Kapu - harang - láb
Ártatlan egyszerűség, gyertyalángot óvó két tenyér, időtlenség a pusztuló burkolatok világában. Csak néhány asszociáció, ami eszünkbe jut a Várday Zsolt által tervezett székelyudvarhelyi harangtoronyról.
Előzmények - a helyszín
A kilencvenes évek hajnalán a székelyudvarhelyi Bethlen-lakónegyedben a félbemaradt lakótelepi hőközpontot református templommá alakítva fejezték be, majd később a lelkészi hivatal irodáival és lelkészi lakással bővítették. A szakrálisnak csöppet sem nevezhető környezetben, a nyolcvanas évek szűkös igényei szerint alakított köztéren, panelházak és garázsok gyűrűjében, a hívek azon vágya fogalmazódott meg, hogy végre valódi harangszó hívja istentiszteletre a népes gyülekezetet.
Az ihlet forrásai
Udvarhelyszék rejtettebb falvaiban fellelhető még néhány XVIII. századi fából épült harangláb, mely középkori építésű kőtemplomokkal osztja meg a dombtető magaslatát. A részlegesen zsindely-páncéllal borított finom, csipkeszerű faszerkezetek átültetése a főként beton és burkolótégla felületekkel határolt lakótelepi környezetbe, a hőközpont-templom és a villamosművek transzformátor-épületének szomszédságába, még jobb esetben is komikus gesztusként hatott volna. A hagyományos típusokból kiinduló útkeresés meddőnek bizonyult. Egyházfiak és építész együttesen mérlegelték a látványtervbe foglalt változatokat, míg végül a választás az egyik legkorábbi kis rajzba foglalt építészeti gondolatra esett, mely többeket elvarázsolt ártatlan egyszerűségével. A gyertyalángot óvó két tenyér archetípusaként újrafogalmazott kaputorony gondolata jól alkalmazhatónak tűnt az 5 szintes panelházak környezetében, ahol magasságával kitűnni aligha tud egy szerény harangláb, viszont monolitikus pillér-párként már annál inkább. A finom granulációjú védőréteggel ellátott, betonból készült, fabélletes két "kapuláb" párbeszédbe merészkedik a minerális környezettel, az időtlenség képzetét képes kelteni a pusztuló, lefeslő burkolatok világában.
Út a megvalósulás felé
Látszóbeton. Ez a mifelénk misztikus ködbe burkolózó fogalom kezdett szájról-szájra járni a hívek körében, mígnem kiderült, hogy 500 kilométeres körzetben nincs építő, aki vállalkozna a pontos receptet betartó, különleges zsaluzatot igénylő látványbeton-testek elkészítésére. Végül egy helyi építő-vállalkozó telephelyének műhelyeiben készültek el a kapulábak, szokványos szerkezeti betonból (majd megfelelő cementes bevonatot kaptak), a harang motorháza és a tárgy mozgatásához szükséges fémszerelvények a szerkezeti vasalathoz rögzítve mind a zsaluba kerültek. A helyszínen a 12, illetve 23 tonnát nyomó haranglábak talpraállításához két daru összehangolt munkájára volt szükség, meg néhány álmatlan éjszakára az egyes mozdulatok előzetes megtervezésekor.
A kicsinek számító, 165kg-os harang függesztése sok fejtörést okozott, különösen miután kiderült, hogy automatizált harang-működtetésre is igényt tart a gyülekezet. A kétméteres vonórúddal ellátott lineáris motor beépítése a harangot hordozó, nagyobbik pillér törzsébe úgy, hogy karbantartás céljából bármikor kiszerelhető is legyen már, igazi gépészeti kihívásnak számított, ahol már a 2:1 lépték is előkerült.
Végül, a közös erőfeszítések gyümölcseként áll a kapu-harang-láb és mára már a panelházlakók nagy többsége is hozzászokott a hálószobaablak magasságából felhangzó korai harangszóhoz.
Várday Zsolt