Mindent a helyére – A budaörsi Latinovits Színház új díszletraktára

Az Intramuros Építésziroda 2016 óta foglalkozik a budaörsi színház kisebb-nagyobb problémáinak építészeti megoldásaival, 2019-től kezdve pedig elkezdték a színház és a művelődési ház funkcionális igényeit figyelembe vevő, komplex vizsgálatát. Ennek a folyamatnak a részeként, idén adták át a Latinovits Színház új, visszafogott, de impozáns díszletraktárát, melyet Monory Rebeka mutat be.

A Budaörsi Latinovits Színház és Jókai Mór Művelődési ház által közösen használt épületegyüttes Budaörs főutcáján, a Szabadság úton helyezkedik el, viszonylag központi helyzetben, a Templom tér közelében. A zártsorú, jellemzően földszintes, egy emeletes utcaképbe az épület belesimul, nem nagyon érzékelhető kiemelt közfunkciós szerepe a családiház- és üzletsoron. Az épület létrejöttekor Budaörs még falu volt, a területen is a falusias karakter volt jellemző, így bár a lakótelep-építések és modernista várostervezési elképzelések idején nem jellemző, mégis visszatekintve érdekes, hogy egy jelentős kulturális intézmény a falusi léptékkel keresi a kapcsolatot.

Míg a művelődési ház funkció esetében szerencsés ez a fajta szerves integráció a városba –  hiszen központi helyzetével és kialakításával is inkább tud második otthonként működni, helyt adva helyi civil kezdeményezéseknek, találkozásoknak –, a színház esetén érdemes megkeresni az okát.

Az épület elhelyezkedését a története indokolja. Korábban az épület az MSZMP helyi szervezetének székházaként funkcionált,[1] emiatt az 1956-os forradalmi események egyik legfontosabb budaörsi helyszíne ez az épület és az előtte álló tér volt: 1956 október 27-én itt gyűlt össze a település lakossága az új vezetőinek megválasztására, ám az esemény tragédiába fulladt, amikor harckocsikból a tömeg közé lőttek.[2] Az esemény rányomta a bélyegét a hely megítélésére, így az MSZMP elköltözött az épületből és a helyet átadták a közösségnek: művelődési házat alakítottak ki az épületben. A Jókai Művelődési Központ elődjeként működő Művelődési Ház az 1960-as években kezdte meg a működését, ekkor irodalmi színpad, helytörténeti-, színjátszó-, néptánc- és fotószakkör működött az épületben.[3] Majd 1981-től elkezdődött a művelődési ház átalakítása, mely egészen 1984-ig tartott.

A kultúrházat csak a rendszerváltás után kezdték el színházként használnálni: először a Budaörsi Játékszín, mely önálló társulattá nőtte ki magát és 2013-ban megalakult belőle a Budaörsi Latinovits Színház.[4]

Már a korábban itt álló épület esetében is felmerült a tömb átjárhatóságának kérdése. A Templom tér közelsége, a közösségi funkciók megjelenésével a terület településközponti jellege megerősödött, így a megközelíthetőség, átjárhatóság, középületek előtti minőségi közterületek új igényként jelentkeztek. Bár az 1973-as, a korábbi városszövetet drasztikusabban átíró rendezési terv a tömböt több részen átvágta volna, a keleti oldalán egy léptékében is váltó közfunkciójú terület kialakításával, a Művelődési ház 1983-as átalakítására ez a rendezési koncepció visszafinomodott, az átvágások helyett csak tömbön belüli, zsákszerű teresedések jelentek meg az egyes közfunkciók mellett.

Az épület tervezője a budaörsi Mezépszer vállalat tervezési osztálya volt, Vincze Zoltán vezetésével. Az első tervek még a telken álló ház elbontásával készültek a korszellemnek megfelelő kialakítással, majd a későbbi terveken a meglévő épület első traktusát megtartva módosították a terveket, ami kompromisszumos megoldást jelentett a térszervezésben is.

Az itt álló épület később mégis elbontásra került, az utolsó tervváltozat szerint a meglévő épület 3 m-rel a telekhatártól elhúzva épült meg, egy kiszolgáló sávot biztosítva a nagyterem számára, de ironikus módon mégis az eredetileg itt álló épület átalakításából fakadó kompromisszumokkal terhelt tervváltozat valósult meg.

Az intézmény története azért nagyon fontos, mert jól látszik belőle a funkciók egymást követő változása, a különböző igények egymásra rétegződése, melyek aztán egy additívan egymáshoz illesztett, a napi igényekre reagálva alakított, de nem távlati célokkal működő intézményt és épületet eredményeztek.

Ebbe a folyamatba került bele az Intramuros Építésziroda csapata 2016-ban. Először az eddigi folyamatnak megfelelően kisebb, akut problémákkal foglalkoztak – mint az utca felőli parkrészlet kialakítása és mosdóblokk felújítása –,  majd 2019-ben építészként felvállalták az épület átgondolásának „karmester" szerepét és az egész házat, a két közintézmény funkcionális igényeit figyelembe véve, komplex egységként vizsgálták meg.

Egy hosszú távú, lépésről-lépésre haladó, ütemezett megújulásra vázoltak fel koncepciót, mely alapján a Színház tömbje teljes egészében – mind funkcionálisan, mind megjelenésében – átalakul. Ez a lépésről-lépésre haladás nagyon megnehezíti a tervező dolgát, ugyanis mindeközben az intézménynek működnie kell, a működéshez fontos igényeket úgy kell előre sorolva megoldani, hogy a későbbi átalakításnak is szerves részét tudják majd képezni.

