A Bercsényi 28-30 alapításának 50. évi jubileumán nem kerülhető meg a diákhumor, de inkább a képi humor, amelyik az aktuális diákéletből és régi Megfagyott Muzsikus-okból táplálkozott és az évkönyv 1966 évi reinkarnációjában éledt újjá, az alapító szerkesztők, és szerzők munkája nyomán. A Megfagyott Muzsikusok oldalait szemlélve eszünkbe juthat, hogy a diákhumor szertelen jókedve vajon hová tűnik az építészeti hivatás gyakorlása közben. Pedig minden adott az egyetemi évek elmúltával is: rajztudás, az építészet botladozásai, tévutak, a szakmai versenytársak és a kárörvendő nagyközönség, aki legtöbbször csak kritikusan áll hozzá a modern építészet produkcióihoz. Lehet hogy éppen ez az oka annak, hogy nem tesszük pellengérre hibáinkat, nem viccelődünk magunkon.
Építészeti kritikát azonban a szakma zárt orgánumaiban is nagyítóval kell keresni, évek óta hiányzik folyóiratainkból. Néha az Építészfórum hozzászólói azok, akik kegyetlenül vitriolba mártják tollukat. Ezek egy része személyes sértegetés, de egyre több az elvi bírálat szakszerű kritikai értékelés is. Vannak más visszajelzések is az alkotók részére. A tervpályázatok bírálatai is kíméletlenek a nyeretlenekkel szemben és a folyóiratok visszautasító véleményei sem bánnak kesztyűs kézzel az önjelölt zsenikkel. De ezek mind csak száraz szövegek. Mi meg a manuális készség birtokosai vagyunk. A rajz és az oly sokféleképpen létrehozható kép: a kábító kép legfőbb kifejezési eszközünk.
Az építészet ritkán szerepel a kipellengérezett valóság oszlopain. Mert mindig társadalomkritikává duzzad a kisgömböc-probléma. Az építés mindenki zsebbevágó ügye, és büszkesége, akár az „ő várát” akarja megvalósítani, akár a hatalom az „Ő reprezentációját”. Minden szamárfül személyes sértés, és nemtelen bírálat. A stíluskritika lehet talán az építészet ama belterjes terrénuma, ahol az egymással vetélkedő művészeti törekvések kipellengérezhetik egymást, a paradigmaváltás elő és utóvédharcai képi formában rámutathatnak egymás modorosságaira. A képi humor nagymesterei nem használnak verbális segítséget. A jó groteszk címadás nélkül is érthető görbe tükör.
A humor itt abból a vizuális összegzésből fakad, ami egy jelenség, egy tárgy, egy személy kapcsán bennünk rögzült. A nevetség forrása valamely ismeretek képi sztereotípiái. A groteszk tárgya a deviancia, a valamiben való eltérés a szokásostól, az elvárttól. A vicc mindig valaki oldalán áll, valaki vagy valami más pedig ki akar nevetni. Erősebben szólva ki akar gúnyolni, még erősebben: meg akar szégyeníteni. A képi humor verbális humort illusztrál, lefordít képre, - van hozzá képe. Aki igazán műfajspecifikus, az saját pályáján dolgozik. Egy jellegtelen, de szép arcról nehéz karikatúrát csinálni, ha mindene arányos, és nincs elrajzolódva sehol, nem lehet túlozva kihangsúlyozni sajátosságait.
A humor közönségnek készül, a befogadók ismereteit, műveltségét, és tájékozottságát célozza meg. Ismeretlen férfit vagy házat, disznóorral vagy vakablakokkal kifigurázni érdektelen.
Amíg a versírás késztetése a diákkorból a felnőttkorba való átmenettel sokakban megmarad, még az építészeknél is, - lásd Határ Győző - az építészeti szatíra rajzos formája alig jelenik meg a „szakirodalomban”. Talán mert az építészet szent dolog. Az építész kora és saját szellemisége legjavát szeretné bemutatni: a sok pénzért és munkaórában megvalósítható egyedit. És ha a vajúdásban a hegyek szürke egeret szülnek vagy gnóm születik, nem illik kigúnyolni kortársnak, pláne pályatársnak. Mint ahogy az autista gyermeken sem szokás viccelődni. Na ezért nincs az építészetben a „humorban nem ismerek tréfát” kegyetlenkedés. Csak így terveztek, - építetek Ti , vagy csak önkritikus megelőzése ez a bérkritikának, vagy az autszájder bekiabálásoknak? Az „Így terveztek ti” csak akkor találó, ha az emblematikus alkotó valóban ikon; saját, senki mással össze nem téveszthető eszköztára, gondolatrendszere van. A találó karikatúra nem is sértő, szinte reklám, legfeljebb az ismétlések elkerülésére ösztönöz, a rutinná vált eszközök, attribútumok lecserélésére biztat. Az építészek szatirikus évkönyve a Megfagyott Muzsikus mindig szívesen nyúlt ehhez kifejezési formához. Néha az iskolapadból kiabált ki a szakmának, hogy a „király meztelen”, vagy az oktatás modorosságát kiexponáló rajzokon túl, az ország és a világ nagy építészeit ábrázolták kritikusan az ánti világban is.
