Csak kérdezni szeretném, hogy jól értem-e?

A Liget Budapest tervei kapcsán írta meg Körmendy Imre Vár város városliget című véleményét, melyre most Nagy Béla reagál. 

Bár naponta olvasok cikkeket az interneten, nem szoktam kommenteket írni; „de gustibus non est disputandum”. Most mégis regisztráltam az Építészfórumon, kizárólag azért, hogy „Körmendy Imre: Vár - Város - Városliget” című írásának kapcsán néhány kérdéssel hozzájáruljak egy kiegyensúlyozottabb vitához. Nem szeretnék állást foglalni az írás hangulati elemeivel kapcsolatosan; aki ilyen ellentmondást nem tűrő harcossággal képviseli a véleményét, az bizonyos értelemben tiszteletet érdemel. Hozzászólásom inkább olyan kérdések gyűjteménye, amelyek a megállapítások érzelmi töltésének kisütését követően megfogalmazható tőmondatokra alapozva foglalhatók össze. Amint a szerző írja: „egy alapvető kérdés nem hagy nyugodni: amikor igenekről és nemekről, állításról és tagadásról, támogatásról és ellenzésről gondolkodunk, ezekről beszélünk, akkor vajon mire gondolunk?”. Ez egy lényegi kérdés. Mit is állítunk? Miről is beszélünk?

„A város és az ország kiegyensúlyozott, harmonikus, egészséges, mértéktartó fejlesztésének akadálya tényleg a Liget Budapest Projekt?”

A szerző első megállapításának magva – hogy a Múzeumliget egész koncepciója a város és az ország kiegyensúlyozott, harmonikus, egészséges, mértéktartó fejlesztésének tagadása – bővebb szakmai kifejtés hiányában értelmezhetetlen. Szerintem a múzeumi rendszer bővítése, átalakítása, korszerűsítése kifejezetten nemzeti érdek, több szempontból is.

1. Nemzetgazdasági szempontból azért, mert minden kulturális célú fejlesztés, így a múzeumoké is, növeli az ország innovációs képességét, bővíti a turizmus kínálati oldalát és a turizmus a GDP jelentős részét költséghatékony módon adja.
2. Kulturális szempontból azért, mert a kulturális vertikumot bővíti, a műveltséget erősíti, amint azt Széchenyi István megfogalmazta: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Ezek statisztikája az ország legérdekesb – leginteressánsabb – része...” (Széchenyi István: Hitel, Pest, 1830¹).
3. Oktatási, nevelési szempontból azért, mert, ha minden diák évente csak egyetlen egyszer látogat el egy múzeumba, akkor ~750.000 általános iskolás, ~470.000 középiskolás és a felsőfokú oktatásban tanuló ~300.000 diák (összesen ~1.500.000 fiatal) juthat közelebb a kulturális értékek e részéhez. Ez a jelenlegi budapesti múzeumlátogatók fele, a városligeti múzeumok jelenlegi összes látogatószámának közel kétszerese!

A park újragondolása nem a „több mint kétszáz éves közpark megőrzésére”?

A nem a „több mint kétszáz éves közpark megőrzésére” megfogalmazás pontatlan, több szempontból is. Az tény, hogy a Városliget Budapest egyik legnagyobb és leglátogatottabb városi parkja. Az is tény, hogy a „Városerdő” egyike a világ első közcélú városi parkjainak, amint az is, hogy a Pest 1813-ban nemzetközi pályázatot írt ki „a város minden osztálya számára egyaránt hasznos és kellemes mulatóhely” megtervezésére. A győztes, Heinrich Christian Nebbien (1779-1841) valódi népkertet kívánt teremteni, de az is tény, ha sajnálatos is, hogy a nagyszabású tervből csak kevés valósult meg 1827-ig, amikor is a város a „projektet” hivatalosan lezárta. A park, legyen a terv alapgondolata bármilyen szép és eredeti is, csak részlegesen valósult meg; tehát egy részben megvalósult parkról beszélhetünk, melynek a valóságban csak töredéke maradt fenn napjainkig. Ugyanakkor tény az is, hogy a Városliget még ebben az állapotában is Budapest városszerkezetének egyik fontos eleme volt és maradt.