Ennek egyik első lépése 2021-22-ben a színházi nézőtér átalakítása, mobillá tétele volt a többféle használat érdekében; másik a műszakilag nagyon leromlott állapotú, a tárolás igényeinek hőmérsékleti és páratartalmi igényéinek nem megfelelő sufnik helyett új raktárépület tervezése (2020) és építése (2023).

Az új raktárépület az első, az eredeti épület meglévő kubusán túlnyúló beavatkozások sorában. Telepítése a telek hátuljába kerül, egyfajta határt képezve a Szabadság utca felőli közösségi funkciók és a tömb domb felőli részén található lakóházak között. A lehatárolás erőteljes és indokolt, a magas, viszonylag zárt tömb segíthet a közösségi funkciók zajterhelését csökkentetni a lakózóna felé, és erősíteni annak intimitását. Az épületet önálló elemként alakítják ki, de néhány mozdulatos gesztusával reagálni kíván a későbbi folytatásra is. Bejárati elemének visszaugratásai egyrészt a funkcionális útvonalakhoz kapcsolódnak, másrészt reagálnak a színház művelődési ház tömb későbbi ütemében megvalósítandó épületátalakítására is. A tömeg elhelyezésével nyitva hagyja a tömbön belüli átjárás lehetőségét, mely a Szabadság utcai közfunkciók mögött, a belső udvarok – akár ideiglenes – összenyitásával egy újfajta félpublikus zónát hozhat létre, valamelyest az 1976-os és ’83-as rendezési szándékokhoz hasonlóan. A hosszú távú koncepcióban ez az esetleges nyitás fontos elemként jelenik meg. Használatát talán kevésbé befolyásolja a telekhatáron lévő, díszletmozgatáshoz használt technikai út, azonban a zárása, kivezetése mindenképp kérdéses.

Az első új elemként megvalósuló raktárépület most önmagában áll, építészeti alakításában visszafogott, de környezetétől olyannyira elüt, hogy szinte már kívánja is a folytatást. A színházi kiszolgálóblokk jelenleg konténerekben működő átmenetiségével szemben magas minőséget és határozott állításokat mutat. A fehér tömeg polikarbonát megnyitásokkal és egy, a művelődési ház használatához tartozó térrész bejárati visszaugratásával hangsúlyokat jelöl ki, melyet a vázlatos koncepcióban jól rímelő módon fogalmazták át a tervezők a meglévő használatok kortárs átíratával: a dolgozói rész  – a városi adventi ünnepségek egykor itt tárolt kellékei alapján jászolnak nevezett – fedett teraszos részét a tervezés alatt álló új színházépület kültéri nappali dohányzórésze pótolja, amelynek kialakítása rímel a bejárat visszaugratására.

A koncepció szerint az átalakítás folytatódik, a következő lépés a dolgozói blokk jelenleg konténerekben működő funkcionális egységének méltóbb elhelyezése, mely engedélyezési fázisban van. Ennél szintén fontos elem a belső félpublikus zónára nyitás és az előző példához hasonló, jól működő és szeretett térhasználatok átírásával és új rendszerbe foglalásával kortárs térrendszer létrehozása.

Az ezt követő lépés az új próbatermek építése. Bár a jelenleg parkolóként működő terület jó lehetősége lehet az effajta, többletterületet is igénylő bővítésnek, de az új próbaterem telepítésével felbomlik a jelenlegi rend, a telken belüli épített és szabad terek egyensúlya, és sérül a belső zóna félpublikus karaktere. Az utcafronti erős zárással a használók az akadálymentes megközelítés felőli teret érzékelhetik csak bejárhatónak, a hátsó szabad zóna kizárólag szervízfunkciójúvá válik.

A 4. ütem az előcsarnok átjárhatóvá tétele; utca felőli intenzívebb kapcsolati kialakítása segíthet ezen a helyzeten, de a korábbi városépítészeti szándékokra rímelő, jelenleg a raktárépülettel jól megfogott, más minőségű félpublikus tömbbelső zónát nem pótolja.

A jelenlegi átalakításban ugyanakkor benne van ennek a problémának a megoldási lehetősége. Üres tereivel, magas minőségű kialakításával a most elkészült raktárépület jó pufferzónaként működik, a többszintes tereivel többféle használatot is megengedhet, kialakításával jól kapcsolódhat akár a jelenlegi parkoló helyén kialakuló tér felé is. A félpublikus, átjárható zóna helyett kialakulhat a középületek mögötti védett kertrészek sora, melyek, az átjárhatóság helyett titkos kertekként működhetnek, és helyet adhatnak a közösségnek, ha a zárt funkciókkal való intenzív kapcsolat lehetővé teszi többféle használatukat.

Monory Rebeka

Szerk.: Borenich Levente

[1] https://budaors.varosom.hu/latnivalok/kulturalis-intezmenyek/Jokai-Mor-Muvelodesi-Kozpont.html
[2] Forrás az 1956-os forradalom és szabadságharc 40. évfordulója alkalmából Budaörs Város Önkormányzata által állított emléktábla a téren.
[3] https://budaors.varosom.hu/latnivalok/kulturalis-intezmenyek/Jokai-Mor-Muvelodesi-Kozpont.html
[4] https://latinovitsszinhaz.eu/a-szinhaz-tortenete/