Őszintén az építészoktatásról a Debreceni Egyetemen

A felvételt végighallgatva csak néhány megjegyzésem lenne.

Először is minden elismerésem azoknak az oktatóknak és szakembereknek, akik valamilyen módon részt vettek a Műszaki Kar építész BSC és MSC képzéseinek előkészítésében és eddigi kétségtelenül sikeresnek mondható működtetésében. A karon megszületett, BME-vel egyenrangú építész képzés - 2003 januárjától - égető szükséggé vált.

Mint a felvételből kiderült, az elismerés mellett, még mindig vannak követendő példák, amiket jó magyar sajátosságként mindig nyugat felől kell átvennünk, a csehek 4+4 éves építész képzését - az oktatási rendszerük ismerete nélkül is - erős túlzásnak érzem, már csak azért is, mert a kreditrendszer alattomosan bürokratikus buktatói miatt a hallgatók olykor kénytelenek megnövelni az egyetemen töltött éveiket. Úgy gondolom, hogy a magas színvonalú oktatás ellenére is az elhelyezkedést követően kezdődik meg a pályakezdő fiatal a szükségszerű gyakorlatszerzési folyamata, a műszaki társadalomba történő beillesztése, ami a mai kiemelkedően rossz gazdasági helyzetben fontosabb, mint hosszan filozofálgatni a tér a vonal és a költészet kapcsolatán, átlépve egy olyan ideológiai határt, amit a hallgatók amúgy is hajlamosak félreértelmezni. (kifejezetten luxusnak tartottam, hogy a négy éves BSC-ben teret nyertek ilyen jellegű feladatok, háttérbe szorítva a műszaki ismereteket, diplomaterveknél 1 oldalasra redukált műleírásokkal és minimalista tablódizájnokkal). A Bán Ferenc tanár úr által megfogalmazott igazság, miszerint a hallgatók érdeklődését kell felkelteni, régi érdek, de a túldimenzionált, magas filozófiai síkokra terelt, nagy kockázati tényezővel járó gondolkodásmód csak ifjú építész karikatúrákat, művészieskedő fiatalokat fog termelni, akikre ugyan imponálóan hatnak ezek a gondolatok, de veszélyesek is, mert a hallgató mélyebb gondolatiság nélkül teszi magáévá, és hajlamos tudását művészettörténetben megfogalmazott elvek fölé emelni.

Probléma továbbá - és erről azt hiszem nem volt szó -, hogy a Kar elsősorban a gimnazistákkal számol, ill. azok egyetemre való felkészülését tartja elégtelennek, viszont a helyi  szakközépiskolák (Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza)  nem kerültek szóba, ami azért lenne fontos, mert az szakiskolai reál tárgyak oktatási színvonala messze alulmúlja még a gimnáziumokét is.

Mindenképp üdvözlendő, hogy egy - ha nehezen is megfogalmazható -, de jó irányba tartó kisebb számú, személyesebb, igényes műhelymunka létrehozásán gondolkodik a Kar (elismert oktatókkal). A diákok felrázása szerintem eredményes lehet, bár jó lenne, ha a konferencián amúgy megszokott aktivitást mutató HÖK rendezvények szervezésén túl tevékenyebb részt vállalna egy fiatal alkotói közösség megalakulásában, és akkor talán az idősebb korosztály is túl tudná tenni magát azon demagóg megrázkódtatáson, miszerint a hallgatók nagy része egész egyszerűen nem szeret tanulni.

A filmeket pedig valóban meg kell válogatni.

Phul Tóni? azt biztosan jól írták?

Kedves Szerkesztők! Nincs mit. Nagyon szívesen.

csak így az én megjegyzés tűnt volna butának...

Én konkrétan Mr. Cívis karakterre gondoltam... :-)   nem is értem amúgy, hogy identitászavarban szenvedők miről beszélnek ?!

.

most vagy a cím nem stimmel, vagy a szereplők neve nem teljes egészében.....