A TÁJÉK Tájművészeti Alkotócsoport öntudatra ébredése a környezettel való azonosulás, a tájjal való kapcsolat kereséséhez köthető. A 2003-ban alakult csoportunk tagjai fiatal tájépítészek, akik a köréjük verbuválódott iparművészekkel és képzőművészekkel a tájépítészeti szakterület művészi értékteremtésének XXI. századi kifejezőeszközeit kutatják. A tájban rejlő elfelejtett és láthatatlan összefüggéseket keressük, és ezt szívesen kíséreljük meg közös alkotás keretében.
A fogyasztói társadalomban élő városiasodott ember torz környezetképével nap, mint nap szembesülünk. A tájban zajló folyamatok feltérképezése, megértése, a tájban rejlő szépség és a torzulások meglátása nem is olyan egyszerű feladat. A környezeti problémákat vállukon hordó zöld mozgalmak az üzenetközvetítés módja miatt sokunkból ellenszenvet váltanak ki. Harsányabb hangvételükkel, szélsőséges véleménynyilvánításaikkal nem tudunk azonosulni. Tájépítészként előképzettségünkből adódóan a táj „betegségeit” erősebben érzékeljük, jobban látjuk, körültekintőbben diagnosztizáljuk. Gondolataink kifejezőeszközéül a tájépítészeti, tájművészeti alkotás gazdag tárháza szolgál. Így mi is kifejezhetjük aggodalmunkat, de megmenekültünk a közvetlen „térítőmunka” elől: az élő (növény, ember) és élettelen anyagok, hulladékok, a színek és formák által megteremtett látvány így válik a környezetünkben zajló folyamatokat értékelő véleménnyé.
Célunk kettős: egyrészt a táj, mint művészetet befogadó közeg újraértelmezése; másrészt a minket foglalkoztató, az ökologikus gondolkodás és a harácsoló fogyasztói társadalom között húzódó irdatlan szakadék áthidalásának kísérlete.
Műhelykísérleteket követően alkotásainkkal első ízben a 2004-es Művészetek Völgye mentén szerveződő „Művészetek Zöldje” programsorozat keretében léptünk a nagy nyilvánosság elé. Azóta többször megmutatkoztunk a Művészetek völgyében és a Sziget Fesztivál összművészeti helyszínén is. A hasonló területen tevékenykedő alkotókkal párbeszédre és eredményeik megismertetésére törekszünk, ezért rendszeresen szerveztünk nyilvános előadásokat, beszélgetéseket a Corvinus Egyetem berkeihez kötődő Land Art műhely keretében.
Megjelenésünk a tájban akciószerű. Alkotásaink ideiglenesek. Kialakulásukban elemi szerepe van a természeti tényezőknek és a befogadó látogatónak, velük együtt alakul. Az alkotás folyamata, a mű alakulása a lényeg. Ugyanúgy érdekel minket a városias és a falusias környezet, mindenféle tájrészletben szívesen dolgozunk. Alkotásainkkal csak időlegesen és helyrehozható módon avatkozunk be a környezeti rendszerbe. Többnyire hagyományos értelemben vett hulladékokkal vagy újratermelődő élő anyagokkal dolgozunk. Rozsdás vasak, elhasznált tárgyak, lejárt szavatosságú ételek, lejárt fűmagok és egyéb talált tárgyak tudatosan komponált együttese válik az alkotói üzenet hordozójává.
Készen kapott és előre megrágott válaszok helyett inkább a kérdésfelvetésre koncentrálunk. Kíváncsiak vagyunk mások válaszaira. Alkotásaink sokféle reakciót váltottak ki: az értetlen és szánakozó mosoly, a dühös elégedetlenkedés, a röhögőgörcs és a cinkos fejbiccentés a leggyakoribb (lásd Vendégkönyv.pdf)
Diszkrét aktivizmusunk töretlen. A jövőben a Genius Loci-val való barátságunkat szeretnénk erősíteni. A tájban rejlő szépség közös keresését pedig nem adjuk fel. Az olvasottakról, de főként a látottakról szívesen várunk véleményeket a tajek/kukac/tajek.hu e-mail címre!
