Épületek/Középület
Játszani is enged - Sportközpont a Csörsz utcában
2008.11.27. 14:56
A feladat egy olyan uszoda-sportcsarnok-fitnesz együttes tervezésére szólt, amely egyaránt szolgálja a tömeg- és a versenysport igényeit. Turányi Gábor és munkatársai győztes tervei alapján hosszas kifejlés után hamarosan tényleg elkészül a sokak számára talányos épület. Az egyetlen nagy ívet leíró, vörösrézlemezből szabott vonulat alatt első ránézésre láthatóan két egységre tagolódik a ház – de a belső is sok izgalmat rejt.
Új jövevény az Alkotás úton
A budai Alkotás út különös helye Budapestnek – és emblematikus pontja kortárs építészetünknek. A Gellérthegy és az Orbánhegy között kellemesen hullámzó, a sztrádaszerű rohanás miatt mégis kíméletlenül urbánus tájképbe itt hasítanak bele az Alkotás Point üvegpengéi (Cságoly), amire az út másik oldalán a MOM Park decensebb épületegyüttese (Puhl) válaszol – hogy csak az utóbbi 6-8 év lenyomatát említsem. Lentebb, a Gesztenyéskert parkja mellett a ’80-as évek jellemző középületei, a Novotel és a Kongresszusi Központ (Finta) állnak. A kettő között, a Csörsz utca felől a sportpályák területe valahogy szervetlenül, tájsebként ékelődik be. Az utóbbi években azonban a figyelmes szemlélő egy szokatlan képződmény növekedésének lehetett tanúja. Majdnem azt írtam, élőlény, mert formája alapján valóban lehetne egy még fel nem fedezett faj partra vetett példánya, kilencöves tatu, felgyűrődött geológiai formáció, vagy épp egy felnagyított játék – miközben persze tudjuk, hogy valamilyen reális funkciót szolgáló középület.
10/27
A tenderterv 3D statikai modellje
A tenderterv 3D statikai modellje
Belül: három az egyben
A szokatlan forma mögött igazán racionális a funkciók elrendezése. Az épület lelkét jelentő, Csörsz utcáról bevezető passzázs választja el a két fő részt, az uszodát és a sportcsarnokot. Mindkét egység főbejárata erről a jól artikulált köztes térről nyílik, amely ugyanakkor a városi tér és a mögöttes szabadtéri sportpályák könnyed átkötését is adja. A harmadik fő egység, a fitneszrészleg közvetlenül az utcáról (is) megközelíthető. A passzázs szintje alatt azonban az egész épület több szinten össze van kötve, hiszen a terep erős esése miatt a sportpályák felé egyébként is csak lejjebb valósítható meg a közvetlen kapcsolat, és a ház alá rejtett parkolókból is mindegyik egység elérhető így. Ez az egybefüggőség azért is hasznos, mert ezáltal a sokféle, egymással ellentétes igényeket is támasztó használati módnak egyaránt megfelel az épület. Így például délelőtt lakossági igényeket elégít ki az uszoda, miközben a tanmedencében gyerek-úszásoktatás folyik, délután nagy közönséget vonzó kézilabdameccset játszik a kerületi csapat, majd este a két pályára választott csarnokban baráti társaságok kosármeccsei zajlanak fizetett turnusokban, miközben a fitneszrészleg egész nap zavartalanul üzemel. Ja, és az utcai oldalon különálló üzletek is működnek. Mindez persze annyira magától értetődőnek tűnik, hogy észre sem vennénk, pedig ennek a csiki-csukinak a megoldásához igazán rafinált közlekedőrendszerre, a lépcsőházak és beléptetési pontok helyének okos megválasztására volt szükség. Ugyanakkor az egész épület a használó számára könnyen átlátható, és – különösen a passzázs szintje alatti központi elosztótér – elegáns is.
