Emberek/Interjú
Pécsi kilátások — interjú Borza Endrével és Lantay Attilával
2000.12.19. 09:42
Jelen- és jövőképük alakulásába több tényező beleszól, várakozásaik a fővárosi építészekéhez képest mindenképpen szerényebbek...
Borza Endre és Lantay Attila neve a pécsi építészkörön kívül is ismert. Ez azonban mégsem takar elégedettséget. Jelen- és jövőképük alakulásába több tényező beleszól, várakozásaik a fővárosi építészekéhez képest mindenképpen szerényebbek. Hogy miért, erről így nyilatkoztak:
Borza Endre: Nem nehéz általános helyzetképet adni. Ez a vidék kihalóban van: a hazánkba áramló külföldi tőke 3%-a jut Baranyára. Mint kiderült, a 6-os út nem vezet sehova, minthogy nem kereskedőút – Szeged, Barcs ellentétben velünk ilyesmiről nem panaszkodhat. Korábban 17 ezer bányász vált itt munkanélkülivé, a bányászoknak családjaik és üzlettársaik voltak. A déli háborúskodás miatt a turizmus visszaszorult. A kulturális élettel sem lehetünk elégedettek, hiszen 12 ezer főiskolás városa Pécs, s míg máshol az egyetemi városok virágzanak, itt ez sincs kihasználva. Az egyetlen, ami még örömre adhat okot, hogy a színházi fesztivált itt fogják most már évről évre megrendezni.
Lantay Attila: A területfejlesztés valóban megakadt, hiszen a déli autópálya várhatóan nem erre fog vezetni, tipikusan ezért is nem lehet ide szállítani, a nagyobb üzemek nem ide települnek. Úgy érzem, Pécs le fog szakadni. Bár erős szellemi közélet jellemzi városunkat, a régióközpont-szerepet – ha nem őrizzük – más városok elbitorolhatják. Kétarcú város Pécs.
Építészfórum: Hogyan ítélik meg lehetőségeiket építészként az EU-csatlakozás előtt?
B.E.: A beruházáshiány mellett itt jut a legtöbb építész egy négyzetkilométerre. A szellemi és a gazdasági lehetőségek összefogására volna szükség, de a területfejlesztésnek – én személy szerint nem látom a hatását. Az EU-csatlakozásról pedig ne beszéljünk, felesleges délibábokat kergetni.
L.A.: Az integrációt egyelőre én is távoli lehetőségként tartom számon. Minthogy Pécsett valóban rengeteg építész működik, kényszerpályát kell követnünk. Van építészeti közélet, méghozzá jó építészeti közélet, a pesti után a mi kamaránknak van a legtöbb tagja, de jellemzően kevesebb a beruházás, s ezekért ez a sok építész képes néha egymás torkának esni. Az itteni kollégák befogadtak, elismertek, de ez nem ellensúlyozza, hogy nem vagyok idevalósi.
É.F.: A származás mennyire befolyásolja munkáikat, megrendeléseiket?
L.A.: Én Székesfehérváron születtem, a Műegyetemen végeztem, s 1990-ben kaptam meghívást a Pécsi Tudományegyetemre, hogy tanítsak. Csupán az építészkar tanársegédeként azonban nehéz volna megélni. A feleségemmel, L. Miha Emőkével, aki szintén a Műegyetemen végzett, és aki szintén tanársegéd itt, Pécsett, közös vállalkozásunk az Artekt Építészeti Stúdió. Tagadhatatlanul "bevándorlók" vagyunk, nincsenek itt régóta tartó bizalmi kapcsolataink. Maximum 7–8 fővel dolgozunk, az elmúlt években is csupán három nagyobb közintézményi megbízásunk volt: a pécsi sportcsarnok bővítését és a siófoki Gondozási Központot – mindkettőt 1997-es átadással, illetve 1998-ban a keszthelyi Nagyváthy Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskolát terveztük, ez utóbbit Koller Józseffel együttműködve.
B.E.: Ellentétben Attilával én Pécsett születtem, az egyetemet már én is Budapesten végeztem, néhány évig ott is dolgoztam. Dévényi Sándor volt a mesterem, akit ma is szaktekintélynek tartok. 1989 után tértem vissza, majd az első próbálkozásom, a Borza és Masszi Építésziroda után 1997-ben megalakítottuk a Borza és Társai Épitésziroda Kft.-t. A kapcsolataimat azonban elvesztettem. Elvi megfontolásból mi nem támaszkodunk állami megrendelésekre, a függetlenség árát meg is fizetjük, viszont az előnyöket is élvezzük, hiszen nem vagyunk kiszolgáltatott helyzetben. A közelmúltban mi Pécsett és vidéken egyaránt nyomot hagytunk, mi terveztük például a John Bull Pubot és a Planet éttermet, a Pinokkió Játékáruházat, a Mecsek Cukrászdát, a Mária utcai 17–19-es számú épületet. A mi munkánk a zalaegerszegi Balaton Szálló, a sárvári gyógyszálló felújítása, a soproni bevásárlóközpont, s terveztünk soproni társasházakat és szentendrei családi házakat is.
É.F.: Milyen terveik vannak a közeljövőt tekintve?
B.E.: A Jókai téren álló műemléképület felújítását, illetve kapcsolódó új épületeket – lakásokat, irodákat, vendéglőt – tervezünk, a Hungária úti Magasház legújabb építési engedélyezési tervét is mi készítjük, s emellett főleg magánmegrendelésekre dolgozunk, 4–6–8 lakásos házakat tervezünk.
É.F.: Milyen terveik vannak a közeljövőt tekintve?
B.E.: A Jókai téren álló műemléképület felújítását, illetve kapcsolódó új épületeket – lakásokat, irodákat, vendéglőt – tervezünk, a Hungária úti Magasház legújabb építési engedélyezési tervét is mi készítjük, s emellett főleg magánmegrendelésekre dolgozunk, 4–6–8 lakásos házakat tervezünk.
L.A.: Tervünk több is akad, azonban a megvalósításig, a kivitelezésig nehéz eljutni. A beruházási kockázatot manapság szinte teljesen áthárítják az építészre. Rémálom, ha egy tervpályázaton nyer az ember, s mégsem lesz kész ház. Sokkal többet dolgozunk egy-egy befejezetlen munkán is, mint amennyi költséget megtérítenek az egyes pályázatok alkalmával. Úgy érzem, zavar van a szakmában. A kiszolgáltatottság nyilvánvaló: az ügyfél egy építészirodába lépve azt hiszi, hogy szatócsboltba került, s ezrével válogathat a tervek között, vázlattervet kér, nem vázlattervet rendel, s végül többnyire nem lesz megbízás. A szakma deklasszálódott. Egyes "tervezők" kiiktatva a művészetet, kis költséggel, vita nélkül megterveznek családi házakat, s így ez a feladatréteg elérhetetlen egy, a hivatás iránt elkötelezett építész számára, aki az alacsony árral nem veheti fel a versenyt. Nem érdemes azonban keseregni, nem is panaszkodom. Ezek tények, amelyekhez alkalmazkodni kell, vagy erős kamarával megváltoztatni.
Most, hogy az M7-es várhatóan Nagykanizsáig megépül, a Balaton-vidék lehetőséget kap, hogy ne pusztán az idegenforgalomból éljen meg. Drukkolok is a Balatonnak, hiszen ez a mi vadászterületünk. A várakozások alapján nőni fog az állandó lakosság, s így egyre több beruházás irányul majd ide. A siófoki Gondozási Központ bővítéseként 2001 szeptemberére 48 lakásos szociális bérházat építünk, s a magánmegrendelések mellett ott vannak még a nyitott ügyek: például a 99-es országos tervpályázat győzteseként a Letenyei Strandfürdő megépítésével kapcsolatban, melyet Hübner Mátyással együtt terveztünk, még folyik az egyeztetés, illetve most készülnek a palotabozsoki református templom tervei.
Most, hogy az M7-es várhatóan Nagykanizsáig megépül, a Balaton-vidék lehetőséget kap, hogy ne pusztán az idegenforgalomból éljen meg. Drukkolok is a Balatonnak, hiszen ez a mi vadászterületünk. A várakozások alapján nőni fog az állandó lakosság, s így egyre több beruházás irányul majd ide. A siófoki Gondozási Központ bővítéseként 2001 szeptemberére 48 lakásos szociális bérházat építünk, s a magánmegrendelések mellett ott vannak még a nyitott ügyek: például a 99-es országos tervpályázat győzteseként a Letenyei Strandfürdő megépítésével kapcsolatban, melyet Hübner Mátyással együtt terveztünk, még folyik az egyeztetés, illetve most készülnek a palotabozsoki református templom tervei.
É.F.: További jó munkát kívánok, és köszönöm az interjút!
Csordás Izabella
képek forrása: Artekt Építészeti Stúdió, Lantay Attila
Csordás Izabella
képek forrása: Artekt Építészeti Stúdió, Lantay Attila
Vélemények (0)