
Urban Camp 4 – Kitérő
Az Urban Camp 4 a Lehetőségek Tere negyedik nyári művészeti tábora, amely 2025. július 15–18. között valósul meg, és a Losonci lakótelep elhanyagolt átjáróit állítja középpontba. A tábor célja, hogy a Marc Augé által leírt „nem-helyek" fogalmát kortárs művészeti eszközökkel közelítse meg, és kísérletet tegyen arra, hogy ezeket a tereket az alkotás, a kapcsolódás és az emlékezet helyszíneivé alakítsa.
A szociális és állampolgári kompetencia fejlesztése elengedhetetlen az aktív társadalmi részvételhez, együttműködéshez és a demokratikus működéshez. Ezek a készségek – mint például az empátia, a felelősségvállalás, a közösségi normák ismerete vagy a közügyekben való részvétel – tanulhatók, és alapját képezik a modern közösségfejlesztésnek. A közösségi terek és a részvételi művészeti programok ilyen formában a társadalmi tanulás kiemelt színterei.
Ebben a kontextusban válik fontossá a Lehetőségek Tere működése, amely a tanulás, a művészet és a közösségi aktivitás határán hív életre olyan projekteket, amelyek erősítik a részvételi kompetenciákat, elősegítik a civil társadalom aktív részvételét és tartalomalkotó szerepét. A kezdeményezés a lokális közösségek megerősítésére, a helyspecifikus és élményalapú tanulásra, valamint a folyamatos önreflexióra épít.
A Lehetőségek Tere a tranzit.hu kortárs művészeti szervezet kezdeményezése, amely 2021 óta működik Józsefvárosban, a Práter utca 63. szám alatt. A tér egyfajta kritikai laboratórium, nem formális tanulási közeg és művészeti-közösségi műhely is egyben, amelynek célja, hogy a részvételi művészet eszközein keresztül segítse a fiatalok és felnőttek társadalmi aktivitását.
Az elmúlt három évben több mint 150 esemény, több száz résztvevő és 50 meghívott művész vett részt a programokon. A Lehetőségek Tere egyszerre műhely, közösségi tér és kísérleti közeg, ahol alternatív oktatási formák, közösségi installációk, kiállítások és előadások jönnek létre.
Urban Camp 4 – A „nem-hely", mint kapcsolódási tér
Koncepció: Francsics Györgyi, Hegyi Dóra, Horváth Anna, Puszt Zsófia, Szabó Dóra / Lehetőségek tere
„A hely és a nem-hely inkább két ellentétes pólust jelöl: míg az első sosem tűnik el, addig a másik sosem valósul meg teljesen." [1]
Négy nap alatt, négy meghívott művész vezetésével, közös kutatások és alkotások során kísérlünk meg a semmiből valamit teremteni – városi átjárókból megállókat, jelenlétből kapcsolatokat.
07.15. (0.nap)
ÁDÁM ANNA
„Elrabolom a szíved, és azért fogsz visszajönni, mert nálam van"
Szomatikus írás és hangköltészeti performansz workshop
A workshopon szövegírással és hangköltészeti performansszal foglalkozunk. Témánk az intim kapcsolódás, és annak hol saras, hol süppedő, hol szenvedélyes, hol lüktető, hullámzó dinamikái. Hogy épp egy szakítás után vagy, friss kapcsolatban, húsz éve házasságban, vagy még soha nem volt párkapcsolatod, lényegtelen; a workshop úgy van kialakítva, hogy mindenki találjon benne számára aktuális csatlakozási pontot.
A workshopot egy személyes hangvételű performansz nyitja meg – Kertész Endre zenész elillanó közreműködésével –, amiben szöveg és cselló fonódik össze. Az inspirációként és hangolódásként szolgáló előadást egy kétórás alkotói fázis követi, amiben már nem csak befogadó vagy, hanem aktívan te is írsz és a hangoddal kísérletezel. Az elkészült szövegeket egy intim hangköltészeti kórussá szőjük össze egyszerű improvizációs gyakorlatok mentén, amiben mindenki pont annyira mutatja meg magát, a hangját és a szövegét, amennyire szeretné. A workshopot egy közös köztéri intervencióval zárjuk: az elkészült kollektív vers-performanszot egy különleges akusztikai adottságokkal rendelkező átjáróban is megszólaltatjuk, több szólamban.
(A workshop a téma érzékenysége miatt kizárólag 18 év feletti nők számára nyitott.)