23/27
Piazza - Batár Zsolt fotográfus
Piazza - Batár Zsolt fotográfus
Racionális szerkezetek, költői hatás
Úgy tűnik, a tervezői szándék elsősorban a súlypontok a megfogására irányult – nemcsak funkcionális, hanem építészeti-formai és szerkezeti értelemben is. A két nagy csarnok terében a tetőformát belülről organikusan követő egyedi acél tartószerkezetek a maguk eredendő szépségében jelennek meg, a szükséges légtechnikai berendezések is egyszerűen a térbe függesztve láthatók. A tető azonban mindkét csarnok fölött egy vagy több helyen felhasadva feltüremkedik, hogy helyet adjon a tetőbe rejtett függőleges bevilágító felületeknek, amelyek méretükhöz képest meglepően sok fénnyel árasztják el a tereket. Szigorúan funkcionális elemek a mobil lelátók. A falak egyszerű nyersbetonja, illetve a tető oldalfalra lefutását követő acél trapézlemez felületek mellett, kiemelt helyeken hangsúlyos gesztusok, formatervezett elemek jelennek meg: ilyenek a színes zuhanyzói paravánfalak, illetve az egy lendülettel rajzolt közvetítői fülke. Ez az építészi hozzáállás több, mint puszta hajlam a puritanizmusra, inkább következetesség és a valóság tisztelete: itt minden valóban az, ami. A funkció, a szerkezet, a gépészet, az anyagok. De van még valami ezen túl: Turányi építészetében, tereiben mindig van valami titokzatos módon megszerzett költőiség is.
26/27
1.A többcélú sportcsarnok - Batár Zsolt fotográfus
1.A többcélú sportcsarnok - Batár Zsolt fotográfus
A tető mindenkié
Ugyanez áll az egész épületet egybefogó nagy tetőre is. Egyszerű, funkcionális rézlemez-fedés. De a vörösréz élő anyag, és mivel leereszkedik az emberi szem és kéz magasságába is, közvetlenül is tapasztalhatjuk majd, ahogyan az évek során egyedi mintázatot alkotva öregszik és egyre inkább a táj részévé válik. Maga a lapos ív az utca felől két oldalt engedékenyen lehajlik, hogy felengedje a gyalogost a hátára, mintha egy gyerekkori álmot váltana valóra. Ezen a lépcsős faburkolatú tetőn aztán lehet mászkálni, üldögélni, és lefutni a szomszédos parkba – illetve majd meglátjuk, hogyan és mire fogják használni, akik magukénak érzik. Ugyanezt a gondolatot követi az épület átellenes oldali sarka is, ahol az eredeti tervek szerint mászófal kúszna fel a falra. Ritka, hogy egy épület teteje ennyire azonos szinten legyen kezelve a ház egészével. Itt igazi élményt jelent alulról, felülről, kívülről, belülről, közelről tapintva és távolról szemlélve – vegyük hát birtokba!
Dudics Krisztián
/A szöveg az Atrium 2008/4 számában megjelent cikk változatlan átvétele./
15:16
Tisztelt tervező kollektíva, kedves kivitelezők és minőségi ellenőrök!
Nagyon tetszik, hogy komoly design viták alakulnak ki, eszmecsere a réz áráról stb. mikor a lényeget nem vesszük észre.
Ez az uszoda egy darab mai Magyarország, pontosan mutatja, hogy miért vagyunk ott ahol tartunk, egyénileg és csoportosan is hogyan, milyen minőségben dolgozunk ésannak mi az eredménye. A tervező mennyire jól, körültekintően tervez, egyáltalán tud-e úszni és életében járt-e uszodában, a kivitelezők hogyan vágják össze a munkát és végül akik átveszik, azok gyakorlatilag mindent átvesznek. Persze a hihetetlen igénytelen munka és környezet máregy lépés ahhoz, hogy a elengedje magát a "kúltúrált" büszke magyar és mindent tönkretesz, amit lehet - mert az amúgy is csapnivaló munka ezt lehetővé teszi.
Engedjék meg, hogy strukturálatlanul csak soroljam azokat a hibákat, melyet az említett szereplők bármelyikének kötelessége lett volna tudni, ismerni és megakadályozni, hogy úgy legyen kialakítva, ahogy.
