Híd helyett valami más - „rehabilitáció” 10 év után

Az Urbanity - 20 years later projekt keretében készült el Szendrei Zsolt tanulmányterve a Millenniumi Városközpont területéről, amelyben a jelenlegi helyzetből fakadó problémákból kiindulva, átfogó vizsgálódások során arra keresi a választ, miként alakítható át és tölthető meg igazi, pezsgő városi élettel ez az új alközpontnak szánt helyszín.

Az Urbanity – 20 years later projektről
Több mint két évvel ezelőtt a prágai építészközpont megkeresése nyomán a BME Urbanisztika Tanszékén is elindult egy, a közép-európai fővárosok elmúlt húsz évben lezajlott változásait kutató projekt. A sokrétű, több szakaszból álló munkának kezdetektől fogva a részese voltam. Ennek végeredményeként készült el tanulmánytervem, amelyben a Millennium Városközpont területét vizsgáltam és elgondolásokat vezettem le arra vonatkozóan, hogyan válhatna a terület a jelenlegi elszigeteltségéből és kihasználatlanságából egy, a város szerves részét képező övezetté.

Bevezetés
A közelmúltban röppent fel a Millennium Városközponttal kapcsolatban a területet a szemben lévő Infoparkkal összekötő (pláza)híd terve. Ez a projekt végre hivatalosan is kimondja a ki nem mondott dolgokat: tíz év megfeszített munkával létrehoztunk (létrehoztak) egy nem működő, gyengén kihasznált területet, amelyben nagyon sok lehetőség rejlik. A híd lényegében a terület működésképtelenségéről szól, azonban az általa kínált megoldás megítélésem szerint nem a legmegfelelőbb. A probléma sokkal összetettebb, sokrétűbb annál, mint amit - eddigi ismereteim tükrében - ez az építmény meg tudna oldani.

Vajon miért nem működik úgy a Millennium Városközpont, ahogy kellene? Hatalmas lehetőségek rejlettek és a mai napig is rejlenek a területben, azonban a véghezvitt fejlesztések, az egymás után sorra kinövő irodaházak közötti közterületek még nem hozták meg az elvárt eredményt. A válasz korántsem egyszerű, hiszen a helyszín elég sok problémával küzd. A kialakított új városrész - alig több mint 10 évvel a projekt elindulását követően -  újraformálásra, felújításra, erős sarkítással rehabilitációra szorul.

A városközpont alapvető célkitűzése egy olyan kulturális központ létrehozása volt, amely sok, Budapesten már régóta hiányzó közfunkciót (színház, konferenciaközpont, hangversenyterem) összefogva, centralizáltan helyez el. A körülbelül 10 hektáros területen a projekt végére közel 450 000 m² összterületű új városrész épül ki. A városközpont beruházása PPP (Public Private Partnership) konstrukció keretében valósult meg, ugyanis az állam helyzete nem tette lehetővé, hogy egy ehhez hasonló léptékű és költségű projektet önerőből meg tudjon valósítani, ezért magánbefektetőket vont be fejlesztésbe.

A Millennium Városközpont esetében a beruházó érdeke, hogy a területén megvalósuljon a kulturális beruházás, hiszen a területet nagymértékben felértékeli. Emellett fontos, hogy  olyan, jól eladható területre tud a magánszektor lakásokat és irodákat építeni, ahol egyébként kis valószínűséggel építhetne - annak ellenére, hogy a befektetett nagy összegek csak hosszú idő alatt térülnek meg. Állami részről pedig megéri a jó fekvésű területek egy részét magánberuházások céljára átadni, hiszen egyébként aligha elképzelhető, hogy valaha is megvalósulhatnának az álmok. A beruházói tőkéért cserébe az állam 30 éven keresztül bérbe veszi a kulturális épületeket, így az egyösszegű kifizetés helyett az épületek árát évtizedek alatt tudja törleszteni.

 

 

A terület problémái
Bár mindössze tíz éve kezdték el a városközpont kialakítását, a terület meglehetősen sok problémával küzd. A legnagyobb gond azonban az, hogy ezeknek csak kis részét teszik ki a tervezett és realitással be is fejezhető elképzelések, nagyobb része koncepcionális gond, illetve tervezett, de csak nagyon nagy költséggel megvalósítható elképzelés, amelyek hiánya azonban aktuálisan komoly akadályt jelent - nem csak képletesen értve.

