építészet : környezet : innováció

Kortárs finn körkép

Közel két évet töltöttem Finnországban 1991-ig, először Otaniemiben a Műszaki Egyetemen ösztöndíjasként, majd Helsinkiben a Järvinen-Airas Építészirodában pályakezdő építészként dolgozva. A finn építészet nagy hatással volt a pályámra, a szemléletemre. Az alábbiakban rövid áttekintést szeretnék adni tapasztalataimról és a 20. századi finn építészetről.
Földes László írása.

Földes László írása a Néprajzi Múzemban megrendezett (M)ilyenek a finnek? című kiállítás építészeti válogatásához készült, Szojka Emese felkérésére. A kiállítás rendezői Szarvas Zsuzsa főrendező, Bata Tímea, Kerezsi Ágnes és Szojka Emese.

A kiállítás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a magyarok finnekről alkotott képét milyen tényezők alakították és befolyásolták a 19. század végétől napjainkig. A hagyományos kultúra elemeitől elindulva, a finn-magyar kapcsolatokat felvázolva eljut napjaink meghatározó finn cégeinek termékeihez, a finn példa, a finn csoda okainak feltárásához, bemutatásához és értelmezéséhez. Gondolati vezérfonala a hagyomány kérdése. Bemutatja a finnek hagyományhoz való viszonyát, ennek változását, s ezen keresztül utalásokat tesz a magyarok viszonyulásaira is.

Megtekinthető 2009. június 27. – 2010. november 28. között a Néprajzi Múzeumban.


Közel két évet töltöttem Finnországban 1991-ig, először Otaniemiben a Műszaki Egyetemen ösztöndíjasként, majd Helsinkiben a Järvinen-Airas Építészirodában pályakezdő építészként dolgozva. A finn építészet nagy hatással volt a pályámra, a szemléletemre. Az alábbiakban rövid áttekintést szeretnék adni tapasztalataimról és a 20. századi finn építészetről.

Régmúlt

Seurasaari, hagyományos faház
A finnek hagyományosan hatalmas erdőkben, elszórtan, kis faházakban éltek, sokszor zord körülmények között. A városokban is a földszintes faházaké volt a főszerep (Porvoo), emeletes téglaépületeket csak a nagyobb városokban láthatunk (Helsinki). A kis faházak érdekes ellenpontjai a gránit tömbökből épült súlyos kőtemplomok (Espoo) és a zömök középkori várak (Hämeenlinna). A finn építészek ebből az örökségből merítettek a 19. század végén.

 

Századforduló

Finn pavilon a párizsi világkiállításon
A világ az 1900-as párizsi világkiállításon figyelt fel a finn építészetre. A finnek tornyos, templomot idéző nemzeti pavilonja, melynek belső tereit Kalevala témájú díszítés ékesítette, hatalmas nemzetközi sikert aratott. A pavilon tervezői - Eliel Saarinen, Armas Lindgren és Herman Gesellius – az archaikus formák szugesztivitását, a népi építészet hagyományait használták fel. A nemzeti pavilonban már a század elején megfogalmazódott a finn építészet sajátos karaktere, egy homogén, sokoldalú, a nemzeti hagyományokra és a természet szeretetére alapozó vernakuláris architektúra, mely a későbbiekben is megőrzi saját jellegzetességeit, de képes befogadni a külföldi hatásokat is.

Saarinenék építészetétől nem állt távol a Kós Károly nevével fémjelzett hazai építészeti mozgalom. Rendszeres eszmecsere folyt a finn és magyar alkotók között, egy ízben találkozott Saarinen és Kós is.

Építészet az I. világháború után
A századelő finn építészete a nemzeti identitás kifejezője is lett, ez a nemzeti romantika jegyében fogant klasszicizáló, historizáló épületek formájában valósult meg. Az I világháború után, akárcsak Európa többi országában, előtérbe került a funkcionalizmus és a konstruktivizmus. A formák leegyszerűsödtek, a terek áttekinthetők lettek, a korábban jellemző ornamentika szinte teljesen eltűnt, egyre gyakrabban használták az új szerkezeteket, az üveget és a vasbetont.

