Emberek/Interjú

10+1 – Turányi Bence

2021.08.27. 17:04

"Az építészet, akár tetszik, akár nem, mindig az adott kor és helyszín kultúrájának, ipari- és technikai lehetőségeinek lenyomata..." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Turányi Bencével, a T2.a Építésziroda vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Turányi Bence 2001-ben diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán. 2004-ben édesapjával, Turányi Gáborral megalapítják a T2.a Építészirodát, melyet 2012-ig közösen vezetnek. Az ez idő alatt elkészült legfontosabb munkáik közé tartozik többek között a Garten Stúdióval együttműködésben tervezett Kopaszi gát rehabilitációja, a Csörsz utcai Sportközpont, a Pro Architectura díjat nyert Simplon udvar A épülete, a JazzLoft lakóépület I. üteme, valamint a Vass Shoes Budapest, melynek tervezésében húga, Turányi Anna is közreműködött. Az elmúlt években megvalósult legfontosabb önálló munkái szintén a T2.a Építészirodához kötődnek, úgy mint a Fotográfus háza, a H30 villaépület, a JazzLoft lakóépület II. üteme, a Papp Mátyással közösen tervezett Amplio HQ, az In Budapest diákapartmanok I. üteme, illetve az év végére elkészülő Danubio lakóépület I. üteme. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Kultúra / építés / hivatás.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Vannak helyek, amik olyan mélyen beépülnek a tudatunkba, hogy újra és újra visszavonzzák az embert, ahol jó elidőzni. Olyan helyek, ahol azt tudjuk mondani: „Uram, jó itt nekünk!" (Mt 17,4). Azt figyeltem meg, hogy ez nálam ott működik, ahol a természetes, de ember által megművelt, illetve az épített struktúrák egy kitüntetett helyen, egy különleges pillanatban találkoznak egymással. Így olyan egyensúly jön létre, amit túlmutat az emberi tudáson és akaraton, és ez mélyen megérint. Két ilyen helyet tudok most mondani: a vöröstói Kálvária és a Stockholm melletti Skogskyrkogården ugyan máshogy, de mélyen működnek nálam.

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? 

Ember és funkció. Hiszek abban, hogy e kettőből kiindulva értő kezekben, megfelelő odafigyeléssel és szakértelemmel jön létre az „esztétika". Ez utóbbit egyébként önmagában elég érdektelennek és szubjektívnek tartom, és sose értettem igazán sem a célját, sem a definícióját.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

A Vass Shoes Budapestre, több szempontból is. Ez volt az első és utolsó olyan munkánk, amit édesapámmal, Gáborral és húgommal, Annával közösen, hárman hoztunk létre. Mindenki azt tette bele, amiben akkor a legjobb volt, emiatt különleges és megismételhetetlen: nincs „külső" és „belső" építészet, csak Építészet, ami kívül és belül is ugyanarról szól. Azt hiszem, hogy lassan 10 évvel az elkészülte után is sokrétű, időszerű és időtálló alkotás jött létre.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

A pozitív szakmai és emberi visszajelzések kicsit megerősítik az embert az úton, amin jár, de a „siker" fogalmát egyre inkább csak a mikrokörnyezetemben, a családommal (a feleségemmel és a három gyermekemmel) és az irodai közösséggel (a munkatársaimmal) kapcsolatban tudom értelmezni. Ha ezen a szinten rendben mennek a dolgok, az olyan siker, ami nagyrészt kívül áll rajtam, de nekem is hozzá kell tennem a magam legjobb tudását.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Az építészet, akár tetszik, akár nem, mindig az adott kor és helyszín kultúrájának, ipari- és technikai lehetőségeinek lenyomata, de egyben alkalmazott szolgáltatás, kiszolgálás is. Most sincs ez másképp, de annak ellenére, hogy a világ az elmúlt évtizedekben sok szempontból alapvető átalakuláson és technológiai változáson ment át, mi itt Magyarországon még mindig ugyanúgy gondolkozunk, és úgy is építünk, mint fél évszázada. (Valójában még úgy se, gyakran annál is elnagyoltabban és primitívebben...)

Erősen foglalkoztat az építési és egyéb technológiák, illetve az építészet kapcsolata, az például, hogy miként lehet a tervezésben már hosszú ideje használt digitális eszközöket és információt a fizikai megvalósítás, az építés folyamatával szorosabban összekötni azért, hogy ez a kapcsolat az előbb említett ember / funkció (+ esztétika) hármasának valóban előnyére tudjon válni. 

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Több, a fenti kérdésekre adott válaszokat feszegető munkán is dolgozunk jelenleg. A Bujdosó Borászat pezsgőérlelő- és bemutatóépülete a népi építészet praktikus, funkcionalista, mégis magától-szép (esztétikus?) logikáját próbálja a mai ipari-mezőgazdasági építészet technológiai lehetőségeivel kifejezni. A Bohn Mélyépítő Kft. új cégközpontja a mérnöki, mélyépítési vasbeton szerkezetek és a „magasépítészet", az irodaház-építészet kapcsolatait kereső feladat, sok gyakorlati kihívással és újítással. A Rottenbiller utcában folytatódik az In Budapest Diákapartman projekt. A 2020. év végén elkészült I. ütem után egy fantasztikus műemléki épületben, különleges szellemi, történeti és építészeti értékek között kell valami egészen újat létrehoznunk mind funkcionális, mind szerkezeti szempontból. Bízom benne, hogy az ember központú kiindulás itt is újfajta értéket, izgalmas építészetet tud létrehozni. Mindhárom munka közös jellemzője az építtetők részéről az irányunkban megtapasztalt bizalom és bátorság, illetve az ezzel járó felelősségünk megélése.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Nem üzenek semmit, bízom benne, hogy az elkészült épületeink sok mindent kifejeznek.
 
Hova utaznál el legközelebb? 

Japánba. A szigetország többezer éves épített kultúrájának és a mai kor elképesztő sűrűségének találkozása nagyon érdekel. Azt hiszem, hogy a „legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely" listáját is könnyen tudnám itt bővíteni. Sajnos néhány évvel ezelőtt kihagytam egy nagyon profin megszervezett építészeti túrát, amire meghívtak, ezt azóta is nagyon bánom, és szeretném mielőbb pótolni.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Próza: Krasznahorkai László összes, de ha már Japán, akkor Seiobo járt odalent.
Vers: Pilinszky János versei, pláne az Ő személyes előadásában mindig megütnek.
Film és zene: ha már utazás, akkor Wes Anderson Darjeeling Unlimited című alkotása, illetve Brian Eno és Max Richter.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Bachman Gáborral.

Szerk.: Sütöri Laura