Közlekedés. Az alapvető problémák egyik forrását okozza a nem megfelelő közlekedési ellátottság. Felmerül a kérdés, hogy miért nem tud a MÜPA környéke olyan területté válni, mint az Erzsébet téri Gödör. Erre a kérdésre az általam hallott legtalálóbb válasz fő problémaként azt vetette fel, hogy azért nem használják a MÜPA környékét, mert az odajutáshoz kétszer-háromszor át kéne szállni. Ez elég jól összefoglalja a terület alacsony kihasználtságának egyik fő okát. A tömegközlekedési kapcsolatok finoman szólva sem megoldottak. Bár a Boráros tér egy nagy közlekedési csomópontnak számít Pesten, azonban a terület nehéz végigjárhatósága miatt nem igazán ideális megközelítése a városközpont átellenes felében található kulturális épületeknek. Emiatt a megközelítés fő eszközévé a 2-es, illetve a 24-es villamos válik. A legközelebbi metrómegállóktól számolva fél órán belül nem érhető el a Nemzeti Színház, és ezekben az esetekben is többszöri átszállás szükséges.

 

 

Ez a gyér tömegközlekedés nem tudja kiszolgálni az ittlévő épületek szükségleteit. Egy MÜPA-ban tartott koncertet követően az emberek nem férnek be a megállóba, a ritkán járó villamossal hosszadalmas a terület elhagyása. Elmondható, hogy a gyér közlekedési lehetőségek miatt az emberek külterületnek érzik a városközpontot, miközben a Ferenc körúttal határolt vége a belváros központi területeihez kapcsolódik. A Nemzeti Színház esetében a parkolás nem megoldott, ami egy ennyire sűrű, illetve sűrűvé váló városi szövetben komoly többletterhelést ró a környezetére, ezen felül, például a színészek a színház mögötti murvával felszórt területen tudnak csak parkolni, ami a közterületek szempontjából is igen demoralizálóan hat. A megközelíthetőségen túl a belső gyalogos közlekedés sem megoldott. A mostani állapot inkább emlékeztet egy akadálypályára, mint egy modern köztérre. A Duna parti sétány nem járható végig, álló építkezések, lezárások, garázsbehajtók, parkoló autók akadályozzák a gyalogosokat, ami elég komoly hatással van a terület megítélésére.

 

 

HÉV. A terület másik sarkalatos pontja az azt átszelő HÉV. Azon túl, hogy zavaró a 10 percenként elhaladó HÉV, sokkal súlyosabb probléma, hogy a szépen lassan kiépülő dunaparti sétányt teljesen elvágja a folyótól. A HÉV vonalán mindösszesen két helyen lehetséges átkelni, amely tovább nehezíti a kulturális intézmények megközelíthetőségét. A Duna partján álló, falszerű egységet alkotó irodaházak sora és a HÉV-et határoló kerítés között a Boráros térhez közeli részen csupán pár méter marad, amely a - sétány kiszolgálását ellátni képes - földszinti üzlethelyiségeket kiadhatatlanná teszi és a terület átjárhatóságát megnehezíti.

 

 

Soroksári út hatása. Nem mondható, hogy a terület adottságai elősegítenék a szerves integrálódást a város környező részeihez, hiszen az északi és déli oldalán két hídfő, nyugatról a Duna, keletről pedig a Soroksári út határolja. Ezt a helyzetet tovább rontja, hogy mindössze négy helyen lehet átjutni az úton. A megközelíthetőség hiánya azt eredményezi, hogy az őt körülvevő - jellemzően lakó, illetve volt ipari - területekről nem, vagy csak nehezen tudják birtokba venni az új közterületeket. A következő példa jól szemlélteti a helyzetet: egy átlagos hétköznap délután a Nemzeti Színház előtti játszótéren egy-két kisgyermekes család volt, míg a tőle kétutcányira, a Soroksári út túloldalán lévő másik játszótér teljesen tele volt gyerekekkel. Az út nagy forgalma kihat a használatára is. Bár a kiszolgáló út elválasztja a földszinti üzlethelyiségeket a tényleges forgalomtól, azonban kihasználtságukra hatással van, hogy nem tud egy intenzív gyalogos forgalom kialakulni. A Boráros tér felőli épületek lakóházak, azonban a lakóterületet kiszolgáló funkciók (mint például bolt) nincsenek, vagy nem megfelelőek, ami azt eredményezi, hogy az itt lakók nem a környéket használják, hanem (elsősorban autóval) elutaznak más területekre, hogy a szolgáltatásokat ott vegyék igénybe.

