Hallgatag kortárs a szécsényi Betániában

Pár évvel ezelőtt Szécsényben egy visszafogott, helyenként nyers, figyelemreméltó helyreállítás és bővítés zajlott le a Ferences Betánia Otthonban. Csanády Gábor munkáját Török Ferenc írásával osztjuk meg.

A nővérközösség 1990-ben telepedett le ismét Szécsényben az 1950-es években történt feloszlatás óta, azelőtt a kolostorban 40 évig  mezőgazdasági technikum és kollégium működött. A XX. században aztán az önkormányzattal és a ferences férfirenddel kooperálva a Ferencesrendi Szegénygondozó Nővérek megnyithatták a Ferences Betánia Otthont idősek és rászorulók részére. A bentlakásos gondozó azonban nem sokkal a nyitást követően kicsinek bizonyult és az U alakú, két világháború között épült struktúra már egy teljes rehabilitációra, valamint egy alaprajzi bővítésre is rászorult. A munkával Csanády Gábor építészt bízták meg.

Kóródi M. Veronika nővér, a Ferences Szegénygondozó Nővérek általános főnöknője így nyilatkozott a megnyitó napján a hely szellemiségéről: „Ez az épület otthon akar lenni a szó legszebb értelmében, biztonságot, békét, a szeretet melegét sugárzó hely az itt lakók és az itt dolgozók számára. Szeretném, hogy olyan hely legyen, ahol Assisi Szent Ferenc szellemében képesek vagyunk kiengesztelődni, bocsánatot kérni és megbocsátani."

A Metszet, 2017/3 számában Török Ferenc így ír:  "Az átalakított épület Szécsény város központjában, a ferences templom és a rendház szomszédságában helyezkedik el. A régi ház egy udvar köré szervezett, U alakú épület, nyeregtetős és félnyeregtetős szárnyakkal. A lepusztult épület valószínűleg 1920 és 1940 között épült a korra jellemző kisvárosi homlokzattal. Eredetileg iskolának tervezték, később óvodaként használták. Az együttest szociális otthonná alakították át harminc idős ember számára. Az átalakítás megőrizte a régi szerkezetet, a nyílászárókat visszaállította eredeti formájukba, a homlokzati architektúrát pedig újrarajzolta. Komolyabb átalakítás a déli szárny szerkezetében történt. A megőrzés a terv alapkoncepciója. Jó döntés, mely által a környezet megtartotta saját hangulatát a ferences templom közelében. A tervezés három lényeges változást hozott: új szerkezeti rendszer beépítésével átalakította a déli szárny alaprajzát, a szárny nyugati végéhez új kápolnát épített, valamint az északi szárny nyitott-fedett terasszal bővült.

A terv legsikeresebb része a kápolna, amely egylégterű, nyeregtetős épület, félkörzáródású szentéllyel. Előtere szépen kapcsolódik a szállodarész folyosórendszeréhez és kívülről is megközelíthető. A nyeregtető szellemes továbbépítésével a nyugati fal toronyszerű, hangsúlyos elemmé magasodik, a belső tér padig kis karzattal bővül, amely szépen tagolja azt. A felülvilágított szentély, a toronyszerű falrész felnyitása a kis teret kitágítja, fénnyel gazdagítja, plasztikus szakrális jelleget ad a pici kápolnának. A tér faszerkezettel fedett, kettős taréjszelemennel, látható szaruzattal, a szelemenek között jól elhelyezett lámpatestekkel. A nyers kőfal, a meleg faszerkezet és a szép világítás erősíti a tér bensőséges hangulatát, kiemeli a szentély jelentőségét.

A szállodarész alaprajza, szobakiosztása szépen tagolt. Jó gondolat a szobák előtt húzódó kettős folyosó, amely egy téren belül szétválasztja a közlekedő-, illetve társalgási zónát. A folyosó egybefüggő, hosszanti üvegfallal nyit az udvar felé. A tervnek szép, részleteiben gazdag az építészetileg rangos ferences templom irányából is látható, nyugati homlokzata. A két létesítmény ezáltal nívós szomszédsági képet mutat."

Az épület 2015-ben készült el. Megformálása olyan arányos, méltó és szellemiségében időtálló beavatkozás, amely az elmúlt évtizedekhez képest egy szebb jövőt vetít elő Szécsényben.