A MI TERÜNK! - Klauzál tér
Komlósi Bence átfogó szemlélettel közelített a diplomamunka témájához, a tervezést alapos előkészítés, szinte szociológiai mélységű felmérés előzte meg. Fontosnak tartotta, hogy a helyi lakosok bevonásával, az ő igényeik szerint valósuljon meg a VII. kerületi közösség-rehabilitáció, ehhez a blogot mint korszerű információ csatornát is felhasználta.
A diplomamunkám kezdetekor azt próbáltam átgondolni, hogy nekem - mint kezdő építésznek - hol lesz a helyem a társadalomban, mit tudok majd tenni a fejlődés érdekében. Ezen gondolkodva 4 alaptémát határoztam meg, amelyeket most a legfontosabbaknak találok. Ezek a gazdasági válság (gondolkodásbéli átalakulás a jövőben, valódi értékek, az ember, minimum), építészeti válság (az építész szerepe a társadalomban), demokrácia (az építészetben – egyén és köz viszonya), élhetőbb város (urbanizáció – reruralizáció).
Ezekhez a témákhoz próbáltam később építészeti fogalmakat társítani, amelyek a PARTICIPATÍV – közösség bevonásával történő – TERVEZÉS, ÖKOLÓGIKUS GONDOLKODÁS, ADATÉPÍTÉSZET lettek. Ezt a 3 fogalomkört próbáltam a tervezés során kutatni. Mit jelenthetnek ma ezek a fogalmak, hogy lehet őket alkalmazni a mai Magyarországon, Budapesten. Az ökológikus gondolkodás kapcsán a valós igényekre való válaszolás lenne egy fontos feladat. Így alakult ki, hogy a város résztvevőit (jelen esetben a budapestieket) kellene bevonni a jövő tervezésébe. Legyen ez a résztvevő városvezető, városlakó, befektető stb. A 0. lépésben a Hungária körút, Moszkva, Móricz által határolt területet jelöltem ki (hogy még feldolgozható terület legyen) a vizsgálat tárgyának. Itt készítettem interjúkat a résztvevőkkel, és próbáltam megtudni, hogy mire lenne valóban szükség. Az derült ki, hogy a közösségi funkciók hiányát tartják az emberek a legnagyobb problémának. Így lett a funkció a „KÖZÖSSÉG-REHABILITÁCIÓ”.
A helyszín még továbbra is kérdés maradt, mivel mindenki a saját lakhelyét határozta meg. Kérdés, milyen az a helyszín, ahol a legideálisabban lehetne foglalkozni a közösség-rehabilitációval. Valamilyen TÉR. A vizsgált területen belül 97 db tér található. Ezeket osztályoztam, vizsgáltam több szempont (elhelyezkedése, formája, használói stb.) alapján és próbáltam a legjobbat kiválasztani, hogy ideális helyszín legyen a kutatáshoz. Tehát a helyszín a KLAUZÁL TÉR lett. A vizsgálódásokkal, interjúkkal párhuzamosan egy internetes blogot (www.dotlinearchitects.com) is indítottam, hogy a tervezésben résztvevők folyamatosan informálva legyenek, illetve megjegyzéseket téve beleszólhassanak a folyamatokba.
A következő lépés a Klauzál tér teljes feltérképezése (a lehető legtöbb, legszerteágazóbb adat összegyűjtése) volt. Itt kiderült, hogy vannak a téren kisebb-nagyobb közösségek, de ezek nagyon szervezetlenek, szinte egyáltalán nem is tudnak egymásról. Sokan szeretnének tenni a közösségi élet jobbá tétele érdekében, de nem tudják, hogy nekik mi lenne a dolguk ebben. Az is kiderült, hogy a tér jelenlegi formájában (rossz kapcsolat a tér és térfal között; rengeteg kerítés, amelyek teljesen széttördelik a teret, és határokat hoznak létre; gyenge a közbiztonság; sok a használatlan terület úgy, hogy közben nagyon zsúfolt is a tér) nem alkalmas közösség-rehabilitációra, vele párhuzamosan a közteret is rehabilitálni kell.
Ezekből az adatokból egy 3 lépésből álló programot fogalmaztam meg, amelyen végighaladva létrejöhetne a közösség-, és köztér rehabilitáció is.
1. lépés: TÉRMESTER elhelyezése a téren – ez a funkció segítené a kommunikációt, a szervezést, tervezést.