Alvar Aalto modernizmusa
Alvar Aalto egész munkásságát áthatja a fa és a természet szeretete. Erősen kötődik a finn népi építészethez, de azt felhasználva saját nyelvet alkot, élettelibb és érzelmesebb stílusa markánsan eltér a németek szikár modernizmusától. Érdekesség, hogy az „Aalto” név finnül hullámot jelent, és ez a formai elem gyakran megjelenik Aalto építészetében (Villa Mairea) és az általa tervezett tárgyaknál egyaránt (Aalto váza).

 

Villa Mairea
Villa Mairea, belső tér

 

Háború utáni építészet
A világháborúban Finnország hősies harcokat vívott a sztálini Szovjetunióval. Az ország a háború végére teljesen kivérzett, de végül sikerült megőriznie függetlenségét, és gazdaságát a skandináv országok vérkeringésébe bekapcsolni. Az elszegényedett Finnország építészetét a negyvenes években a minimalizmus jellemezte. Aalto az ötvenes évek elejére ebben is megteremtette egyedi stílusát. Az 1950-52-ben épült emblematikus épülete a skandináv téglaépítészetet és a finn népi hagyományokat foglalta egységbe.



Sainätsalo-i faluközpont, Alvar Aalto
Helsinki Műegyetem

 

A finnek nagy figyelmet fordítottak az oktatás fejlesztésére, sorban épültek az iskolák és az egyetemek. 1965-ben készült el Aalto tervei alapján a Helsinki Műegyetem Espoo-ban ahol magam is ösztöndíjasként tanultam. Az egyetem auditóriuma kívülről stadionra hasonlít. A grandiózus méret ellenére nem érezzük befoghatatlannak, mert az épület vonalai a szemet befelé, az épület közepe felé vezetik. A tégla egyszerűsége és az épület dísztelensége letisztult formát eredményez, ami jól illik a funkcióhoz is. A lejtős tömeg az egyetem nagy előadótermeit foglalja magába.

Reima Pietila építészetét a letisztult és organikus formák jellemzik. A tamperei Kaleva templom tördelt, egészében halra emlékeztető alaprajzában Pietila kísérletező és játékos kedve tükröződik, mely egész életében a „formák formájának” kutatására és létrehozására ösztönözte.

 

Kaleva templom, Reima Pietila


Kari Järvinen
aki tervezés mellett egy ideig a Műszaki Egyetemen is oktatott, jellemzően iskolákat, óvodákat és lakóházakat tervezett cégtársával Timo Airassal. Jómagam is hasonló munkákon dolgoztam a náluk töltött évek alatt. Jelentős munkájuk a Suna Iskola Espooban, amely érzékenyen illeszkedik környezetébe, végtelenül egyszerű és letisztult, a felülvilágítók és az előtetők kompozíciója mégis nagyon karakteressé teszi az épületet.

 

Suna iskola, Kari Jarvinen


Juha Leiviskänek egy helyen volt az irodája Järvinennel és Airassal, ezért vele naponta találkoztam a finnországi munkám során. Halk szavú derűs embernek ismertem meg, aki pont olyan tehetséges zongaraművész, mint amilyen kíváló építész. A fény-árnyék játékon alapuló térértelmezésével a kortárs finn építészet talán legpéldamutatóbb alakja. A Myyrmäki templomban alkalmazott megoldása - szabadon álló párhuzamos falak sorozata - újradefiniálta a teret, megszüntetve a templom hagyományos belső felosztását. Az épület szerves részét képezik a világítótestek, melyeket szintén Leiviskä tervezett.

 

Myyrmaki templom, Juha Leiviskanek

 

Markku Komonen épületei a finn építészet minimalista irányvonalát képviselik. Leghíresebb a Mikko Heikkinennel közösen tervezett Heureka Center, mely egyszerű és absztrakt épület, szinte lebeg a térben. Az épület hatalmas mérete ellenére sem érezzük benne az anyagok súlyos tömegét.

