Mindenki optimista

Hétfőn délben az Építészet Világnapja alkalmából ünnepséget rendezett a MÉK és a MÉSZ az Erzsébet téri Gödör Klubban. Az esemény egyben az immár ötödször összehozott 'Az Építészet Hónapja' fesztivál megnyitója is volt. A szakmai potentátok mind optimisták voltak, bár ki-ki a maga módján: némelyeknek csak kincstári derűlátásra futotta, ám voltak bizakodóbbak is.

Hétfőn délben az Építészet Világnapja alkalmából ünnepséget rendezett a Magyar Építész Kamara (MÉK) és a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) az Erzsébet téri Gödör Klubban. Az esemény egyben az OCTOGON architecture&design magazinhoz köthető, immár ötödször összehozott 'Az Építészet Hónapja' fesztivál megnyitója is volt.

Sajnos minimális érdeklődés kísérte az összejövetelt: szokatlanul kevesen voltak kiváncsiak Dr. Szaló Péter szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium), Fegyverneky Sándor országos főépítész, Eltér István, a MÉK elnöke, Kálmán Ernő DLA, a MÉSZ elnöke és Bojár Iván András, Az Építészet Hónapja Fesztiváligazgatója beszédére. Persze lehet, hogy ez pusztán abból eredt, hogy a munkaidő kellős közepén jártunk éppen.

Öt kiállítással készültek a szervezők: a kormányzati negyedre és a Pécs 2010 építészeti projektjeire kiírt tervpályázatra benyújtott legjobb munkák mellett megtekinthetők a Pro Architectura-díjas épületeket bemutató tablók, az idei Diplomadíjas tervek és Szentiváni János építészeti fényképei is.

 

 

Dr. Szaló Péternek az építészet szellemi hátterét megvilágító filozofikus szavai után Fegyverneky Sándor vette számba, miért is van okunk optimistának lenni. Mint mondja, régóta először van arra példa, hogy az összes építészeti kompetenciát (a településfejlesztéssel, építészeti tervezéssel, építésszabályozással, építő- és építőaanyagiparral stb. kapcsolatos teendők intézése) egyetlen miniszteri tárca birtokolja, az ügyek egyetlen szakágban futnak össze. Úgy látja, a szakma pezseg, egymást érik a kiállítások, vitaestek, programok, s korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy-egy zsűrizésen Daniel Libeskind jelenjen meg, vagy Zaha Hadid, Kas Osterhuis, Hani Rashid készítsen terveket Budapest utcáira. Bojár Iván András fokozta a hatást. Véleménye szerint megszületett az élénk építészeti közélet Magyarországon: egymást érik a valódi szakmai eszmecserék, s a friss külföldi fejlemények szinte végtelen mennyiségben áramlanak az országba. Minden jogunk megvan a hurráoptimizmusra, hisz a hazai építészet napról napra egyre magasabb színvonalon teljesít, s végre sok pénz szabadult fel kiváló projektek megvalósítására.

 

 

A fesztivál az építészetet a lehető legtágabban értelmezi, az egyik legkisebb, már tektonikai szerkezetnek tekinthető tárgytól, a széktől a várostervezésig. Kálmán Ernő, a MÉSZ elnöke felolvasta Gaetan Siew, az UIA elnökének kommünikéjét, mely az építészetnek és az építőiparnak a széndioxid-kibocsátással kapcsolatos felelősségére hívja fel a figyelmet. Eltér István, a MÉK elnöke is nagyon optimista, bár feltette a költői kérdést, hogy vajon mi magyarok miért vagyunk úgy az építészettel, mint a focival? Az elején fantasztikus a teljesítmény, aztán a megvalósításkor mindig történik valami, egy ficam, egy baki, egy konfliktus. Hangsúlyozta, hogy elsősorban az elavult szabályozással és a merev burokráciával van a gond. Miután Eltér István és Kálmán Ernő átadta a Diplomadíjakat, Fegyverneky Sándor ismertette a nyáron megalakult Nemzeti Építészeti Tanács céljait, működését.

Az eseményt a Kormányzati Negyed díjazott pályaműveinek bemutatója és vitája zárta. A moderátor Hőnich Henrik építész, a két előadó Sylvester Ádám, a bírálóbizottság társelnöke és Janesch Péter, az első díjas tervet készítő munkacsoport vezetője volt.

HP; képek: HP & epiteszforum