Már a nyitás utáni héten ott voltam és azóta mondhatom egyetlen egyszer se láttam, hogy az úszótérben, vagy a szaunáknál lévő kb. 6 - 8 zuhany többsége működne. Kétfajta zuhany létezik, az egyikre igényesen odarakták egy celluxos, A4-es papírral, hogy "NEM MŰKÖDIK" a másik meg csak úgy nem működik. Több tízezer forintos thermoszelepes csapok!!!
A pezsgőfürdő, szaunák terében a zuhanytól a víz klasszul befolyik a területre - összefolyás hiányánban sepregetnek az úszómesterek, a vendékeg cuccai meg vízben állnak, mivel semmilenyen rakodó kialakítás sincs.
Az uszodatér "rozsdamentes" korlátai, kilicsei tiszta rozsdák néhány hét után - az "igényes" takarítás a kerítrésfonat miatt lehetetlen. A klórgőz megteszi hatását - lehet h. a minőség magyaros, talán a gőz elszívása, vagy mindkettő - de ez így pocsék.
Frappáns, hogy az öltöző mosdó részében van vagy 8-10 mosdókagyló, rozsdamentes acél kézmosótartóval - egy uszodában ilyet sose használ senk, mert mikor jön max. WC után használná - erre elég 1 - 2 db., úszás után meg lezuhanyoz és utána nem valószínű, h. kezet mosna. Talán még a papucsát mosná le, de azt nem ilyen mosdókba szokás, illik - hanem alacsony, nagy nyílású mosokba. Ilyen nincs, mint ahogy az adott térben nincs semmi amire az úszótáskát, egyebet le lehet tenni - ezért a sok mosdókagyló szárazon erre használatos csak.
A szekrények is igényesre sikerültek, a rossz minőségű zárak felébe már betörtek a kulcsok, gondolom kivitelezői vita miatt a megoldás egyszerű, mára csak a szekréynek felét használhatjuk.
Az is jó, hogy nem figyelték melyik szekrény esik a fal mellé, esetleg másik oldalra került volna a zsanér... minek gondolták, ha gondolták egyáltalán.
Nagyon okosan sehova se terveztek információs táblákat, ezért a genoterm, cellux A4-es gépelt papír uralja a terepet.
A WC-kben mozgásérzékelős kapcsolókat lehetne 2009-ben már fillérekért betenni. Így éjjel, nappal ég a 6 - 8 - 10 talán gazdaságos, de teljesen feleslegesen világító izzó.
A belső uszodatérben nincsenek pihenő ágyak, ülőalkalmasságok - kényszerűségből a tribün hihetetlen jó műanyag ülései maradnak. Klassz, mert az egyes kiosztás miatt - ha pad lenne nem így lenne - legalább nem lehet ráfeküdni, az is nyagyon jó, hogy az odavezető csempe hietetlenül csúszik, ha vizes. Uszodában miért is lenne vizes?
Nagyon jó a gipszkarton lapok használata vakolás helyett. Nyilván a teljesen száraz környezetben nem szívja a vizet, nem válik el a betontól és nem is lehet látni peregni a festéket a táblák illesztésénél.
Napestig folytathatnám, de nem teszem, csak szomorkodom, hogy ismét így folyik el a pénzünk, az enyém is, miközben többen egészen jó üzletet is csinálhattak ebből a tragikus minőségű munkából.
2009 Magyarország - nézzünk már magunkba, tervezők, kivitelezők, ellenőrök - ez nem napi politika, ez a mi minősíthetelen munkánk!!
12:21
érdemes ezt a kísérletezést akkor értelmezni, ha elkalandoztok a
www.jva.no
- projekcts
-large
-svalbard-i egyetem épületéhez
10:13
@figyeljcsak: Valóban érdemes összehasonlítani! Persze, rögtön lejön, hogy mennyire nem eredeti Turányiék formakísérlete, és az is, hogy az eredeti mennyivel jobb. Összehasonlíthatatlanul.