Heureka Center, Markku Komonen



MONARK csoport (Juha Lääskelaineen, Petri Rouhianen, Matti Sanaksenaho, Jari Trikkonen, Juha Kaakko) legelső sikerét az 1992-es sevillai EXPO finn pavilonjával aratta. Óriási meglepetés volt, hogy az akkor még ismeretlen egyetemisták megnyerték ezt a fontos pályázatot nagynevű kollégáik előtt. A pavilon a két ellentétes karakterű építmény - a hagyományos építészetet jelképező Hajógerinc és az ipari kultúrát megtestesítő Gép – az organikus és az ipari egymásnak feszülő ellentétét szimbolizálja, és egyben jól szemlélteti a finn építészet egész történetét végigkísérő kettősséget. Ugyanezen az expón aratott nagy sikert Makovecz Imre híres héttornyos, hajó formájú épülete.


A Pentti Kareoja tervei alapján épült Corona Könyvtár kör alakú épülete duplafalú hártyaüvegből készült, míg belső falai tömörek és sötétkékek. A fényviszonyok változásával párhuzamosan változik az épület jellege. A természetes és mesterséges nappali és éjszakai fények játéka jól kiemeli a tömörség és átlátszóság kettősségét.

Corona Könyvtár, Pentti Kareoja



Tuomo Siitonen évekig dolgozott együtt Pekka Helinnel. Hatalmas megbízásaik voltak és a Nokia felvirágzásakor ők tervezték az óriáscég számos új épületét. Siitonen a finn építészeti hagyományokat a szerkezet és a tömeg újszerű, kísérletező komponálásával, a funkciók állandó szem előtt tartásával viszi tovább.

 

Nokia Kutatóközpont, Tuomo Siitonen


A Matti és Pirjo Sanaksenaho tervei alapján épült St. Henry Ökumenikus Kápolna az ősi szakrális helyeket idézi, nemcsak vallási, hanem zenei és képzőművészeti események számára is teret ad. Halra emlékeztető alakja a korai keresztény szimbolikára utal, az organikus formát erősíti a belső tartószerkezet halszerű kiképzése és a tető kialakítása, mely a domb ívét követi. A fa és a réz mellett a természetes fény is a kápolna meghatározó alkotóeleme.

 

St. Henry Ökumenikus Kápolna, Matti és Pirjo Sanaksenaho

 

Hazatérés
Két év munka és tanulás után hazatértem és néhány év után önálló építészirodát alapítottam. Az itthoni munkáimban is érzem a finnországi tapasztalatok hatását, amit két munkával szeretnék illusztrálni.

Visegrádi Erdei Iskola, 1996
Az erdei iskola tervezési munkáiba Turányi Gábor vont be, a terveket közösen készítettük. Az volt a törekvésünk, hogy az épület olyan természetességgel simuljon a környezetébe, mintha mindig is ott lett volna. Az épület homlokzatát ugyanazzal az andezit kővel burkoltuk, amely az épület alatt van a vulkánikus eredetű hegy gyomrában. A fedett-nyitott terek, fedett teraszok, ereszek burkolata natúr fa, ami könnyed ellenpontja a súlyos kőfelületeknek.

 

Visegrádi erdei iskola, Földes-Turányi
Visegrádi erdei iskola, Földes-Turányi

 


Lakóház, Szilas-patak 2004
Az L alakú téglaépület az utca irányába zárt képet mutat, csupán a konyha, a dolgozó és az emeleti loggia néz ide. Az udvari oldalon viszont az épület feltárul, és nagyvonalú üvegfelületekkel nyílik meg a terasz irányába. A térfalakkal körülvett terasz a védettség és a nyugalom érzését biztosítja a ház lakóinak. Az épületnek olyanok a klimatikus adottságai, hogy nyári kánikula esetén is viszonylag hűvös van a belső térben és a téli fűtésszámlák is szolidak. A ház érdekessége hogy a világon először itt építettük be Losonczi Áron zseniális találmányát, a fényáteresztő betont, más néven LiTraCon-t. Az épület 2005-ben Média Építészeti Díjat kapott.

Lakóház a Szilas-patak mellett, Földes László, fotó: Häider Andrea
Lakóház a Szilas-patak mellett, Földes László, fotó: Häider Andrea



Földes László
Ybl-díjas építész

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »