10+1 – Soltész Judit

"...azt üzenném a megbízóknak, hogy többé ne ökológiai és etikai szempontból is vállalhatatlan feladatokkal lássák el az építészeket, ezzel lelkiismeretükre bízva, hogy felelősséget vállalnak-e a közös környezetpusztításban vagy sem." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Soltész Judittal, az RJZS Architects stúdió alapítójával és tervezőjével készítettünk interjút. 

Soltész Judit 2013-ban diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékén, ahol meghatározó tanára volt Balázs Mihály DLA. Diplomamunkáját a személyes kötődésű székesfehérvári Fekete Sas Fogadó megújításából írta, melyet Aluta diplomadíjjal jutalmazták. 2016-ben többedmagával megalapította a Pálma kreatív közösségi irodát. 2017-ben a BME Építészmérnöki Kar Építőművészeti Doktori Iskolában abszolutóriumot szerzett. Kutatási témája a felfedező rajzolás (Szabad kéz – A felszabadult rajzolás). Az Ivócsap Projekt társalapítója és -vezetője, melyet számos díjjal, többek között a Millennium Díjjal ismertek már el. 2018-ban Zétényi Zsófiával és Beke Andrással közösen megalapították az RJZS Architects stúdiót, eddigi legismertebb munkájuk a zebegényi 12 lábon álló ház, amivel 2021-ben BIGSee Wood Design díjat nyertek. A Recski Nemzeti Emlékpark pályázat keretében a CZITA Építész Irodával közösen készített munkájukat III. díjban részesült. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Empátia, fantázia, leképezés.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Azok a helyek, ahol nem látni emberi beavatkozás nyomait, se épületet, se emléket, ugyanakkor látni végtelen tágasságot, felszabadítóan hatnak rám. Ilyenkor megfeledkezhetek a felelősségről, a zsúfoltságról, ilyenkor szabadon lehet lélegezni. Legutóbbi ilyen élményem évekkel ezelőtt volt, valahol Nógrádban, kirándulás közben.

Ugyanakkor azok az épületek, ahol a különböző korok egymásra rétegződése olvasható számomra, szintén nagyon meg tudnak érinteni, annál erősebben, minél jobban ismerem az épület múltját, az embereket, akik élnek, éltek benne. Ez mindig más házat jelent, de ilyen családi kötődésű épület például a Székesfehérvári Fekete Sas Fogadó is, ami egy 18. század végi épület, ahol a felmenőim éltek. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy nincs számomra legkülönlegesebb épület, inkább különleges időutazások vannak egy-egy épület kapcsán. Olyan ez számomra, mint a zene: minél jobban ismerem az adott darabot, annál jobban élvezem a hallgatását.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

A tervezésben nagyon biztos kapaszkodó a meglévőhöz való kapcsolódás. Számomra nem az új építése feltétlenül a legizgalmasabb feladat, hanem megérteni, elfogadni, felhasználni, majd idővel új tartalommal megtölteni az örökséget. 

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Az egyik legbüszkébb a Pálma közösség kitartására vagyok. Ez ugyan nem egy ember munkája, hanem egy megtartó alkotói közösség, aminek az alapítása óta részese lehetek. Nagyon jó látni, ahogy a tagjai egyre több szakmai sikert érnek el úgy, hogy közben megőrizték alkotói szabadságukat. 

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Kicsi gyerekek mellet minden munkának örülök, amit sikerül végig vinnem. Itthon lenni anyaként és kiélvezni, stressz nélkül, vidáman a kisgyerekes éveket, ugyanakkor foglalkozni valamennyit az építészettel is. Sokszor büszke vagyok erre, néha meg úgy látom, ez összeegyeztethetetlen és egyiket csak a másik kárára lehet művelni. A gyakorlatban ez kisebb léptékű projekteket és sok esti munkát jelent. Legutóbb a Recski Emlékpark pályázaton vettem részt és szuper volt újra nagyobb csapattal együtt gondolkodni. Sikerélmény, amikor flowban haladunk, egymás gondolataira építünk, amikor látom, hogy egy-egy skiccem milyen gondolatokat és összefüggéseket ébreszthet másokban, olyanokat, amiket maga sem láttam bele.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Jelenlegi élethelyzetemnél fogva (a napokban születik meg harmadik gyerekem) a családi lépték, otthonteremtés foglalkoztat. Számomra mindig nagyon érdekes egy-egy családi otthon megismerése is, amit a benne zajló élet és hangulat erősebben formál, mint maga az épített tér. Az elmúlt évben egyébként is főleg családi házakon, lakás átalakításon, bútorterveken dolgoztam. Ez most a meghatározó lépték. Ezek mind apróságoknak tűnnek, de ugyanazt a témakört járják körbe. Hogyan lehet vállalhatóan (értsd. fenntarthatóan) élni? Milyen hozott szokásokon tudunk/kell változtatni, milyen határokat kell átlépnünk? Hogyan képződik ez le az otthonunkban? Illetve hogyan tud az otthonunk kialakítása változásokat elérni a szokásainkban? Hogyan tudom az épített méreteket lecsökkenteni úgy, hogy a benne lakók szabadságát mégis növeljem?

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

A napokban határoztuk el magunkat egy sváb parasztház megvásárlása mellett, amit felújítunk és bővítünk. A saját családi ház alakítása a következő személyes cél. Ami adott: füstös konyha, kukoricagóré, nagy kert és egy majdnem 100 éves épület. Még nem tudom hogyan, de amit biztosan szeretnék az sok-sok átmeneti tér, hogy minél több igényt és funkciót "kiszoríthassak" a házból, vissza a kertbe. A saját irodánk munkájából meg igyekszem a háttérből kivenni a részemet. A doktori befejezése is aktuálissá válik lassan. 

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

A Recski pályázat kapcsán ijesztő tapasztalat volt, hogy bár nem értettem egyet a tervezési programmal, mégis az alkotás lehetőségéért cserébe képes voltam behunyni a szememet és elfogadtam a játékszabályokat. Ezért aztán azt üzenném a megbízóknak, hogy többé ne ökológiai és etikai szempontból is vállalhatatlan feladatokkal lássák el az építészeket, ezzel lelkiismeretükre bízva, hogy felelősséget vállalnak-e a közös környezetpusztításban vagy sem. 

Egy könyv, amit mindenkinek ajánlanál? 

Nádas Péter – Világló részletek.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

BC architects & studies. Példaértékűnek találom, ahogy össze tudták kapcsolni a jó célt és a gazdasági működőképességet.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Holczer Veronikával.

Szerk.: Sütöri Laura