Ádám Anna alkotóművész, koreográfus, kulturális vállalkozó és közösségi aktivista, aki az elmúlt húsz évben terek és közösségek építésével foglalkozott. Munkássága szabadon áramlik a szöveg, kép, tárgy, performansz, közösségi gyakorlatok, illetve a művészeti közeg működését, a kortárs szcéna retorikai zsákutcáit megkérdőjelező kritikai reflexió között. Ő alapította a School of Disobedience (Engedetlenség Iskolája) nevű művészeti projektet, amely a hagyományos akadémiai művészképzést megkérdőjelező kritikus, radikális és experimentális oktatási platform. Az iskola ugyanakkor egy közösségi művészeti gyakorlat is, egy részvételi, az előadó és a néző kitartását is próbára tevő (durational) performansz, ami folyamatosan átalakul, mozog és úton van; most is.
Ádám Anna 2014-ben Párizsban alapította meg saját társulatát, a Gray Box-ot, majd 2023-ban elindította az évente megrendezésre kerülő Performance Now! Fesztivált. Munkái Európa, Afrika és Dél-Ázsia múzeumaiban, galériáiban, színházaiban és nem intézményesített tereiben is bemutatásra kerültek.
07.16. (1. nap)
IGOR ÉS IVAN BUHAROV
Dadaista filmkészítés caffenol technikával analóg filmre
Átjárás a digitális és elfeledett technikák között
A workshop során több szinten is átjárót nyitunk, illetve szökésvonalakat létesítünk a különböző világok és dimenziók, mint pl. az ébrenlét és az álom, a valóság (dokumentum) és a fikció, analóg és digitális között. Az analóg kép egy varázslathoz hasonlóan a szemünk előtt jön elő, így ezek a tapasztalások új időkapukhoz vezetnek el minket. Az analóg kép- és mozgóképalkotás háttérbe húzódott a digitális technika megjelenésével, így a véletlen mint a képalkotói folyamat része is kevesebb szerepet kap napjainkban. Fontosnak tartjuk, hogy ez a tudás fennmaradjon, tovább adódjon.
A nap folyamán "dadaista" script írással indítunk, ahol a résztvevők impresszióit véletlenszerűen állítjuk össze közösen egy kísérleti forgatókönyvvé, helyszínként a környék átjáróit fókuszban tartva. Ezek után megismerkedünk a dupla szuper 8-as kamera működésével, befűzésével, fényméréssel, élesség beállításával, majd ezt követi a komponálás és a forgatás. Megismerkedünk a Lomo előhívó tank befűzésével, bekeverjük az ökotudatos hívófolyadékokat, majd előhívunk.
Caffenol technikát fogunk használni a fekete-fehér Foma 100-as anyag előhívásához, ahol maga a hívó folyadék instant kávé, mosószóda és C-vitamin. A Foma anyag előhívása öt fürdőn keresztül történik, és persze sokkal hosszabban, mintha hagyományos kémiával hívnánk elő. Az előhívó anyagok nem jelentenek plusz terhet a környezet számára, és a technika által a kapott kép archaizáló, időtlenítő hatásával ismerkedhetünk meg.
A workshopra érdekes inspiráló kellékeket, tárgyakat, ruhákat, kiegészítőket szeretettel várunk a jelentkezőktől!
Igor és Ivan Buharov: "A Buharov fivérek harminc éve járják sajátos útjukat a radikális avantgárd és neoavantgárd hagyományok mentén, szoros kapcsolatot ápolva a kelet-európai dadaista, szürrealista és anarchista művészeti tendenciákkal. Munkáikat a műfaji kötöttségektől való tudatos elhatárolódás jellemzi, amely gyakran az abszurditás, a dekonstrukció és a szubverzió játékos eszközeit alkalmazza. Művészeti állásfoglalásuk egyszerre világértelmezési kísérlet és a forma, a folyamat, valamint a jelentés folyamatos újragondolása. Maga az alkotás aktusa és médiuma – legyen szó játékfilmről, kísérleti moziról, videóról, festményről, grafikáról, installációról vagy performanszról – számukra mind-mind a művészeti konvenciók és kulturális normák radikális megkérdőjelezésének közege." (Miklósvölgyi Zsolt)
07.17. (2.nap)
ILLÉS HAIBO ÉS MELYKÓ RICHÁRD
A hamis helyreigazítása
Próbáljuk meg performatív gondolkodással megkörnyékezni mindennapi átjáróinkat! Mintha ezek a nem-helyek tartogatnának valamiféle kockázatot, amelyet a közélet „gyors konfliktusai" generálnak. Általában egy nem-hely át is vezeti a feszültséget, de az nagyon sokszor ott reked − benne kóvályog. Ez egy olyan helyzet, amit kár lenne elszalasztani. A kérdés, hogy hogyan lehet becserkészni a megrekedt/felgyülemlett társadalmi ingerültséget?
