A fehér nyárfa háza – Belvárosi menedék

Budapest belvárosa egyre inkább a turistákat és a shoppingoló fogyasztói réteget tartja célközönségnek. A még „véletlenül” itt ragadt lakók az elidegenedett környezetben nem találják helyüket – Pelle Zita Hauszmann-díjjal jutalmazott diplomamunkája számukra kíván urbánus menedéket nyújtani.

A diplomatéma helyszíne Budapest belvárosa, a konkrét tervezési terület a Szerb utca 11. szám alatti, jelenleg üres foghíj.

Budapest belvárosa

A témaválasztás alapvető motivációja az a kettős érzés, amelyet friss elkészültét követően a „Budapest Szíve” kiváltott belőlem. Nyilvánvaló, hogy a környéknek nagyon jót tett a megújulás, azonban a hely nehezen tudta befogadni a változást. Ezt a bizonytalanságot érzékelve kezdtem el keresni az okokat: statisztikai táblázatok rideg tárgyilagossággal tükrözik a folyamatokat.

A belváros drasztikusan kiürült a rendszerváltás óta, mind a lakók, mind pedig a kiskereskedők üzleteikkel együtt elvándoroltak máshová. Aki marad, nagyrészt idős, inaktív generáció, jó eséllyel a mobilitás hiányában ragadtak otthonaikban. A kiürült lakásállomány egy része leamortizáltan marad hátra használóik után, másik részét pedig luxuskivitelben újítják fel, kizárólag külföldieket megcélozva árulják őket. Közel négyszer annyi szálláshelyet ad a kerület, mint amennyien lakják a belvárost, a háztartások átlagos mérete magányos emberek jelenlétét tükrözi. Csupán kávézók, éttermek, egyéb fogyasztói helyek képesek fenntartani önmagukat, a kis boltok kirakatai nagyrészt üresen tátonganak. A lényeg a fogyasztás. Nincs olyan hely, ahová be lehetne menni anélkül, hogy pénzt költenénk.

A közelmúltban elkészült utcák „shopping” utcák. Dicséretükre váljék bár, hogy a régi üzletsorokat visszaidéző világukkal talán felveszik a versenyt a Westend Niagara terével, de hiába ez a naiv jó szándék, ha az üzleteket ugyanazok a multinacionális divatcégek birtokolják, mint a bevásárlóközpontok butikjait. A Deák Ferenc utca ma már „Fashion Street” címkével hódít. Ezekből a jelenségekből levonható, hogy minden mai szándék a turistáknak, külföldieknek kedveskedik. Kirakatba helyezve a belváros messze földön híres „eklektikus” hangulatát, a fő téma a fogyasztás.

Szerb utca 11.

A foghíj a belváros telekosztását tekintve a legkisebb telek. Adottságait tekintve egyedi kihívásokkal és lehetőségekkel bír, arányai a múlt telekosztásának öröksége, amióta története (és a szomszédos házaké) visszakövethető, a telek üresen tátong a Szerb utcában. Ez annak köszönhető, hogy geometriájából adódóan rendkívül nehéz beépíteni, kevés az olyan funkció, amely számára elegendő helyet tud biztosítani. Hamar belátható, hogy ez a hely így, elhagyottan, üresen, rendezetlenül nem maradhat a frissen felújított belvárosi közegben, azonban a vizuálisan, funkcionálisan túlterhelt környékre nemigen kívánkozik további sűrítés. A környék rendkívül sokszínű, de nagyon zsúfolt. Ebben a kettősségben a jelen és a jövő lépései mind a hely nyugalmát és felkönnyítését kell, hogy szolgálják az élhetőbb belváros jegyében.

Funkció keresése

A funkció mindezek mellett arra a problémára is megoldást kell, hogy adjon, hogy a környék működtetésének „célcsoportja” sokkal inkább a turisták halmaza, mintsem a napi rutinjukat végző vagy akár az itt lakó emberek. Nem csoda tehát, ha alig akad ember, aki magáénak érzi a környéket, netalán megtalálja benne helyét. A hely városi menedék. Aki betér ide, az itt lakó (nagyrészt itt maradt, elmagányosodott idősek) és a környéket használó ember. A kert menedék az idősek magányában rejlő ingerszegénység elől, a kert menedék a városi ingerzuhogás elől. A találkozás menedék az elidegenedés elől.

Beépítés

A tervezési folyamat során kikristályosodott, hogy az üres foghíjon legmegfelelőbb viselkedés a minimalizált építés, minél nagyobb szabad tér biztosítása, a ház és az utca között a lehető legnyitottabb kapcsolatteremtés. Ennek oka, hogy a többszázados helyi örökség jelenleg egy megkövült, elhidegült világot mutat, amelyben a századfordulós házak halmaza kiválóan tükrözi a manapság – az élet sok színterén – érzékelhető rideg és elidegenedett emberek egymásmellettiségét. Ezt oldja az extrovertált viselkedésmód, nyitottság a külvilág és egymás felé. Ezt a szándékot szolgálva az inverz beépítés. A környezet vonalait, arányrendszerét alapul véve új térszervezési rendszer formálódik. Ebben a formában a múlt örökségei megőrződnek, de újraértelmezésükben a mai igényekhez szükséges hátteret is képesek biztosítani. A gangos ház modulját felhasználva a helyek kicserélődnek, ahol eddig tömör volt, kiürül, ahol luk volt, betömörödik. Így a fojtott sűrűségben a „levegővétel” biztosítottá válik, a nyitottság magától adódik. A ház megosztja kertjét az utcával, mert közvetlenül kapcsolódik ahhoz, a ház ezért visszahúzódik. Nem a kert válik a ház részévé, hanem a ház válik a szabad tér elemévé.

Felépítés

Az inverz, kifordított világban az épített közeg egyszerű. Egymás feletti födémlemezek, amelyeket az egyik tűzfal és az egyetlen telekre épített fal tart. A szinteken felfelé haladva a nyílt közösségi funkciók a teljes egyedüllét lehetőségéig differenciálódnak, így a város színétől felfelé távolodva a kávézótól az előadón és olvasón át a legfelső szinten az egyéni tanuló/pihenő helyiség biztosítja a városi létnek kitett lélek megnyugvását. A zárt sorú beépítéshez alkalmazkodó utcai homlokzat növénnyel befuttatott acélsodrony hálója nem engedi a kertet kisajátítani, mindössze szűrőként jelzi a kert utcával való érintkezési felületét, fényt és levegőt adva az úttestnek.

A vertikális irányban kifejtett szándéknak szerves eleme a függőleges közlekedést biztosító lépcső. A télikertben fokról fokra történő emelkedés közben a tűzfalak kézzel elérhetővé válnak, a ráültetett növények így az épület teljes magasságában gondozhatóak, ápolhatóak. Ennyiben különbözik a hátsó télikert az első kerttől. Az első kertben a „földszint” fala művelhető vertikális kert, amely évről évre megújulhat, egynyári növényekkel válthatja arcát, a földszint felett pedig saját, belső törvényei szerint működő és növekedő vadszőlő zöldül. A kertbe ültetett fehér nyárfa az egyetlen fa a Szerb utcában. Leveleinek színe sötétzöld, hátoldala fehér. Ez a fa természeténél fogva magába sűríti a terv lényegét: zöld, szabad tér mögött fehér, nyugodt háttér. Ennyi a ház. Se több, se kevesebb.

Pelle Zita diplomamunka
opponens: Mórocz Tamás