Csak a víztorony és a kapu marad a Közvágóhídból – Galériával
Annál is többet bontottak el a Közvágóhíd helyi védettségű épületegyütteséből, amelyet a tavaly napvilágot látott látványtervek alapján sejteni lehetett. A napokban elbontott homlokzatokat másolatokkal pótolhatják. Mint az Építészfórum kiderítette: az ipari műemlék nem rendelkezik a védettséget magalapozó dokumentációval.
Október elején számoltunk be arról, hogy bontják a Közvághóhíd helyi védettséget élvező épületegyüttesét. Akkor még több olyan épület állt, amelyet az ipari műemlék területére tervezett beruházás 2018 őszén nyilvánosságra került látványtervei szerint bontásra kerülnének, műemlékvédelmi szakemberek szerint viszont megőrzésre érdemesek lennének. A mai állapot szerint nem csak ezek, de több olyan eleme is bontásra került az épületeknek, amelyek a látványtervek szerint megmaradnának.
Az egykori Közvágóhíd Soroksári út 58., Máriássy utca 2-6., Vágóhíd utca 1-5., 38021/27 és 38021/34 helyrajzi számon található épületegyüttese 1994-ben került fel a fővárosi helyi védettségű építészeti örökségek lajstromába. Szerettük volna betekinteni a helyi védettséget megalapozó dokumentációba, hogy összevethessük az épületegyüttes védett elemeit a jelenlegi állapot szerint elbontott részeivel, azonban úgy értesültünk, hogy a Közvágóhíd egész egyszerűen nem rendelkezik ilyennel. Hogy a beruházó elbonthatta a helyi védettségű épületegyüttes jelentős részét, azt az a körülmény is segíthette, hogy az építkezés nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá lett nyilvánítva, ami jelentősen felgyorsítja és egyszerűsíti annak engedélyezését és lebonyolítását.
Megkerestük a látványterveket jegyző Chapman Taylor építészirodát, amelynek oldaláról azóta eltűntek az egy éve közzétett látványtervek, hogy feltegyük nekik a kérdéseinket, de a cikk megjelenésééig nem kaptunk választ tőlük. A látványtervek és a péntek délben fotózott állapot közötti különbséget – egészen pontosan, hogy a már a csarnokoknak a központi sétányra néző homlokzatai sem állnak – az is magyarázhatja, hogy azokat másolatokkal fogják pótolni. Ahogy a IX. kerülettel kötött telekalakítási megállapodás fogalmaz: „A koncepciótervben hangsúlyos szerepet fog kapni a terület múltjához kapcsolódó értékek megjelenése. A fejlesztő ezt egyrészt a történelmi örökség szempontjából fontos víztorony és a bejárati szobrok megtartásával, illetve néhány épületrész visszaépítésével, másrészt az új épületek és közösségi terek témaválasztásával és látványával tervezi elérni."
„Nem az ördögtől való a visszaépítés, de rettenetesen esetfüggő, hogy elfogadható-e" – mondja Kelecsényi Kristóf, műemlékvédelmi szakember, aki először hívta fel a figyelmet az épületegyüttes veszélyeztetettségére a látványtervek alapján. „A konkrét esetben egy meglévő struktúrát bontanak el azért, hogy a mélygarázs vagyföld alatti szintek építése után visszaépítsék, ez nyilvánvalóan nem az elfogadható eset, hiszen nem egy rekonstrukciós beruházásról beszélünk" – utal Kelecsényi azokra a szintén vitatott esetekre, amikor modern anyagok – például vasbeton – használatával építenek vissza korábban elpusztult építményeket. Kelecsényi szerint a Közvágóhídat korábban műemlékké kellett volna nyilvánítani, vagy olyan építési szabályzatot elfogadni a területére, amely nem enged ilyen mértékű beépítését, hanem mondjuk az eredeti épületek párkánymagasságban határozza meg a megengedett legnagyobb épületmagasságot. „A Közvágóhíd nem vált részévé a budapesti identitásnak, hiszen egy fehér folt volt a városban, így csak egy szűk körnek fog fájni, akik ismerték az építészeti értékeit. Az 1872-es épületnek már a régisége is adott egyfajta értéket és az, hogy német építész tervei alapján valósult meg szintén különlegessé tette, de az ipari műemlékekre általában kevesebb figyelem jut" – véli Kelecsényi, aki e mellett egy másik szempontra is felhívja a figyelmet: „A jelenlegi beruházással valószínűleg a Közvágóhíd, mint fogalom is megszűnik a budapestiek részére, hiszen nehezen képzelhető el, hogy a beruházó a vágóhíd szó szerepeltetésével árulja majd a lakásokat, nem pedig valamilyen cifra angol névvel."
Tálos Lőrinc
