Nagyapám Háza mester-inas program

Idén nyáron indult útjára Krizsán András vezetésével, a Falufejlesztési Társaság és Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat közös szervezésében, a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával az a program, amelynek keretében tizenhárom fiatal egy-egy hónap alatt, gyakorlott mesteremberek mellett dolgozva sajátíthatta el a népi építészet különböző fogásait. A Nagyapám Háza program a nagy sikerre való tekintettel várhatóan jövőre is folytatódik.

Krizsán András vezetésével, a Falufejlesztési Társaság és Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat közös szervezésében és a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával megvalósult Nagyapám Háza mester-inas programra harminc fiatal közül választották ki azt a tizenhármat, akik az ország legkülönbözőbb településein (Szokolya, Tiszaföldvár, Szentendre, Dörgicse, Oszkó, Szombathely) dolgoztak nyáron egy hónapot egy-egy falusi parasztház, tájház, népi műemlék, vagy szélmalom, présház, gazdasági épület helyreállításán, ahol élőben, gyakorlott mesteremberek mellett sajátíthatták el a hagyományos építőmesteri fogásokat, módszereket - például tapasztottak, agyagoztak, nádaztak, vályogot vetettek, vagy éppen
szélmalmot reparáltak a fiatalok. A résztvevők közül Mészáros István és Bihari Ádám oszkói, valamint Pethő Richárd kiskundorozsmai élménybeszámolóját közöljük.

Oszkóból jelentjük…

A Nagyapám háza Mester-inas képzés első, úttörő évfolyamaként egy mindenki számára ismeretlen, de rendkívül izgalmasnak ígérkező élmény várt ránk. Nagy érdeklődéssel és nyitottsággal vártuk az első munkanapunkat Oszkón. Nem csalódtunk.

Már a helyszín, a Hegypásztor Kör pincéi és a hozzá tartozó szőlőbirtokok megértek volna egy tanulmányt, de meg kell említeni a Hegypásztorok áldozatos munkáját és azt a nemes szándékot, amelynek megannyi épület és az épített környezet megmenekülése köszönhető. Mi azonban egyből munkához láttunk, rostáltunk kézi rostálóval, csépeltünk géppel és kézzel, szortíroztuk a szalmát, pelyvát, magvakat és megtanultuk ezek tárolásának módját. Részt vettünk hagyományos kézi aratónapon, ahol kaszálhattunk, markot szedtünk, aratókötelet készítettünk és megtanultuk, hogyan kell elég erős csomót kötni a kévék köré.

Miután az előkészítés minden fogását elsajátítottuk, elkezdtünk foglalkozni a munka leglátványosabb részével, a zsúpfedéssel. Ezt a munkafolyamat is több lépés előzi meg. A szépen kifésült és halomba rakott kalászokból kétféle kévét, az úgynevezett „szoknyás"-, vagy „tökös" és „fejes" kévéket készítünk. Ezek a tetőszerkezet formájától függően, különböző módon kerülnek felkötésre. Mi elsősorban a saját anyagával a tetőlécekhez kötött, egyenletesen elrendezett formát tanultuk, hisz a vasi vidékeken, így például az Őrségben is ez volt a jellemző. A gerinc és élgerinc kialakításának módja már tájegységen belül is különböző variációkkal bír. Megkülönböztetjük a rakott és taposott gerincet, a tarajosan fonott gerincet és a rendkívül nagy súlyú „sárazott" kévékkel készülő, az Őrségre leginkább jellemező gerincet.

A zsúpfedés, bár józan ésszel kitalált, s így gyorsan tanulható technológia, teljes elsajátítására egy egész nyár sem volna elég, s mestereink sokféle tevékenységéből volt még mit tanulnunk. Ezek közül a legizgalmasabbak a friss „sárazással" készülő padozatok, s a fonott sövényfal vesszői elhelyezésének technikái voltak.

A négy hét alatt rengeteget tanultunk a szerencsére még élő népi építészeti hagyományokból, ám úgy gondolom, tudásszomjunk ezáltal csak erősebb lett, s izgatottan várjuk az új kihívásokat.

Mészáros István, Bihari Ádám

Nagyapám Háza - Félidős összegzés

A Nagyapám Háza Mester-Inas Képzés program keretében Dr. Ozsváth Gábor Dániel műemléki építész irányítása alatt a molinológia alapjaiba, a szélmalmok szerkezeti és mechanikai felépítésébe, illetve működésébe nyerhetek alapszintű, átfogó betekintést. Mindezt egy az Ozsváth úr által úgy szakmailag, mint emberileg megbecsült szegedi ácsbrigád segítségével. A munkálatokat Balogh Sándor ácsmester gyakorlati vezetésével végezzük, Dr. Ozsváth Gábor állandó felügyelete és szakmai kontrollja mellett. A munkák és azok előkészítései Szegeden, illetve annak környékén, Kiskundorozsmán és Hódmezővásárhelyen zajlanak.