Nemzeti meg(nem)közelíthetősége. A Nemzeti Színház megjelenésén túl elég komoly funkcionális problémákkal is küszködik mind a belső, mind a külső kialakítását tekintve. A körülvevő környezet kialakítása elég erősen egy irányultságra épít, azonban ez a tényleges megközelítési lehetőségektől eltér. A látogatók viszonylag kis százaléka érkezik a hajó orra felől, hiszen ebben az esetben a teljes területen végig kéne sétálni, ami - a már említett okok következtében - csak nagyon körülményesen lehetséges. Emiatt a látogatók nagy száma a tat felől közelíti meg a hajót, és elsőként az éppen a hátsó, gazdasági bejárat látványa fogadja őket. Ezt még tovább súlyosbítja, hogy a színházat körbevevő kertépítészeti rendszer erősen megnehezíti a körüljárhatóságot és a főbejárat elérését.  

 

 

A terv
A terület rehabilitációja nem egyik napról a másikra fog végbemenni. Ezt figyelembe véve olyan intézkedési lépéseket hoztam létre, melyek egymástól az idő és a költségfaktorban különböznek. A kerületi szabályozás már a tervezett 5-ös metró kialakításával számol, amely az északi és a déli HÉV vonalak összekötésével alakítana ki egy úgy közlekedési tengelyt. Ez azonban a közeljövőben kis valószínűséggel fog megvalósulni, de a terület használhatóságának érdekében a fejlesztést úgy célszerű ütemezni, hogy az minden pillanatban a lehető legjobban (ki)használható legyen. Ezt az alapelvet tartottam fontosnak a saját javaslataim elkészítésekor is.

 

 

Területalakítás. A terület átszervezésének legegyszerűbb módja, ha megszüntetnénk az erős három részre szakadást, amelyet a HÉV és a Soroksári út okoz. A HÉV-et olyan módon kellene át- és kialakítani, mint ahogyan a villamosokat is szervesen a köztér részévé integrálják - főként hogy tetszőleges számú helyen át lehessen kelni a síneken. Ennek az elképzelésnek a leglényegesebb eleme, hogy a HÉV-et itt ne vonatként, hanem inkább villamosként kezeljük. Ha a területre eső részen sikerül lelassítani, akkor megszüntethető a most jellemző elszigetelő hatása, terepakadály jellege csökken, és a Duna elérhetőbbé válik.

 

 

A terület elszakadását tovább súlyosbítja a Soroksári út szélén álló irodaházak sora. Az épületek között szűk áttörések találhatóak, amiket a lehajtó rámpák sora, a kihelyezett hulladéktároló konténerek, a szervetlenül elhelyezett tűzcsapok tovább osztanak és szűkítenek. A helyzetet nagymértékben javítaná, ha kedvezőbbé válna a ház-falon való átjutás. A meglévő áttörések megfelelő kialakításán és a gyalogos forgalom előtérbe helyezésén túl, a meglévő épületeken is szükséges lenne további áttörések kialakítása. Ezáltal a falszerű hatás csökkenne. Az épületek átalakítását azzal lehetne ösztönözni, hogy a szükséges áttörésekért cserébe a Soroksári út felé nagyobb bővítéseket is lehetne rajtuk végezni.

Az 5-ös metró koncepciójának megvalósulása egy nagyon távoli és költséges terv, de hatása erősen befolyásolja a terület alakítását. A HÉV kikerülésével lehetőség nyílik egy széles, a Duna partján végigvonuló sáv kialakítására, amely összeköti a belvárosi területeket a Millenniumi városközponttal. Így egy olyan összefüggő parti sáv tudna létrejönni, amely hozzásegítené a várost a Dunával való szorosabb kapcsolat kialakításához és ezen felül nagy zöldfelületeket hozna létre. A HÉV átalakításával egyben - Nyugat-Európai példákat követve - megvalósulhat a Soroksári út felszíni forgalomcsökkentése úgy, hogy a nagy forgalmú átmenő út a föld alá kerül. Az út felszíni terhelésének csökkentése után keskenyebb útfelületre van már csak szükség, így sokkal szorosabb kapcsolat tud kialakulni a meglévő városszövettel. Mindez a jelenleg körülményesen elérhető területet könnyen megközelíthetővé teszi, a metró kiépülésével pedig a közlekedési kapcsolatok is erősödnek.