A művészeti gyakorlatunkban használt performansz-installáció fogalma egy megtervezett, ha úgy tetszik, koreopolitikai (André Lepecki) magatartást javasol, amely megpróbálja visszaszerezni a testek szabad mozgását és jelenlétét a térben. Munkáink különböző erejű instrukciók, partitúrák mentén teremtenek meg egy sajátos, de nem hivalkodó jelenlétet, amit taktikus performanszművészetnek tekintünk. Ezen gyakorlatokat és hozzáállást csatornázzuk be, illetve adaptáljuk a workshop formátumába.
Az alkalom során az átjárók és a nem-helyek közbiztonságát értelmezzük át és kíséreljük meg kifejezni – ha kell, újrafogalmazni, majd performatív rendszerként a gyakorlatba átültetni. Ezzel feszegetjük a partitúra írás kereteit. Ezen túl a fennhatóság ismert kontrolláló eszközeit próbáljuk meg kisajátítani, hogy azokból létesítsünk egy másfajta közbiztonságot a nem-helyekre. Kiforgatjuk a „koreorendőrség" fogalmát, vagyis azt, ahogyan a hatalmi struktúrák korlátozzák az emberek mozgását és viselkedését a közterekben.
Illés Haibo báb- és látványtervező, Melykó Richárd médiaművész: A Budapesten élő interdiszciplináris művészházaspár a performansz időbeli kiterjesztésével kísérletezik, társadalmi tapasztalataik alapján. 2020 óta a részvételiség gyenge pontjait kutatják, folyamatosan reflektálva a közös képzelőerő lehetőségeire. Számukra a konformitás egyszerre kiindulópont és értékes performatív nyersanyag. Művészetük formátumát elsősorban performansz-installációk, valamint instrukció alapú darabok határozzák meg. Praxisuk egy folyamatban lévő bátorságpróba a „jelenlét kudarcában".
07.18. (3.nap)
KOLTAY DOROTTYA SZONJA
„Járok, járok, magamon is átjárok"
Egyikünkből jutunk a másikunkba. Olyan személyes tapasztalatokkal dolgozunk a workshop során, amikben szerepet játszik a transzformáció. Játékokon keresztül átalakulással kapcsolatos tudásunkat, átjártasságunkat osztjuk meg egymással. Nem leányálom az (alak)váltás, ezzel kapcsolatban nehézségek merülnek fel; mind hagytuk már magunkat is magunk mögött. Megnézzük, kinek mi segített ebben, hogyan jutottunk át, min vagy kin mentünk keresztül.
Térképet készítünk, mesét írunk, vizualizálunk, fikcióval és saját történetekkel dolgozunk. Ismerős szövegeket, mondókákat gyúrunk át. Megnézzük, mit tudunk összekapcsolni a különböző életutakból származó emlékeinkből.
Megnézzük azt is, hogyan voltunk képesek meghaladni korábbi állapotainkat. Most túl tudunk-e egyáltalán jutni magunkon, és megérkezni a másikhoz? Külső helyszíneket aktiválunk, a környék átjáróit tesszük meg játékterünkké. Találkoztatjuk a történeteinket, felfűzzük erősségeinket, egy közösen mozgatható tárgyat hozunk létre és megsétáltatjuk. Átjáróról átjáróra abban bízunk, hogy összeadódhatnak képességeink, és valahová csak jutunk.
Koltay Dorottya Szonja képzőművész, 2020-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő- és grafika szakán. Műveit az interdiszciplináris szemlélet és a mediális sokféleség jellemzi. Az elmúlt években rendszeresen dolgozott független és kőszínházi előadásokban; az itt szerzett tapasztalatai visszaköszönnek az installáció- és a tértervezés terén, valamint a performatív és közösségi színházi módszerek alkalmazásában is. Személyes kiindulópontból vizsgálja a kollektív emlékezet és a generációkon átívelő narratívák működését. Munkáiban különös hangsúlyt kap a játék és az abszurditás. 2024-ben Seress Annával közösen elnyerte a Kassák kortárs művészeti díjat a „Téglatan – ne épülj (be)" című kiállításterve alapján, amelyet a Kassák Múzeum jelenleg mutat be önálló kiállítás formájában.
Gyakorlati tudnivalók
Időpont: 2025. július 15–18. (minden nap 16:00–21:00)
Részvételi hozzájárulás: 10.000 Ft adomány, amely önkéntes munkával kiváltható
Jelentkezés: 2025. július 10-ig a form kitöltésével: https://forms.gle/iozhkWhQcGm1pj2Y9
FB esemény: https://fb.me/e/3c915mBP9
További információ és sajtókapcsolat:
e-mail: office@lehetosegektere.hu
Instagram: @lehetosegek_tere
Web: https://lehetosegektere.hu
[1] Marc Augé: Nem helyek. Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába. [Non-Lieux, Introduction á une antropologie de la surmodernité, 1992.] Műcsarnok, Budapest, 2012.
Forrás: Sajtóanyag