állandó tagok:
Almási Balázs Ph.D tájépítész, Budapesti Corvinus Egyetem
Báthory Gábor műszaki vezető, LégTérFogat Kft.
Kiss Zsombor Krisztián tervező grafikus
Dömötör Tamás tájépítész, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Területfejlesztési és Építésügyi Szakállamtitkárság
Kabai Róbert Ph.D tájépítész, Budapesti Corvinus Egyetem
Nagy Ildikó Réka Ph.D tájépítész, Budapesti Corvinus Egyetem
Szakács Barnabás tájépítész, Lépték-Terv Tájépítész Iroda
állandó segítők:
Almási Szabolcs fotó, video, web
Sárréti Krisztina design, gasztronómia
A BOGLART alkotó hétvége keretében az épülő M7-es autópálya balatonboglári szakaszán, a szőlősöket és kerteket kettészelő nyomvonalban és a meredek rézsűkön az alkotók röghöz kötötték magukat. A nyomvonalat keresztben átszelő rög-út az elmúló folytonosság, kapocs a kettévágott tájban, kifejezve ezzel az alkotók elemi értékekhez való ragaszkodásukat.
2. PET END (installáció és performansz)
PET-palack, műanyag rúd, zsineg
Kapolcs, 2004. július 24–31.
Az eldobható műanyag PET-palack a fogyasztói társadalom egyik legnagyobb mennyiségben termelődő hulladéka. A tájművészeti csoport tagjai a kapolcsi fesztivál alatt termelődő műanyag üdítőitalos palackokból egy csigalabirintust építettek. A fél kilóméternyi palackfüzérből épült óriási vigántpetendi palackcsiga a fogyasztás jelképes temploma. Az építésbe a völgylakók és látogatók is bekapcsolódhattak. A fesztivált követően a csigát elbontva a palackok a győri műanyagfeldolgozóba kerültek.
3. KÉSZEN–LÉT (installáció)
konzerv, befőtt, chips-es zacskó, szörpös üveg, tubusos paprikakrém, zsineg, kilós veknik
Kapolcs, 2004. július 24–31.
Kapolcs falu egyik patak menti veteményeskertjében kapott helyet a késztermékek kertje. A vigántpetendi tarlón, a még száron lévő búza és a kukoricatábla között kapott helyet a cipómező. Az ideiglenes veteményeskert barázdáiban a fesztivál végére beértek a gonddal elültetett konzervek, csipszek és a málnaszörp. Az érett késztermékek szüretelésére a fesztivál utolsó napján került sor.
4. VASVIRÁG Impatiens ferrum mobile (installáció)
kipufogó, féktárcsa, bontott autóalkatrészek, rézlemez, füstpasztillák
Kapolcs, 2004. július 24–31.
Az út mentén, a parkolók mellett a mobilitás által roncsolt tájhoz alkalmazkodva roncsvirágok nyílnak. A vasvirágok a roncstelepekből kinőtt, összehegesztett alkotás, a kecsesen összegörbült kipufogócső, ventilátor és egyéb alkatrészek. A benzingőzben prosperáló, elbontott autókból kifejlődő növ(ekm)ények mérete 50–170 cm.
5. HIDROFILIA (performanszfüzér)
VI. Nemzetközi Kis Magyar Performance és Nehézzenei fesztivál, Szentendre, 2004. augusztus 24–29.
Szentendre város szabadtéri helyszínein a vízhez kapcsolódó csoportos és egyéni performanszokkal kékítettük a városképet. A víz alapvető tulajdonságait használva tükröztek hangulatokat, hangsúlyoztak mozdulatokat, urbánus gesztusokat.
6. KÓD (installáció)
Kapolcs, 2005. július 29. – augusztus 7.
