Az elveszés pillanatának varázsa – Új Közösségi liget pavilon nyílt a Máriaremetei úton

Budapest második kerületének külső részén, Máriaremete, Széphalom és Budaliget határán egy új pavilon nyitotta meg kapuit a megújult közösségi liget részeként. Az épület tervezője a Zsuffa és Kalmár Építész Műterem, a társszerző, Rose Balázs írása következik. A terület tájépítészetéért az Újirány csoport felelt, a koncepciót Tihanyi Dominika mutatja be.

A tágabb helyszínt fás-bokros terület és mellette rendezetlenül elterülő, sorolt sportpályák alkották. A szomszédban, a 2010-es évek végén épült a PLANT - Atelier Peter Kis tervezte Gyarmati Dezső Uszoda. Az uszoda környezetrendezése után az Újirány csoport generáltervezői megbízást nyert el az egész terület tájépítészetére. A program része lett a sportpályák részleges átszervezése, egy új sportklubház kialakítása, a liget életre keltése és egy abban központi szerepet vállaló pavilonépület felépítése.

Adott volt tehát egy heterogén kertváros által körbezárt, elhanyagolt liget. Csenevész fácskák gyülekezete, egyetlen öreg nyárfasor. A tervezendő pavilon közvetlen szomszédságában az uszoda építése során kitermelt földtömeg. Nem volt adott a pontos tervezési program. Az input összesen annyi volt, hogy az új közösségi parkhoz kellenek mellékhelyiségek és helyet kell biztosítani a közterületfelügyeleti irodának. Tervezés közben merült fel a vendéglátás igénye, a zárt rendezvénytér gondolatát pedig már magunk tervezők illesztettük a programhoz. Ezzel összeállt egyfajta hármas tagolás lehetősége: mosdók, biztonsági szolgálat//kávézó, konyha//rendezvényterem jelenthettek egy-egy külön csoportot.

A kevés közvetlen inspiráció és a helyszíni kapaszkodók hiánya miatt az építészeti referenciákért kicsit távolabbra kellett nyúlni: az OMA glasgow-i Maggie´s Centre-je, vagy a Móricz Zsigmond körtéri Gomba eredeti (szintén hármas tagolású) épülete remek példának tűntek. Annak ellenére, hogy a Gomba teljesen más szituáció: nagyvárosi közlekedési csomópont, a téren átszálló, siető tömegekkel; a pozíciót, a formát és a használatot alapvetően meghatározó korabeli villamosfordulóval. Ezzel szemben a közösségi liget pavilon tervezését a „semmilyen" természeti környezetbe illesztendő forma szabadsága, a program viszonylagos rugalmassága és egy kikapcsolódni vágyó, kertvárosi lakóközösség igényei határozták meg. Alapvető tervezési szándék volt az épület és természeti környezete közötti integráció és harmónia megteremtése úgy, hogy a pavilon és a köré tervezett – formákban és színekben gazdag – tájépítészeti elemek ne zavarják egymást, ne eredményezzenek vizuális káoszt. Cél volt az is, hogy a szabadon álló épületnek ne legyen hátsó homlokzata, az érkezés minden irányából főhomlokzatot mutasson, minden oldala azonos minőségű legyen. A centrális telepítés, a tömeg- és téralakítás, az anyag- és színhasználat, a részletképzés mind-mind ezekből a gondolatokból következtek.

A pavilon építészeti karaktere, szerkesztése látszólag egyszerű, azonban „kifordított" szerkezeti rendszere szokatlannak tűnhet: a tartószerkezet minden eleme a külső síkon, látszó helyzetbe került – ezzel a mozdulattal az építészeti gondolkodás egyfajta őszinteségre talált. Az épület szerkezete egyetlen szabálytalan, sokszög-gyűrű alaprajzú monolit vasbeton födémlemezből áll, amely három külső homlokzati vasbeton merevítőfalra és acél oszlopokra van ültetve. Ez köti össze és fedi le az alatta elhelyezett három üvegdobozt – a külön tagolt beltér-csoportokat, és az azok közötti teraszokat. A látszó vasbeton fal- és födémszerkezetek anyagában színezettek, hol fa zsaluzatos, hol stokkolt, hol pedig sima felülettel. Az üvegszerkezetek helyzettől függően víztiszta és festett felületekkel váltják egymást, azonban mindenhol végigfut egy egységes grafikai motívum, amely az összképet egybentartja. A tető és a dobozok egy kis belső kertet ölelnek körbe. A pavilon bármely irányban szabadon átjárható és átlátható, az épület ezzel az attitűddel magához vonzza a ligetbe érkezőket, a belső kert pedig némi időt és teret hagy az elveszés pillanatának varázsához. 

A programalkotás, majd a megvalósulás bizonytalanságai – akaratlanul is – egyfajta fordított gondolkodásra késztettek. A mosdók és a közterületfelügyeleti iroda helyiségcsoportjára mindenképp szükség lesz, a kávézó és a rendezvényterem sorsa kérdéses – szólt a helyzetértékelés a tervezés folyamán. Mi lesz, ha egyik vagy másik doboz végül mégsem épül meg? A kérdésre az építészeti válasz az volt, hogy az épület váza – a maga egyszerű szerkezeti szépségében – abban az esetben is ott fog állni. Ez összecseng a Gomba esetével, azzal, hogy a felújítás tervezői az eredeti Schall József épület nyers szerkezeti vasbeton vázát tekintették igazi, megtartandó értéknek, minden mást kortársra hangoltak.

A liget pavilon a park a környéken lakók között népszerű, üvegdobozai végül mind megépültek. Azonban a – megvalósulás biztosítékának gondolt – közterületfelügyelet végül nem költözött be, a közösségi rendezvénytermet pedig a kávézó használja. Az épületek sorsa mindig tartogat nem várt meglepetéseket.

Rose Balázs