Aprócska nyaraló Balatonszéplakon
Méretét és megjelenését tekintve is alárendelődik a természeti környezetnek Mahler György Balatonszéplakra tervezett kis alapterületű nyaralója. Természetes anyagokból, precíz kivitelezéssel, szinte észrevétlenül bújik meg a ház a telek hatalmas fái alatt.
Balatonszéplak jelenleg Siófokhoz tartozó üdülőterület. Története a XX. Század '30-as éveire nyúlik vissza, amikor az első épületek megjelentek a vasút és a Balaton közötti vizenyős, jórészt nádassal és fákkal borított területen. A '60-as években egyre népszerűbb lett a Balaton, Széplakon is gomba módra nőttek ki a földből a kisebb-nagyobb hévégi házak.
A kicsi, jellemzően 400-800 m2 területű telkeken a telek léptékéhez jól igazodó, legfeljebb 40-50 m2 alapterületű földszintes, szabadon álló, vagy ikerházak épültek. Ezek a házak az adott kor stílusában, a negyvenes-ötvenes években jellemzően magastetővel, kis tornáccal, később a hatvanas évektől a „modern” építészet jegyében lapostetővel vagy kis hajlású magastetővel épültek, általában fedett terasszal – mint átmeneti térrel – ellátva. Mindegyikre jellemző a szoros együttélés a környezettel, az alázat az élő természettel szemben.
A település a nyári hónapok alatt népesedett be nyaralóvendégekkel, főleg Budapestről és más nagyvárosokból. Az időjárás ilyenkor lehetővé tette, hogy a lakófunkciók egy része kiköltözzön a szabadba, a nyaralók is örömmel töltötték idejüket a szabad ég alatt. Az év többi részében a természet visszavette a hatalmat az emberektől, hiszen állandó lakó a nyaraló településen alig volt, leszámítva néhány „remetét”, akik általában a városi életmód, vagy a történelem viharai elől menekültek a magányba.
Később a régi kis házakra emeletet építettek, megjelentek a máshol is jellemző „mini-paloták” és lassan átveszik az uralmat a keskeny utcácskákban. Igaz, hogy ezek a házak csaknem ugyan olyan komfortot biztosítanak, mint egy városi családi ház, de ugyanakkor elveszti a nyaralás az „élmény” jellegét és a báját, amit a természet-közeliség biztosít.
Ebbe a környezetbe épült az általam tervezett épület. A tervezés 2010-ben, míg a kivitelezés 2011 nyarán történt. Szerencsére a ház építtetője nem esett abba a hibába, mint sokan mások a környéken, hogy a telek méretéhez képest aránytalanul nagy alapterületben gondolkodjék. Az építési program csak a legalapvetőbb helyiségeket tartalmazta, azaz egy WC-t, mosdót és zuhanyt tartalmazó vizesblokkot, valamint egy olyan „nappali” helyiséget, amely egyszerre elégíti ki a nappali, háló, étkező, valamint konyha funkciót. Mivel az épület csak 1-2 fő nyaralását hivatott biztosítani, így ez a szerény kialakítás nem jelent problémát.
A beépített alapterület így nem sokkal több, mint 38 m2. Ezzel az 540 m2-es telek beépítettsége csupán 7 % lett. Így lehetőség nyílt arra is, hogy a meglévő öreg fákat és bokrokat megkíméljük a kivágástól, melyek most kellemes környezetet biztosítanak. Mivel a tervezés vezérfonala az ökologikus gondolkodás köré csoportosult, ezért az épület külső határoló fala 12 cm vastag rétegragasztott fenyőgerendákból álló boronafal lett, amely esztétikailag is illik a környezetbe. Az épület fűtetlen, nyári használatú, ezért a hőszigetelésre nem kellett tekintettel lenni.
A kertre nyíló, dél-keleti tájolású homlokzatot csaknem teljes hosszában megnyitottuk. Az egymás mellé sorolt fix és toló teraszajtók összesen 5,70 m hosszban biztosítják a vizuális kapcsolatot a belső tér és a kert között. A toló ajtók kinyitásával a külső és a belső tér mintegy összefolyik, a szoba terét is a kert részévé teszi. Az épület szerény mérete és egyszerű kialakítása, tiszta vonalai, az alacsony hajlásszögű tető, valamint a nagy üvegfelület a hatvanas évek nyaralóinak a formavilágára reflektál a mai kor felfogásában.
Az átgondolt és szerény, de igényes program az építtetőt, míg a minőségi és gondos kivitelezés a mesterek munkáját dicséri.
Mahler György
okl. építészmérnök
tervező
