A Pesthidegkúti Waldorf Iskola bővítése
Rangsorolás nélkül elfogadott 2. bírálati sorszámú pályamű:
Felelős építész tervező: Gergely Zsolt
Rangsorolás nélkül elfogadott 2. bírálati sorszámú pályamű:
Felelős építész tervező: Gergely Zsolt
Építész munkatársak: Sattler Anna, Petró Margó
Környezettervező: Mohácsi Sándor
Részletes bírálat:
Telepítés
A tervező a lakótelek felőli keskeny, hosszú telekrészt választja az épület helyszínéül, az új funkciókat „nyaktaggal” közvetlenül a főépülethez kapcsolja. A tervezett tornaterem terepszint alatti tömege mélyen benyúlik a Kossuth Lajos utcai előkert sávjába. A választott hely szűkössége és irányultsága miatt a tantermeket nem tudja az ideális keleti-délkeleti irányba tájolni, továbbá szükségszerűen nem tudja az azok előtt szükséges szabad teret biztosítani. Előnye lehetne e beépítésnek, hogy a főépület előtti udvar összefüggő maradhatna. A terv azonban ezt a lehetőséget rendkívül tagolt, szintkülönbségekkel, rámpákkal megosztott, túltervezett kertjével végül nem tudja biztosítani. A tornaterem önállóan kialakított megközelítési módja is előny lehetne, ha ezen kis épületen belül nem járna két önálló lépcsőház-lift létesítésével. Probléma az is, hogy a tornaterem és öltözői a sportudvartól túl távol kaptak helyet, éppen az ellentétes oldalon, ezért kapcsolatuk nehézkes.
Térkoncepció
Látszólagos szabad térkezelése valójában egy oldalfolyosós szisztéma, melynek nincsenek hangsúlyai, súlyponti közösségi terei. Az a változatos térhasználati mód, melyet az iskola szellemisége igényel, nem tud megvalósulni, mert flexibilitás és differenciáltság helyett egyfajta szertelenséggel, kötött struktúrában gondolkodik a tervező. Talán a tornaterem lehetne alkalmas efféle térként viselkedni, ha a vizesblokkok-öltözők nem ékelődnének éppen az előtér és a nagyterem közé.
Karakter
A tervező a maga által választott utat tudatosan végigjárja, de nem mindenben tiszta és következetes. Igaz, hogy Waldorf-iskolák már külső megjelenésükben, építészeti megoldásaikban is különböznek a megszokott oktatási intézményektől, itt mégis megkerülhetetlen egy fontos illeszkedési kérdés - a meglévő iskolaépülethez való kapcsolat-, amely a „steineri szellem” formai (de nem feltétlenül tartalmi) érvényesülésének lehetőségét korlátozza. Ezért talán az antropozófia itt nem épületformálási, hanem belső gondolati-tartalmi szinten kellene hogy megjelenjen. A szokatlan alakú formák helyett beérhetnénk az épület és a természet összhangjára való törekvés más módjaival: látható és érthető szerkezeteknek, az épületben létrehozott működő hierarchiának, mint az organikus és kozmikus rend modelljének megmutatásával.
