látható a nevüket voltaképpen megadó hatalmas műszer - gázmérő=Gasometer -, amivel egykor a bennük lévő gáz mennyiségét mérték. Azóta a hodályokban rave-partikat rendeztek, filmeket forgattak, fotóztak és kiállításokat tartottak. S pályázatokat is rendeztek az építészeknek: mi legyen a hengerekkel? Hosszú viták után tíz évvel később, 1996-ban döntöttek úgy, hogy a tartályokból lakásokat alakítanak ki. A mottó az volt, hogy egy fedél alatt lehessen lakni, dolgozni és a szabadidőt eltölteni.

Az első, "A" jelű tartályt, mely a legközelebb van a belvárosból néhány perc alatt ideérő metró megállójához, Jean Nouvel francia sztárépítész formálta meg belülről. A nyitott belső udvaron belül 18 részből álló csillag-konstrukciót alakítottak ki. Ez próbál a legkimódoltabb lenni, ettől aztán sokkal kevésbé élő, mint a többi három.

 

Gasometer, Bécs; fotó: Vargha Mihály

 

Nem tagadta meg magát a dekonstruktivista Coop Himmelb(l)au iroda, amely nem elégedett meg a "B" tartály belső megtervezésével. Kívülről egy lábakra állított lakótornyot ragasztottak a régi hengerhez, ami annál jónéhány emelettel magasabb. Az alaprajzában körgyűrű-szelet alakú épület körülbelül kétharmad magasságában, a tartály tetejénél kis szögben megtörik, addig befelé dől, onnantól kezdve kifelé. A "B" tartályon belül, az alagsorban 3000 fős többcélú rendezvénytermet létesítettek.

Prof. Manfred Wehdorn tervezte a harmadik hengert, mely az "Arboretum" nevet kapta. Az alsóbb szinteken teljesen beépítették az űrt irodákkal, s a tetőre kertet telepítettek. Innen felfelé lakóegységek következnek a felső peremig, jól tagolt bontásban.

 

 

A negyedik, "D" tartály beépítése a Wilhelm Holzbauer iroda, Stefan Ettl munkája. A csillag-formájú új belső torony elszakad a külső faltól, és így annak nyílásain át remek kilátást ad a környékre, ebben az "A"-ra hasonlít. A négy torony alsó szintjein végig lehet sétálni, és a harmadik-negyedik toronynál üvegezett híd ível át az autóút fölött, átvezet egy új épületbe, a Hollywood Megaplex elnevezésű szórakoztató központba. Ebben természetesen van multiplex mozi, továbbá több egységből álló vendéglátó komplexum. Bárgyú elnevezéséhez jól passzol belsőépítészete, az ál-régiség design, amikor régi ipari műemléket imitál a bárpult vagy a söntés.

 

 

A cél az volt, hogy Bécs legújabb, vonzó városnegyedét építsék fel. Ennek eredményeként végül is létesült hatszáz lakás, csaknem kétszázötven kollégiumi szoba, négyezer-kétszáz férohelyes rendezvényterem, egy hetven üzlettel büszkélkedo bevásárló-központ, egy szabadidocentrum, egy óvoda, számos iroda, és itt kapott helyet a bécsi városi és tartományi levéltár is. A több mint kétszázezer négyzetméter alapterületű - így Közép-Európa legnagyobbjának számító - építkezésen rekordtempóban dolgoztak a szakemberek, a munkálatok két évig tartottak.

 

Gázgyár toronyépület
A budapesti polgárban óhatatlanul is fölmerül az irigy szomszéd néhány kérdése: mi lesz a volt óbudai gázgyári toronyépület sorsa, mely ipari műemlékként pusztul évek óta? (Melyre indirekt módon már négy éve fölhívta a figyelmet a Graphisoft a közelbe épített színvonalas épületeivel.) S Dél-Pest a Duna mentén végül hogyan alakul? (Bár ott az első - szomorú karaktert kirajzoló, inkább vissza mint előre - lépés már megtörtént.) Van-e olyan nagyszabású budapesti projekt, amit nyíltan megvitathatnánk, s reménykedhetnénk, hogy ilymódon a lehető legjobb megoldáshoz vezet az út? Mikor érkezünk el ezek során a nem szántszándékkal tönkretett pályázatokhoz? Azt már alig merem megkérdezni, hogy miért nem lehetett valamicskét megtartani például a MOM épületeiből? Lehet-e számítani arra, hogy az építészek kitörhetnek a hazai kényszerpályákból? Addig is maradnak a bécsi példák.


V.M.
Fotók: Vargha Mihály

vélemény írásához jelentkezzen be »