 

 

Nemzeti környéke. A területet vizsgálva kirajzolódik, hogy a kulturális épületek központja a Művészetek Palotája, a Nemzeti Színház és most épülő Konferenciaközpont által közrezárt terület. A sétány hangsúlyának erősítésével, illetve a HÉV áthelyezésével a közlekedési irányok tovább módosulnak és a jelenlegi bejárati zóna fontossága növekszik, azonban az áthelyezett HÉV megállóból kifolyólag az épületek által közrezárt terület válik a beépítés centrumává. Sajnálatos módon a megvalósult épület ezt a várhatóan kialakuló területi átrendeződést nem veszi figyelembe, ezért olyan, elsősorban funkcionális, mintsem formai elképzeléssel nyúltam a meglévő épülethez, amely azon felül, hogy helyesen áll hozzá a környezetéhez és kiegészíti rendeltetésében az épületet, ellátja a folyóparti zóna kiszolgálását, és egy (a Művészetek Palotájához hasonlóan) funkcionálisan összetett épületté válik, amely a környezetével együtt élve, azt segítve működik tovább.

 

 

Duna. Budapest fontos városfejlesztési elve hosszú évek óta, hogy erősítse a kapcsolatát a város képét erősen meghatározó Dunával. Ez a terület kiválóan megfelel erre a célra, az egyetlen hátrány a magas partfal. Azon túl, hogy például hajók tudjanak kikötni a területen, jóval szélesebb körű kihasználtságot tudna biztosítani egy megfelelően kialakított vízkapcsolat. Ezt egy olyan, vízhez csatlakozó sáv kiépítése tudná elősegíteni, amely a hajók kikötésén túl egy, a meglévő sétány vonalával párhuzamosan kialakuló sétautat hoz létre. A flexibilisen alakítható sáv segít a terület felosztásában. A két út összeérésénél koncentrálódnak a funkcionális elemek, és jelenleg a kulturális épületek miatt csupán az egyik irányba hangsúlyos területen új csomópontokat hoz létre. A belvárosból kiinduló, a területen végigfutó, összefüggő parti sáv (a kerületi tervekhez igazodva) egészen a Kvassay-zsilipig ki tudna futni, ahol egy gyaloghíddal összeköthető a Kopaszi-gáttal. Ezáltal a sétány továbbvezethető és immár a Kopaszi-gát is méltó megközelítést kaphat. A jelenleg elsősorban a belváros területére összpontosított dunaparti sétányt a meglévő elemekkel összekötve - mint például a most kiépülő Közraktárak területe, vagy az Erzsébet híd környéke -, egészen a Millenniumi Városközpont területéig elnyújtva egy nagyon jó adottságú, a város élhetőségét javító zónává tudna alakulni.

 

 

Összegzés
A terület csak a nevében viseli, hogy Városközpont, azonban egyáltalán nem képes ellátni ezt a funkciót. Most sokkal inkább épületek halmaza, mintsem jól működő városrész, amelynek problémája igen sokrétű. A gondok orvoslásának módja két területre oszlik. Egyrészt a belső szervezettség kialakítása a fontos, amellyel a jelenlegi kaotikus rendszerből egy szervezett, működő elemmé tud válni. Másrészt - ezt követően - a terület külső kapcsolatainak rendezése és szerves integrálása az őt körülvevő városszövetbe, amelynek eredményeképpen ténylegesen is alközponti szerephez tud jutni a terület.

Tanulmányom célja volt, hogy a problémák feltérképezését követően megoldási elveket hozzak létre. Fontos, hogy a terület jövője nem csak újabb, nagy léptékű beruházásokban rejlik, hanem sokkal inkább a soft-rehabilitációban. Újra kell értékelni az elmúlt tíz év alatt véghezvitt fejlesztéseket a területeken, és a jelenlegi állapot hiányosságait elismerve át kell fogalmazni a jövő elképzeléseit, hogy a Millenniumi Városközpont területe teljes egészében ki tudja aknázni a benne rejlő lehetőségeket.

Szendrei Zsolt

Kapcsolódó oldal

Budapesti foghíjak – Rehabilitáció a Magdolna-negyedben