A jelenlegi Városliget azonban nem azonos a kétszáz év előtti, részlegesen megvalósult Nebbien-féle Városerdővel, amely húszévente új funkciókkal tagolódott; csak a legerőteljesebb változásokat, beavatkozásokat említve:

• a Pest-Vác vasútvonal átvágta (1846),
• az Állatkert területe tovább csökkentette (1865),
• az Országos Általános Kiállítás beépítette (1885),
• az Ezredévi Kiállítás 240 pavilonja foglalta el, tény, hogy a pavilonok többségét, néhány – bár jelentős – kivétellel később lebontották (1896),
• a Széchenyi-fürdő újabb jelentős területet vett igénybe (1909),
• a Dózsa György úti felvonulási tér tovább csökkentette a parkot (1951),
• a Kacsóh Pongrác úti csomóponthoz kapcsolódóan a Kós Károly sétány - Andrássy út vonal az M3 autópálya városi szakaszaként, tovább tagolta a területet (1983).

Ettől még, a Városliget természetesen ma is vonzó, szerethető városi közpark maradt, meghatározó és sokrétű intézményi hálóval.

A Városliget jelentős közkerti funkcióval is rendelkezik: a látogató többsége a környező VI., VII. és XIV. kerületi lakóterületekről érkezik. A Budapesti Corvinus Egyetem parkhasználati vizsgálata szerint a Városliget látogatóinak jelentős hányada a szomszédos lakóterületekről, jellemzően az Erzsébetvárosból, a Terézvárosból és Zuglóból érkezik, amint azt a Városliget Építési Szabályzat alátámasztó munkarészei is rögzíti:

„A Városliget parkhasználati felmérése c. tanulmány szerint (készítette: Budapest Corvinus Egyetem) a park terület látogatóinak 80 %‐a a környező lakóterületekről érkezik. A parkot látogatók forgalmának megoszlása a közlekedési eszköz szempontjából:

• 39% tömegközlekedés (15 % MILLFAV, 15 % trolibusz, 9 % autóbusz)
• 15% személygépkocsi,
• 6% kerékpár.” ²

Ezek a lakóterületi közkertként használt területek, jellemzően az Ajtósi Dürer sor és a Dózsa György út menti területek és a kedveltebb játszóterek környezete. A hazai és a nemzetközi turizmus jellemzően a park más részeit használja, bár vannak átfedések a területhasználatban.

A „történeti értékű közpark megőrzése” meghatározás többször megjelenik a cikkben, de mit is értsünk alatta? A Városliget történeti kert, azaz „történeti értékkel bíró, önállóan, a történeti településszerkezet részeként megjelenő park”.

Heinrich Nebbien részlegesen megvalósult koncepciójából csak nagyon kevés fragmentum maradt fenn a mai napig és a teljes eredeti területre kiterjedő koncepció pedig már biztosan nem állítható vissza az azóta eltelt idő során megvalósult védett épületegyüttesek miatt sem.

Ha viszont nem lehet visszaállítani az eredeti koncepciót (1816), akkor szerintem a zöldfelületek kiterjesztése mellett, egy olyan XXI. századi Városligetet célszerű kialakítani, amely megőrzi a Nebbien-i történeti park értékeit, funkcionálisan differenciált, azaz egyidejűleg megfelel a városi park rendeltetésnek, a kulturális és szabadidős funkcióknak valamint a helyi közkerti funkcióknak. Tehát nem klasszikus megőrzésről (restauráció), hanem a kétszáz éves történeti múlt megmaradt, helyreállítható elemeiből építkező, a park integritását újrateremtő park-rekonstrukcióról lehet szó, amely egy differenciált budapesti közpark gyűrű részeként is működőképes a XXI. századi Budapest lakóit és látogatóit szolgálni.