Valójában kár volt látnom ezt a svalbardi előképet, mert ennek tükrében már-már szánalmassá válik Turányiék görcsös utánzata. Hasonlít, csak éppen a lényeg veszett el. Az értelem. Az építész mérhetetlen tisztelete a természeti környezet iránt. A törekvés arra, hogy az ember - a természet végtelen erejéhez mérten kicsinyke porszemként - mégiscsak megkísérelje a "nagy mű" méltó folytatását.
Kezdjük azzal, hogy a svalbardi egyetemi komplexum nem egy városi szövet kellős közepében, egy városi park szélén terpeszkedik, hanem egy olyan természeti környezetben, ahol ez a forma közelről sem öncél, hanem majdhogynem a környező domborzat leképeződése. Szinte a hátteret képező hegyvonulat gyűrődéseire ismerhetünk rá az épület formájában. A homogén havas tájból különös hatással emelkedik ki, csillan meg a lemenő és a kelő nap fényében a nemes anyaggal burkolt forma. A kompozíciós hatás így teljes erővel "átjön": az épület formája a környező domborzat metaforája, ugyanakkor a felület anyaga a hatásos kontrapunkt. Valahogy így közelíti meg az építészeti kompozíció a költészetet vagy a zenei kifejező erőt.
Na most akkor tedd le ennek a formai gondolatnak a csonkolt alteregóját a Sas-hegy lábához... Egy városi szövetbe... Rögtön érzed, hogy alaposan át vagy verve... És akkor elfogja az embert a szánalom, hogy miért is ilyen sekélyes és kisstílű még az oly neves építészek alkotása is, mint Turányiéké. Miért kellett ez nekik? Ha már egyszer elnyertek egy ilyen szép feladatot, akkor miért nem voltak képesek egy sokkal autentikusabb, saját arculatú megoldást találni? A magam részéről egyáltalán nem vetem meg az ollózást, a tanulást mások munkáiból, hiszen az egész építészeti fejlődéstörténet ebből áll. No de az előkép szellemiségének lényegét elhagyva, annak manírként csupán a pur formai elemeit utánozni nem vezet igazán elegáns - és különösen nem hiteles - építészeti alkotáshoz.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a svalbardi egyetem épületének külső és belső igényessége azonos építészeti színvonalat tükröz, szöges ellentétben MOM-parki rokonának minden igényességet nélkülöző, leócsított belső kialakításával.
Sajna, de ez van.
ÓT
szabadalkotok.hu
10:29
Aki követi, ismeri Turányi Gábor munkásságát, bizton állíthatja: szinte minden megvalósuló épülete egy - egy progresszív formai és gondolati kísérlet, melyeket gondos kutatások, vázlatok előznek meg. A sportközpont tervezésével egy új irányba merészkedett el: a természetben fellelhető ásványi formák metamorfózisával épített, művi kristályszerkezeteket hozott létre. Az igazán nagy dobás persze az lett volna, ha a formát egy organikus, látszó vasbeton szerkezettel hozta volna létre. Ez itthon ezer ok miatt még megvalósíthatatlan. csj
10:43
@marianna: Nem vitatni szeretném, amit írtál, csupán egy kérdés:
Vajon a vörösréz hogy jön össze a kristályszerkezettel?
10:50
@marianna: Turányi Gábor baromi jó építész, de ez a"progresszív formai és gondolati kísérlet" most nem sikerült. Menj el, és nézd meg élőben.Nem egy felemelő érzés a látvány, és a bemutatást olvasva, a belső fotókat nézegetve, elég disszonáns, hogy kívülről van egy nagyon szép és drága anyag, belülről meg a legolcsóbb csarnokszerkezet. Persze még örülhetünk, hogy a beruházónak nem sikerült lecserélni a rezet valami olcsóbb anyagra (nyílván megpróbálta), csak hát majdnem mindegy.
20:05
Dudics Krisztián mézes-mázos laudációja érdekes példája annak, hogy miképpen lehet egy máskülönben jobb sorsra érdemes építészeti alkotást teljesen röhejessé tenni.