A falusi kert az ember és a természet kapcsolatának élő, organikus, állandóan együtt változó lenyomata. Egy kerítéssel körülzárt természet-szelet, ahol a kerítés nem szab határt az ökológiai kapcsolatoknak. A hazai táj azonban szép lassan áldozatul esik a telekspekulációknak, az építkezéseknek. A telekosztás mesterséges és láthatatlan határvonalával szeleteli a tájat. A tájszeletek az ellenérték megfizetésével, szinte tárgyként értékesülnek. A fizetendő ellenérték nem tartalmazza azt a milliónyi élőlényt, azt a kapcsolatrendszert, ami azt a telket a táj egy részévé teszi, olyannak, amilyen. Alkotásunkkal olyan élőlényeket, a természet olyan alkotóelemeit, kapcsolatrendszereit ruházzuk fel értékkel, amellyel általában nem számolunk.
8. TERMÉSZET–HŰSÉG (installáció)
VII. Nemzetközi Kis Magyar Performance és Nehézzenei fesztivál, Szentendre, 2005. augusztus 28.
A várost a Dunától elválasztó aszfaltcsík egy furcsa rituálé helyszínévé vált. Temetés vagy születés? Feloldja-e az aszfalton mozdulatlanul fekvő test drámáját a rajta kizöldülő üde gyepsziget idillje?
9. VASVIRÁG (installáció)
kipufogó, féktárcsa, bontott autóalkatrészek, rézlemez, füstpasztillák
Sziget fesztivál, 2006. augusztus 8.
„A mobilitás által roncsolt tájhoz alkalmazkodva a kertekben roncsvirágok nyílnak.”
Ezek roncstelepekből kinőtt, összehegesztett alkotások, főként a kecsesen összegörbült kipufogócső, ventilátor, féktárcsa és egyéb, apróbb alkatrészekből. A vasvirágok nappal friss levegőt lélegeznek be, estefelé pedig füstöt okádnak.
10. VERSELLÉS (installáció)
Műanyag tehén, neolux festék
Tehénparádé, Budapest, 2006. július
A tehénfesztivál igazán vonzó kérdése az volt, hogy lehet megtalálni egy szokatlan köztéri alkotás helyét a mai Budapest fizikai és társadalmi környezetében. A Versellés a fizikai és szellemi játékot jeleníti meg egy interaktív köztéri alkotásban. A modern kubista forma szétesve és mobilizálva hasít bele a természetes formába. A statikus ma pörgőssé alakul át. A szavak kicserélhetők, két utunk van: megpróbáljuk gyártani és értelmezni az új jelentéseket, vagy keressük az eredetit, a klasszikust.
11. SCIENSCAPE (installáció)
Hulladék CD, cellux, faléc, csavar, drót, csirkeháló, hársfalevél
Kutatók éjszakája, 2007. szeptember
Az installáció a tájépítészeti tudományt jeleníti meg az environmental art segítségével. Az emberi alkotások és a természeti képződmények ellentétét mutatja be. Az idő kulcsszerepet kap: nappal a több ezer CD-ből készült kocka a természetet tükrözve beépül a tájba, este átalakul, és fényes tömbként hatol be a környezetbe. A hárslevél borítású hatalmas hajtások eközben elhalnak, a sárga levelek barnára aszalódnak. A két elem között a kapcsolatot az alkotó folyamat teremti meg (az installáció önkéntes egyetemisták és gyerekek segítségével jött létre).
12. HIDROFAGS (installáció)
Vízszerelési szervények, kulékavics
Sziget fesztivál 2007 és Aquincum Múzeum romkert 2008
Az életet meghatározza a víztől való függés. A jövőt a vízhiány. Vízzabáló életformánk túlélési esélyei egyre csökkennek. A csapok meg csak csöpögnek. És közben kihal az élet: a növény, az állat, az ember, én, te, mi…mind.
Még elzárhatod!
TÁJÉK KIÁLLÍTÁSOK
2004. november 18–19.
TÁJKÉP 2004 rendezvény
Budapesti Corvinus Egyetem, Budai Campus
Budapest Villányi út 35–43.
2005. január 15. – január 23.
Táj–Hulladék–Művészet
KUD-Art Galéria, Solymár
2006. április 28.
IV. Rosa Barba European Landscape Award
Barcelona
2008. október 1. – november 1.
„140 éve a főváros szolgálatában” a Fővárosi Vízművek kiállítása
Aquincum Múzeum romkert, Budapest
2008. október 7–30.
Az Építészet világnapja 2008 – poszterkiállítás
Gödör Klub, Budapest