A Városliget vs. más budapesti parkok?

A Városliget fejlesztésének és más budapesti parkok megújításának szembeállítása tévedés; annál is inkább, mert a parkok adottságainak megfelelő differenciált fejlesztése inkább igényt generál, sokkal inkább erősíti az újabb parkok sajátos arculatának fejlesztését, mint sem gyengítené, de a szembeállításnak nincs semmiféle szakmai alapja. Erre utal – legalább – a Millenáris és a Kopaszi gát példája, a Hajógyári-sziget közösségi és kulturális fejlesztési koncepciójáról szóló 1604/2014.(XI.4.) Korm.határozat vagy a Népliget megújításának szándékát tükröző „Fradiváros” koncepció³.

Városszerkezeti szempontból a Városliget nem értelmezhető önmagában. A Városliget az egyik eleme lehet az eklektikus millenniumi városmag körül kialakítható parkok gyűrűjének. A parkgyűrű a Hungária körút vonala mentén alkothat funkcionálisan differenciált zöldterületi láncolatot. Minden parknak önálló arculata, más funkcionális kínálata lehetne, ami önálló identitással ruházza fel, megkülönbözteti a másiktól. Dél-Budára is átnyúlva a Kopaszi-gát kedvelt vízparti park, átkötés a XIX. és a XXI. század között, az egyetemi város és az InfoPark szomszédságában. Ha nem is közvetlenül, de közvetve a láncolat részeként kezelhető a Millenniumi Városközpontban tervezett pesti, ~5 hektáron elnyúló dunaparti sétány, a MŰPA és a Nemzeti Színház környezetével. Távlatilag akár erről a sétányról is elérhető lehet a tervezett Észak-Csepeli ~30-40 hektárnyi városi park és környezete, a Ráckevei (Soroksári) Dunaággal. A park-fűzér következő eleme a ~120 hektáros Népliget, Budapest legnagyobb közparkja, amely elsődlegesen a sporthoz köthető („Fradi-város”), de kulturális (Planetárium, Kemény Henrik Bábszínháza stb.), rekreációs, szabadidős kínálata is igen összetett lehetne. A következő elem az átalakulás előtt álló Puskás Ferenc Stadion és környezete komplex, többfunkciós megújítása, elsődlegesen a sportra alapozottan, de más rekreációs, szabadidős funkcióknak is teret engedve. A láncolat egyik legfontosabb eleme az Andrássy úti együtteshez kapcsolódó Városliget. A Liget Budapest Projekt részeként megújuló városi park funkcionális összetétele is átalakul a tervek szerint (közpark, múzeumok, egyéb kulturális és rekreációs funkciók, állatkert, Pannon-Park stb.). Újra a Dunapartra érve a vízfelület és a part zöldfelületei észak felé kiterjedhetnek akár Dagály-fürdőig is. A középkori emlékekben gazdag Margitsziget alkotja a városi parkok láncolatának újabb elemét; klasszikus park, szállodákkal, vendéglátással, sportlétesítményekkel. Az Óbudai (Hajógyári) Sziget a gyűrű következő gyöngyszeme a római kori emlékekkel (Hadrianus helytartói palota), a hajózás emlékeit őrző reformkori hajógyári műemlék-együttessel és a sokfunkciós Május 9. parkkal.

Funkcionálisan differenciált park-gyűrű alakulhatna ki a Hungária körút és a tervezett Körvasúti körút között lehatárolható jellemzően „rozsdaövezet” területén, a XIX. századi millenniumi városmag és a külső kertvárosi és lakótelepi gyűrű között, amely jelentősen növelhetné a parkok kínálatát, kiegyenlítve a szezonális terheléseket is. A két végpontja az innováció két pólusa; délen az egyetemváros, InfoPark együttese, északon a Graphisoft Park és környezete, beleértve akár a megújuló Óbudai Gázgyár területét is. A park-fűzér elemei között jelentős közterületi zöldfelület-fejlesztés biztosíthatja a valódi zöldfelületi hálózattá szervezést, ahol nincs, ott új fasorok telepítésével, ahol van, a fasorok, közterületi zöldfelületek felújításával.