Nekem az épület külső megjelenésével nincs semmi bajom, sőt, kifejezetten jól megformált, mozgalmas tömegű, játékos építményt láthatunk. Hozzáteszem: ez természetesen a csarnoképítés műfaján belül értendő. Fontos megemlíteni, hogy egy ekkora csarnoképületet a nagyságrendje okán nem lehet elrejteni, ebből akármilyen építészeti bűvészkedéssel sem lehet családi nyaralót varázsolni. Ez a körülmény azonban nem az építész számlájára írandó, hanem azokéra, akik erre a helyre ezt az objektumméretet a beépítés szabályozásában megengedhetővé tették. Mondjuk, legyen ez a XII. kerületi Önkormányzat. A magam részéről egyébként ebben sem látok különösebb problémát, hiszen intézményterületen helyezkedik el. Egy ilyenfajta sportlétesítményre pedig ezen a környéken már akkora szükség volt, mint egy falat kenyérre.
Habár nem tartom rossznak az épület külső megjelenését, azért lenne néhány gondolatom. Nagyon szép anyag a vörösréz, olyannyira, hogy igazából szinte bármit beburkolhatunk vele, és az nemessé válik. Ebből az is következik, hogy az ANYAG elvonja a figyelmünket a FORMÁTÓL, leplezi a formát. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, hogy próbálja kívülről úgy elképzelni az épületet, hogy a vörösréz helyébe nyersbetont képzel, és akkor megjelenik előtte a natúr FORMA. Így azért már egy kicsit árnyaltabbá válik a dícséret, de szerintem a forma is megállja a helyét, mondjuk, nem rossz..
A kritikám tárgya viszont mégiscsak a vörösréz. Nem önmagában azért, mert drága, és lévén én is XII. kerületi lakos, többek között az én adóforintjaimból villogtatja magát Pokorni polgármester és a tervező csapat. Hanem azért, mert nyilvánvaló a manipulációs szándék: a kirakatépítészet ("Patyomkin-falu"). Miért is? Azért, mert szemmel látható, hogy az épület külső látványának és belső funkcionalitásának ár-érték aránya jelentősen eltér egymástól. Amiből azonnal arra következtethetünk, hogy a polgármester és a tervező csapat egyaránt abban volt érdekelt, hogy kívülről látványos és gazdag, belülről viszont végtelenül leegyszerűsített és puritán sportlétesítményt kapjanak a XII. kerületiek. Politikai propaganda a polgármesternek, és építészeti propaganda a tervezőknek. Hiszen kívülről sokkal többen fogják látni, mint belülről, ezért tud ez a módszer hatékonyan működni.
A vörösréznél - szerintem - sokkal jobb lett volna a korracél burkolat (előre rozsdásított acéllemez, amely egy speciális eljárással készül, és éppen annyira rozsdásodik csak, hogy a képződött rozsdaréteg gondoskodik a további korrózióvédelemről), amelynek alkalmazására éppen a dán építészetben láthatunk kiváló példákat. Kevésbé lett volna hivalkodó az épület kívülről, és több pénz jutott volna a belső terek színvonalának emelésére. Így összességében elkerülhető lett volna az a hatalmas disszonancia, ami jelenleg a külső kulissza drágasága és a belső terek olcsó igénytelensége között érezhető.
Ennek az épületnek a belsejében egy deka költőiség nincs, ami van, az a mérhetetlen spórolás. Annak érdekében, hogy fussa a költségvetésből a vörösrézre. A medencetér az utóbbi években épült hasonló sportlétesítmények közül talán a legigénytelenebb. Kifejezetten rossz érzés ebben a térben úszni, sportolni. Dudics Krisztián magasztalja a küzdőtér felett megjelenő gépészet látványát. Az első teremfocimeccs után azonban úgyis kénytelenek lesznek a légtechnikai vezetékeket valamivel megvédeni. Ráadásul a sportolók koncentrációját is nehezíti a mennyezetet tarkító-belógó szerkezeti és gépészeti káosz.