Július 8-án a kora esti órákban érkeztem Szegedre, ahol első utam Ozsváth úrral való találkozóponthoz vezetett. Üdvözöltük egymást, majd elvezetett a számomra általa biztosított szálláshoz, ahol a Szegeden töltött idő alatt maradéktalan felszereltségű és nyugalmas lakásban tudom kipihenni magam és felkészülni a másnapi munkavégzésre. Ozsváth úrral való személyes megismerkedésre már korábban lehetőségem nyílt egy, a népi építészetről tartott nemzetközi konferencián, Budapesten.

Másnap, hétfő reggel, a munkanap kezdete előtt negyed órával; 7:45-kor Balogh és Ozsváth úr autóval érkeztek elém szálláshelyemhez. Bemutatkozás és néhány mondatos rövid megismerkedés után azonnal indultunk az ács kivitelező cég központjába, ahol Kárász Ervin vezető áccsal és cégtulajdonossal találkoztam. Megismerkedés után átbeszéltük a ránk váró feladatokat és tisztáztuk azok elvégzésének elvi menetét, rendszerét. Ugyancsak ekkor beszéltük meg az étkeztetésem körülményeit, mely úgy mint elszállásolásom, szintén maradéktalan.

Ezt követően helyszíni bejárás következett, melynek során megismerkedtem a kiskundorozsmai és a hódmezővásárhelyi malmok történetével, szerkezeti és mechanikai felépítésével, illetve az azokra váró felújítási és karbantartási munkák részleteivel. A következő napon a későbbiekben gyakran meglátogatott műhelyt, ács- és fatelepeket jártuk be, megmutatták be nekem azok felépítését, részeit és berendezéseit, valamint alkalmam nyílt megismerkedni az ácsbrigád egyéb tagjaival is. Harmadik nap, szerdán, a műhelyben dolgozó asztalos mutatta be nekem a használatos eszközöket, szerszámokat és gépeket. Ezeket először csak működés közben figyeltem, majd ki is próbálhattam.

A hét hátralevő felében és az azt követő héten megkezdődött az érdemi munka. Elkezdtük beszerezni a szükséges alapanyagokat, azokat előkészíteni és megmunkálni, illetve megkezdődtek a karbantartási tevékenységek is, mint például a malom szerkezetét összetartó csavarok és ékek ellenőrzése, utánfeszítése, továbbá az arra rászoruló részek takarítása, megtisztítása.

Mivel egy aktív és számos munkával rendelkező, kivitelező brigádról van szó, mindezek mellett lehetőségem nyílt testközelből megismerni a korszerű technikával készülő ácsszerkezetek előkészítő és építő munkáit is. Ennek kifejezetten örültem, hiszen nemcsak hogy az ácsmunkák mélyebb és átfogóbb ismerete elengedhetetlen a korszerű szerkezetek és technológiák tekintetében az ezen a pályán működő mérnökök számára, de egybevág az éppen aktuális egyetemi tanulmányaimmal is - például a fa szerkezetű, mérnöki kötésekkel összeállított rácsostartó.

Így a második hét végén visszatekintve, az eddigi tapasztalataimat rendkívül érdekesnek és hasznosnak találom. Az előzetes, vázlatos megbeszélések alapján a program hátralevő része még az eddigieknél is izgalmasabbnak ígérkezik.

Pethő Richárd

November 8-án, a Szentendrei Néprajzi Múzeum konferenciatermében zajlott a Nagyapám Háza eseménysorozat záró rendezvénye, ahol a program valamennyi szereplője, mesterek és inasok egyaránt megjelentek és megosztották tapasztalataikat egymással. A szervezők, a Falufejlesztési Társaság és a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat, valamint a Vidékfejlesztési Minisztérium egyaránt sikeresnek ítélte az idei mintaprogramot, ezért várhatóan jövőre is elindítják.

A 2012-es programban résztvevő inasok, mesterek, helyszínek és feladatok:

Hársvölgyi András – mester: Fazakas András (Dörgicse, Óbudavár) – kőboltozatos pince építése

Pethő Richárd – mester: Dr. Ozsváth Gábor (Kiskundorozsma) – szélmalom reparálás

Arany Éva, Vörös Katalin – mester: Román Árpád (Szentendrei Skanzen) – sövényfonatos ház tapasztása és meszelése, ácsmunka

Lencsés Albert, Tari Bálint – mester: Rácz Miklós (Tiszaföldvár) – paticsfalú ház tapasztása és meszelése, ácsmunka

Bihari Ádám, Mészáros István – mester: Sári Lóránt (Oszkó) – boronaházak felújítása, zsúpfedés javítása és készítése, műemléki pincefaluban

Tar Dániel, Szilágyi Ákos, Jakab Dániel, Gera István – mester: Lénárt István (Szokolya, Kacár-tanya) – vályogvetés, tapasztás, sövényfonat készítése

Jánossy Dóra – mester: Illés Péter (Szombathely, Savaria Múzeum) – nádazás, tapasztás, ácsmunka