„Sok meglévő értékes épület” vs. Liget Budapest Projekt?

A fővárosban fellelhető nagyszámú „meglévő értékes épület” felújítása természetes igény, de a Városliget fejlesztésével nem állítható szembe. A városszerte felújításra szoruló sok értékes épület túlnyomó többsége más rendeltetésre épült, ezért csak korlátozottan, kompromisszumokkal vagy csak nagyon költségesen feleltethető meg egy XXI. századi elvárásoknak megfelelően működő közgyűjtemény által támasztott sajátos követelményrendszernek.

A Városliget és Lechner Ödön?

A városligeti múzeumok és a felújításra szoruló Iparművészeti Múzeum szembeállításához nem kapcsolódik semmiféle szakmai argumentum. Az értékes épület rossz műszaki állapotának javítása, Lechner csodálatos múzeumának helyreállítása, értékének megfelelő fejlesztése közérdek közérdek, aminek a megvalósulására a városligeti múzeumi fejlesztés példája – a rekonstrukciók és az új építések egyaránt – inspirálóan, gyorsítólag fog hatni. Az épület méltatlan állapotának javítása is része a kulturális kínálat bővítésének4. Annál is inkább, mert az Iparművészeti Múzeum a magyar építészet kiemelkedő remeke. A gyűjtemény a nemzeti tárgykultúra számos területe nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat (templomi berendezések, a világ második leggazdagabb oszmán-török szőnyeggyűjteménye, kerámia, üveg stb.).

A Vár „helyreállítása”?

A Vár háború utáni „helyreállítása” lényegében az OSZK megnyitásával (1985) fejeződött be és funkcióváltása viszonylag hamar napirendre került, amikor négy évvel később a Munkásmozgalmi Múzeum 1989-ben megszűnt (tereiben a Ludwig gyűjtemény volt látható 1991-2005 között). A Várban található közgyűjtemények közel sem optimális adottságok között működnek, a működtetők szerint „egyik intézmény sem tud ideálisan működni az épületben”⁵. Ezek a közgyűjtemények (is) csak megfelelő működési körülmények között tudnak megfelelni a XXI. század kihívásainak.
Hogy ez mennyire fontos kérdésről van szó, azt jól illusztrálják az Ipsos MORI (az egyik legnagyobb brit piackutató intézmény) majd’ másfél évtizedes kutatási eredményei. Az elemzés szerint Nagy-Britanniában a múzeumlátogatók negyede tanuló. A szülők 80%-a szerint a gyerekeik a múzeumokban nagyon fontos dolgokat tudnak meg a világról és 85%-uknak meggyőződése, hogy a múzeumlátogatás a nemzeti tanterv része kellene, hogy legyen. Tehát, a múzeumokra költött pénz jó befektetés a jövőbe, ugyanakkor a turizmus részeként jó üzlet is (National Museum Directors' Conference, 2003).
Az új múzeumok vagy múzeum rekonstrukciók gazdasági hatása is számottevő és átfogó. A Tate Modern legalább 40 milliárd forintnyi (százmillió font) gazdasági aktivitást generált és 3.000 munkahelyet teremtett. A Manchester Art Gallery megnégyszerezte az öt évvel korábbi látogatószámát és a látogatók 44%-a 25 évnél fiatalabb korosztályból került ki6. A megkérdezettek (15.000 fő) háromnegyede szerint a múzeumok vonzó, biztonságos, barátságos és kellemes helyek, ahol barátokra lehet találni, barátokkal lehet találkozni, vagyis a trendi múzeum a közösségépítés tere.