XII. kerületi adófizető polgárként igazán érdekelne ennek a sportlétesítménynek a megvalósítási költségvetése, mert úgy gondolom, hogy a polgárok pénzéből a polgármesternek nem önmagának kellene kirakatot építenie, hanem mindannyiunk számára hasznos és jól használható létesítményre kellett volna költenie mindannyiunk közös pénzét.
ÓT
15:10
Elképesztően ocsmány az épület, gyakorlatilag csak és kizárólag madártávlatból, felülről mutat valahogy! A MOM bevásárlóközpont felől csak egy titkos nukleáris létesítmények tűnik, az embernek az életkedve is elmegy tőle!
Ráadásul aki egy kicsit is ismeri a beruházás előzményeit és körölményeit, az azt is tudja, hogy több sebből vérzik az egész ügy, úgy ahogy van. Például nem készült el határidőre, menet közben megemelkedett a költségvetés, nem lehet rendesen parkolni és megközelíteni, állandó torlódást okoz a Csörsz utca környékén, és legfőképpen: semmi szükség a létesítményre!
Érthetetlen, hogy hogyan és miért merik méltatni ezt az épületet, ami a XII. önkormányzat és a tervezők szégyene! Sokkal célszerűbb lenne, ha minden közreműködő inkább sunnyogna és örülne annak a pénznek, amit keresett rajta, belőle...
Egy helyi lakos
17:36
@helyi lakos: a "semmi szükség nincs a létesítményre kitételt kicsit árnyalnám": még legalább 20, ehhez hasonló méretű létesítményre lenne AZONNAL szükség Budapesten belül, a belvároson kívül.
19:05
@bardóczi: A beruházás nettó 4 milliárdba került. Ennek felét a XII. kerület saját forrásból állta, másik felét pedig kötvénykibocsátásból fedezte. A megnyitón (legalábbis amire bekukkanthattam) Pokorni - bár sorok közé szőve - bevallotta, hogy eltúlzott beruházás volt a csarnoképítés. Az üzemeltetésből már az építkezés alatt kiszállt az eredeti vállakozócsoport, így a SportMax már a második próbálkozó. Több kivitelezőt is elfogyasztott a ház az építkezés beindítása óta, ráadásul a megnyitó pillanatában az alagsori Wellness részleg is zárva kellett maradjon beázás miatt. A polgármester mindezek fényében csakis őszinte reményének tudott hangot adni, hogy rentábilis lehessen a működtetés. Ugyanis, mint beszédében rámutatott, az önkormányzat nem kívánja finanszírozni az üzemeltetést. Megépítette, de átadja másnak a házat.
08:26
@kemtam: hmm...én nem ezt vonom kétségbe, hanem csak szerettem volna megvilágítani: Budapest belvároson kívüli térsége kóros sport és rekreációs terület hiányban szenved. Igény van rá, egyre nagyobb, amik vannak, azok túlterheltek, közösködni kell a tömegsportnak a versenysporttal, stb. Tehát a nincs szükség ilyen létesítményre c. kifakadás konkrétan nem állja meg a helyét.
08:34
@bardóczi: Igaz is meg nem is szerintem. Nagyon jó lenne, ha az átlagos életmódunk olyan lenne, hogy a jelenlegi sportlétesítmények kevesek legyenek, de így sem kihasználtak. Valóban helyileg - főleg divathullámoknak megfelelően - van torlódás, sok helyen üresek a helyek. A megoldás jelenleg elsősorban nem az építés, hanem a jelenlegi lehetőségek jobb szervezése és a tömegsprt más szemlélete. Bocs ez egy kicsit elkanyarodott.
Huszti István
13:47
szegény réz...
Előszőr Makovecz Piliscsabán, most meg Turányi Pesten. Többet érdemelne ez az anyag!
19:11
a méltatás olyan mint a ház: ROSSZ
elámulhatunk milyen aranyosak a fürdőzők, milyen szépen öregszik majd a réz amit meg is fogahtunk mert lefolyik a tetőről, kitalálhatjuk milyen állatról van szó, benézhetünk a két épület közé( jaj azt azért nem, az nem sikerült, sőt .............), de hogy szerethető vörösrézkupacot kaptunk-e , ez kéréds.