Mint víz alatt énekelni

Vincze Ottó képzőművész legújabb alkotásával a MOM Park terének feszült neki. Irónia és kérdőjel, vertikális uszoda egy plázában. A mű 2010. november 5-ig tekinthető meg a Park Galériában.

Vincze Ottó képzőművész Park Galériában létrehozott alkotása egy minden ízében térre vonatkoztatott kompozíció, amely „itt és most" képes kapcsolatot teremteni a látogatókkal. Mit is jelent ez a MOM Park helyszínén? Adott egy bevásárlóközpont – amely budai szituációja és elegáns, nem túlzsúfolt terei miatt, ha úgy tetszik más, mint a többi. Egy pláza, amely ráadásul teret ad a művészetnek. És a kulcsszó itt valóban: a tér. Vincze Ottó három szinten, 15 méter magasságban és 12 méter hosszúságban használja a teret, hogy vizuális élményt és ironikus humorral fűszerezett szellemi tartalmat közvetítsen. Milyen jó, mikor a művészet - e sokszor homályos fogalom - igazán élni tud ezzel a két funkciójával.

Még a '60-as évek elején bontakozott ki az az elképzelés, hogy a műalkotásnak nem kell feltétlenül a fehér fal előtt sterilen függenie, hanem sokkal inkább létre kell hoznia egy teret, amelyben a néző aktívan bevonva járhat-kelhet, lakhat, s nem csak kívülről szemlél. Az így született installációt, mint műfajt a valóságos tér és idő használata jellemzi, az érzékekhez tér vissza, kommunikál a környezetében megforduló emberekkel és tárgyakkal, aktiválva egy sajátos helynek a rejtett jelentéseit.

A földszinti szökőkút geometrikus alaprajzú medencéjére merőlegesen, annak vizéből az ég felé feszül hét uszoda-kötél rajtuk a bóják versenyszabályoknak megfelelő színfelosztásával. A feszített víztükör mintájára abszurd módon egy feszített légteret jelölnek ki. Ezt a látványt és az ironikus abszurditást csak fokozza, hogy a kötelekkel párhuzamosan, az úszó sávokban közlekedő két lift is része a térélménynek: Az üvegkubusokban fel-le utazó emberek mintha a sávok hosszában úsznának. Ezáltal a tér szerkezete és geometriája, az emberi mozgás, a víz csobogása és a szép vízhangok is mind hozzájárulnak az alkotás nézőre gyakorolt összhatásához. Ilyen módon a változás és az idő is beépített a munkába, amelynek szálai, vagyis kötelei végül egy felirathoz vezetnek, amely a víztükör alatt felcsillanó fém-betűkből áll: „Művészetről beszélni annyi, mint víz alatt énekelni." Az üzenet meglehetősen abszurd, a lehetetlent sugallja, csakúgy mint a „liftben úszó emberek", akik onnan olvashatják. Az idézet Kassák Lajos versrészlete, amelyre akkor Bernáth Aurél festőművész kissé megütközve ugyan, de azt reagálta, hogy bár nem könnyű a művészetről beszélni – akárcsak mint a víz alatt énekelni - de azért érdemes neki feszülni. A MOM Parkban látható munkának uszoda technikusok, fémes szakemberek és alpinisták feszültek neki egy képzőművész szellemes és professzionális tervei és összefogása által.

A szentendrei gyökerű művész, Vincze Ottó nagyméretű, konstruktív, esetenként formázott, akár a térbe is „kilépő" vásznak után kezdett installációkban gondolkodni. Munkái vagy a tér múltját, az abban rejtőzködő történeteket hívják elő, vagy a tér fizikai és esztétikai adottságaiból építkeznek. Közös bennük az itt is megmutatkozó nagy-lépték és a letisztult fogalmazásmód, a szigorú rendezettség és szerkezetelvűség, a precíz pontos geometria és a légiesség, valamint a ritmust adó szerialitás, amely korábbi munkákban megmutatkozott már mezőn letűzdelt 200 üvegpohár (Esőváró, 1997), levegőben függő padok (Emlék-stallumok, 2009) és itt bóják, kötelek által.

A kiállítás rendezője a Molnár Ani Galéria

---

Vincze Ottó (1964, Kisvárda), Munkácsy-díjas képzőművész Szentendrén él és dolgozik, a Vajda Lajos Stúdió soros elnöke. 1993-1996 között Derkovits ösztöndíjas volt, majd a 90 évek második felében többnyire Németországban, Svájcban élt és állított ki. A nemzetközi Mythen csoport tagjaként részt vett az egyik legsikeresebb rendezvénysorozatban, az Einschluss projektben, Erfurtban, 2005 és 2007 között.

Számos jelentős szakmai díjat és külföldi ösztöndíjat nyert el. Többek között1996-1997-ben a Künstlerdorf Schöppingen ösztöndíját, 1997-1998-ban a Schloss Plüschow, Mecklenburgische Künstlerhaus ösztöndíját. 1997-ben az Art Cologne, Kölni Művészeti Vásár támogatott kiállítója volt, majd 1999-ben megkapta a Schleswig-Holsteinische Künstlerhaus ösztöndíját és a Künstlerhauser Worpswede DAAD ösztöndíját. 2003-ban a Kunststiftung Stuttgart ösztöndíját, 2004-2005-ben Hungart ösztöndíját, 2009-ben a Cité Internationale des Arts párizsi ösztöndíját nyerte el. Legutóbb a Victor Vasarely ösztöndíjat kapta meg Párizsba.

Munkái számos köz és magángyűjteményben megtalálhatóak. Legközelebb 2010-ben a Paksi Képtárban lesz kiállítása, valamint 2011-ben a Párizsi Magyar Intézet önálló kiállítást rendez az újabb műveiből.