A múzeumok elképesztő kreativitást és az innovációs képességet koncentrálnak. Mint az ipar kulcsfontosságú erőforrása, jelentősen hozzájárulhatnak a technológia és a tudomány fejlődéséhez. A National Gallery és a Hewlett Packard együttműködése vagy az, hogy a Tate egy közlekedés technológiai fejlesztésben vesz részt, csak két példa. A Natural History Museum a globális orvosi és környezetvédelmi kérdések kutatásában vesz részt. A múzeum egyik részlege együttműködik a Biomedical Sciences Group-pal, amely a világ egyik vezető kutatóhelye⁷. 

A múzeumok egyedülálló funkciót töltenek be, felbecsülhetetlen mértékben járulnak hozzá a tudományos, technológiai és művészeti vitákhoz. Például a Science Múzeum segíti az embereket, hogy levonják saját következtetéseiket olyan kérdésekben, mint MMR oltás és a géntechnológia. A múzeumok új, innovatív megoldásokat fejlesztettek ki olyan csoportok bevonására, akik egyébként nem múzeumlátogatók.

Hasonló a könyvtárak új szerepe is. Amint Beély Gábor idézi: „minél magasabb egy nép (nemzet) átlagos iskolázottsági szintje, annál gyorsabban képes reagálni a megváltozó körülményekre”⁸.

Az ország előbbre jutásának alapja a gazdaság és az innováció, amelyhez a kultúrán át vezet az út, tehát az „az ország gazdasági felemelkedésének” éppen a kultúra, ezen belül a múzeumok fejlesztése az egyik kulcseleme.

Egy park „nem fejlesztése” = fenntartható fejlesztés?

Az, hogy valaki nemet mond egy fejlesztésre, azzal igent mondana egy „átgondolt, fenntartható fejlesztésre” szakmai szempontból értelmezhetetlen. A Városliget fejlesztése és a fenntartható fejlesztés nem komplementerek; egy park „nem fejlesztése” nem azonos semmiféle fenntartható fejlesztéssel.

A fenntartható fejlesztés alapja a társadalom fenntartható fejlesztése. Világunkban minden erőforrás véges, kivéve az információt, a tudást. A kultúra fejlesztése a legkevésbé környezetszennyező, a legkevesebb ráfordítással bővíthető erőforrás, amint az erre alapozott turizmus is a meglévő adottságokra épülő (építhető) kulturális klaszter elemeinek gazdaságilag is hatékony újraértékesítése, exportja. A fürdőkultúrától (termálvíz), a művészeteken át (zene, tánc, képző- és iparművészet, építészet) mind a tudástranszfer elemeiként együtt hasznosíthatják azokat a kulturális értékeket, amelyekkel egy viszonylag kis nemzet, egy viszonylag szűk területen kialakult kultúra hozzájárulhat az egyetemes kultúrához. Ennél fenntarthatóbb fejlődési irány nehezen körvonalazható.

Koncentrált vs. diszperz?

Annak megítélése, hogy egyes beruházások megvalósításának mi a hatékonyabb módja – a koncentrált vagy a diszperz rendszer – külön vitát érdemelne. Az bizonyosan megállapítható, hogy néhány múzeum fenntartása, üzemeltetése, felújítása alapvetően nem függ össze a koncentráltsággal, illetve ha mégis, akkor a közös üzemeltetés bizonyosan előnyöket jelent a külön-külön kezeléshez képest (e kérdésnek (méretgazdaságosság / economy of scale) hatalmas irodalma van, az internetes kereső sok tízezer linket ajánl fel.
Attól, hogy szétszórtan valósulnak meg a múzeumok, nem lesz kiegyensúlyozottabb az ország gazdasága. Igaz, önmagában attól sem, ha az koncentráltan, azaz vannak jó példák a múzeumi negyed típusú és a szétszórtan működő városi közgyűjteményi intézményrendszerre is. Hozzátenném, hogy Budapesten jelenleg mintegy száz muzeális jellegű intézmény működik, tehát a városligeti múzeumi negyed korántsem jelent valami szélsőséges centralizációt a fővárosi múzeumi életben.