2. lépés: a meglévő közösségek mindegyike kapna egy kis pavilont, amely segítené az IDENTITÁSuk megerősödését.
3. lépés: miután létrejött a rehabilitáció a közösségek kiköltözhetnének a térfalakon lévő, üresen álló ingatlanokba (üzlethelyiség, épület, foghíj).
A pavilonokra azért lenne szükség, mivel a tér jelenlegi állapotában teljesen kettészakad a térre és a térfalra. Így ami a térfalon történik, arról szinte senki sem tud semmit. Olyan elemeket kellett elhelyezni, amelyek a téren belül vannak, jól láthatóak, mindenki számára könnyen elérhetőek. Azonban ezek nem állandó elemek - csak a rehabilitáció végéig van rájuk szükség -, ezért mobilnak, könnyen elvihetőnek kell lenniük. Az is lehetséges, hogy ennek a mintaprojektnek az adaptálásával később majd más terek, városrészek is hasonló rehabilitációt végezhetnének. Így ezek az elemek akár arra a helyszínre is áthelyezhetők lennének, ha hasonlóak a feltételek. A pavilonok használaton kívüli hajózási konténerek újrahasznosításával (funkciójuk újragondolásából) jönnének létre. Az ökológikus gondolkodás egy újabb eleme (újrahasznosítás) jelenhetne meg vele a mindennapi életben. Ezen pavilonok megtervezése a későbbi használók, finanszírozók, stb. bevonásával történne, ezzel is segítve, hogy az emberek minél inkább a sajátjuknak érezzék, vigyázzanak rá.
A pavilonok elhelyezésénél az is nagyon fontos szempont volt, hogy - mivel már jelenleg is nagyon zsúfolt a tér – a lehető legkevesebb használatban lévő területet vegye el. Ezek az egyes közösségek és a hozzájuk tartozó pavilonok lassan elkezdenék a környezetük köztér rehabilitálását is, így jöhetne létre sok kis beavatkozással a teljes tér rehabilitálása. A térmester a tér közepére kerül, hogy kapcsolatot hozzon létre az egyes közösségek és a teret használók között, vizuális és szellemi szinten egyaránt.
A pavilon 2 db 2,5 x 12 méteres konténer átalakításával és összeépítésével jön létre. A résztvevők a tervezés minden fázisában jelen vannak, segítik és alakítják a tervezést, anyag-, színválasztást, egy-egy székkel, asztallal támogatják a pavilon létrejöttét, segítenek a kifestésében, stb. Ezek mind elősegítik azt, hogy az emberek a magukénak érezzék a térre kerülő új elemeket. A pavilonra zöldtető kerül, amely ökológiai és vizuális szempontból is segíti a működését.
A második lépésből a játszótériek közösségét és a játszóteret emeltem ki. Az ő bevonásukkal, kezdeményezésével jöhetne létre egy játszóház, amely erősíthetné identitásukat, illetve segítené a kommunikációt a közösségen belül is. Ez a pavilon a meglévő dombba lenne süllyesztve, ezáltal vizuális kapcsolatot létrehozva a tér és térfal között. Nyáron fedett-nyitott térként, télen pedig zárható játszóházként használható.
A harmadik lépésből a „Böske”-házat emeltem ki. A Böske civil kezdeményezés céljának az Erzsébetváros jobbá tételét tűzte ki. Ők a Dob, Kisdiófa utca sarkán álló irodákba és pincébe kerülnének, hogy rálássanak a térre és a 15-ös tömbben (általuk) kialakításra kerülő közösségi kertre is. Itt a meglévő értékek felmérése és megmutatása az egyik legfontosabb szempont, úgy, hogy közben a használhatóság nem gyengül. A félév során megszerzett adatokat próbálom minél több érdekeltnek (helyi közösségek), használónak átadni, esetlegesen munkámmal segíteni a rehabilitáció létrejöttét.
Külön köszönet annak a körülbelül 2oo embernek, akik participatív hozták létre velem az egészet. Továbbá szeretném kiemelni Hild Györgyöt és Perényi Tamást, akik az egész félév során támogattak az érdekes végeredmény reményében.
Komlósi Bence diplomamunka
diploma konzulensek:
építész konzulens: Hild György DLA
épületszerkezett: Dr. Lányi Erzsébet
épületgépészet: Egri István
kivitelezés: Huszár Zsolt
villamosság: Móricz István
tartószerkezet: Facskó Gergely
opponens: Bach Péter