A Vár fejlesztése vs. a Vár helyreállítása?

A Szent György tér nyugati térfala valóban kialakításra vár és a terület alkalmas is az állami reprezentáció tereinek megvalósítására. A Királyi palota terei nem optimálisak sem művészeti múzeumi, sem könyvtári funkciókra9. Egy rekonstrukció során valószínűleg sokkal könnyebben alkalmassá tehetők palotamúzeumi és – ezzel együtt – reprezentatív állami funkciókra, végül is arra épültek. A Királyi palotában jól megférhetnek egymás mellett a BTM helyhez kötött terei és az állami reprezentációhoz kapcsolódó funkciók is.

A tervezési rendszer anomáliái?

A „kivéve a gyevi bírót jellegű törvényalkotásra” vonatkozó megállapítást érteni vélem, de nem lehetséges-e, hogy az anomáliák csak azt jelzik, hogy valami nincs rendben a tervezési rendszerrel? Nem lehet-e, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan – a mindenkori kormánypártoktól függetlenül – változó tervezési rendszer nem adekvát a XXI. századi magyarországi társadalmi, gazdasági viszonyokkal? Egyáltalán a társadalmi elvárásokkal? A rendszerváltás után kialakított tervezési rendszer megújításának kérdése megérne egy külön vitát.

Vagy a Vidék vagy a múzeum?

A „vidék felemelkedési esélyére” mondott nem és a fejlesztések összekapcsolása legalább is vitatható megállapítás. Egy ország, egy régió, egy település fejlesztésének több módja is lehetséges. Egy térséget lehet koncentráltan és lehet dekoncentráltan is fejleszteni. Lehetséges a legelmaradottabb térségek hátrányainak kiegyenlítésére törekedni, de lehet a már kialakult fejlettebb térségek erősítésével a lejjebb lévőket felfelé segíteni. Lehet büntetni a kiemelkedőeket és lehet mindezeket kombinálni is, hogy csak a legkézenfekvőbb megoldásokat említsük. Ez a témakör is kötődik a rendszerváltás után kialakított tervezési rendszer kérdéséhez.

Végül…

A magam részéről teljes mértékben tiszteletben tartom a szerző véleményét, meggyőződését. Az „igenek” és a „nemek” ilyen szembeállítása azonban nem segíti sem a megértést, sem a párbeszédet. Ugyanakkor jó lenne közérthetően meghatározni azokat a szakmai szempontokat, érveket, amelyek alátámasztják a véleményt. Az érvek ütköztetése segítheti a megértést.


Nagy Béla

1 Lovász László: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia IV. Széchenyi István emlékestjén, 2013. április 9-én, az MTA Dísztermében elhangzott előadásának mottója

2: Városliget Építési Szabályzat / 1.7.2.1. KÖZLEKEDÉS / 01_2_VIZSGALATOK_02_HELYZETERTEKELO.pdf, 81.oldal

3: http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/ftc-meg-ebben-a-ciklusban-megvalosulhat-a-fradi-varos-2353727

4:http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/budapest.2015.igy.valtozik.a.varos.iden#

5: http://epiteszforum.hu/valasz-egy-valaszra-a-budai-var-fejlesztesi-koncepciovazlata

6:A Manifesto for Museums / Building Outstanding Museums for the 21st Century / National Museum Directors' Conference, 2003.

7: A Manifesto for Museums / Building Outstanding Museums for the 21st Century / National Museum Directors' Conference, 2003.

8:Torsten Husén: Az oktatás világproblémái című könyvének megállapítása, Beély Gábor: A könyvtár jövője - a jövő könyvtára. Iskolakultúra, 2000, 4. szám / http://www.inco.hu/inco3/infoert/cikk1h.htm

9:http://epiteszforum.hu/valasz-egy-valaszra-a-budai-var-fejlesztesi-koncepciovazlata