A Megfagyott Muzsikus grafikái, tanári karikatúrák, tantárgyi szatírák, oktatási másvélemények, jobbára az Egyetem falai között maradtak, de mindig helyet kapott benne a kitekintés a szakmára, a stílusváltozásokra, (1905/6, Jánszky Béla szatírrajzai), Így terveztek ti (1931) A Bercsényi 28-30 diák-rajzolói - Szerető Dániel, Molnár Csaba, Fekete József, Kulcsár Attila, Selmeczi György is üzentek a szakmának. A kor egyetlen szatirikus hetilapja, a Ludas Matyi is tartózkodott az építészeti kritikától. Az építés mindig a társadalom reprezentációja volt. A szocialista építési programot, csak dicséret illethette, nem bírálat, csak propaganda, és nem gúnyolódás. Ezért csak néhány felszíni jelenség kapott nyilvánosságot a kivitelezői hibákról, - nagyritkán. Balázs-Piri Balázs a felkapott rajzolójuk ugyan a Műegyetemen végzett , de villamos mérnökként, és nem érdekelte az építészet. Később a HÓCIPŐ is legfeljebb a városépítés visszásságait írta, rajzolta meg. Megrendelésre a kor neves karikatúristája Kaján Tibor is készített néhány építész témájú rajzot egy Sajátház Építési Konferenciára 1974-ben, de túlságosan didaktikus maradt, pedig a szakmai muníciót Callmeyer Ferenc és Ébert Ágoston biztosították számára.
A diákhumor az egyetem falain kívül hatástalan. A régi muzsikusokban megjelent professzori karikatúrák találóak voltak és szinte sértés volt, ha valaki kimaradt ebből az arcképcsarnokból. 1. Nagy Virgil - 2012/14. rajz: Kőszeghy Gyula, 2. Pecz Samu 1922/10, rajz: Szerényi Ödön, 3. Kotsis Iván, 1926/5, rajz: Krompecher György, Sándy Gyula 1927/2, rajz: Wanner János. Az 1966-os Muzsikusban Ruda Győző Gábor tanár ura és Reischl professzora nagy siker volt, Masznyik tanár úr portrésorozata pedig már valódi profi munka.
A stílusgyakorlatok, funkciókarikatúrák, és az antiszerkezetek már kikandikálnak a szakma, a gyakorlat terrénumára. Az 1905-ös Muzsikusban a Modern építészet szatirikus rajzait Jánszky Béla készítette. A WC korszerűsítése az örök téma, a régiek és az újak mindig nekiveselkednek, ennek a feladatnak, amely a nagy középültek összes problematikájának hordozója szerkezetében és stílusában egyaránt. Az 1974-es Muzsikus is pályázatot hirdetett ez ügyben. Az 1966-os Megfagyott Muzsikus a Sírásó és halottkém közös lakásán keresztül láttatta a diákhumort, az oktatói bírálatot, és azt a sajátos szemléletet, melyet csak az ért meg, ahhoz szól, aki maga is művelte, aki beépült „tégla” az építészet nagy épületében. A Kari Papír mellékleteként megjelent 89-es Muzsikus a rendszerváltás hajnalán, még a politikát is belopta, amikor Pártház épületekre írt ki pályázatot, ami bizonyára csak az átpolitizálódott korszak diákéletbe is begyűrűző hordaléka volt.
A Muzsikus 100 éves évfordulójára az Országépítő folyóirat is pályázatot hírdetett, neves építészek ("czélszerű styllel" rendelkezőnek tartott mesterek ihletésével.) Az 1999/1 es száma mellékletében Bán Ferenc, Csete György, Dévényi Sándor, Ekler Dezső, Finta József Makocecz Imre, Török Ferenc, Turányi Gábor és Janáky István stílusában készült opuszokat mutatta be.
A stílusparódiák gyökereit a régi muzsikusokban is megtaláljuk Az 1933/6 Muzsikus week-en-ház pályázata már efféle stúdium. Pogány Móricz, Bálint Zoltán, és Jámbor Lajos paródiák, Földes Róbert rajzaival, melyben már Fischer József és Molnár Farkas modern épületei is kritika tárgyát képezik. Az 1937/19- es oldal Térszűke (Lechner Ödön) rovata már a jövőbe mutat, csakúgy mint Weekend Házak tervei és a Népszálló (Riedl Béla) terve. Álljon most itt egy klasszikus:
Korunk új grafikai eszközöket ad a rajzolók kezébe a hagyományos vonalak helyett és azok mellé. A számítógép leleplező görbe tükre lehet mindenkinek, a Photoshop, a virtuális képek korábban elképzelhetetlen lehetőségek ebben az ősi műfajban is. És már a számítógépes grafika előtt megbabonáztak bennünket M.C. Escher álperspektívikus építészeti ábrázolásai. Lásd az 1966-os Megfagyott Muzsikusban a Szakítás: Fel is út, le is út, című rajz (Kulcsár Attila, és Fekete József „bonyolult" keretei.) De az építészeti karikatúrák is kijárják az iskolákat. A Bercsényi 28-30 is tett ebben néhány bátortalan lépést. Az építőiparra fókuszálva nevettetve mondhatnának kritikai véleményt más szakmai orgánumok is.
Mert az eszközök nemcsak a nyomtatott sajtóban nyitottak új letőségeket, magában az építésben, élőben is lehet irónia. Hundertwasser első kísérletei az elrajzolt szerkezetekkel, a természettel kombinált organikus tömegek, és a lakók másság-igényét kiszolgáló mézeskalács házai Bécsben, a szakmát megdöbbentették. Ez a modernitásba és posztmodernbe beleunt igények karikatúrája is lehetett volna, de a közvélemény komolyan vette. Akadt, aki Gaudi hommage-nak gondolta házait. Az osztrák építész szövetséget a jelenség sokkolta kezdetben, majd elhatárolódott tőle - "nem is kamarai tag" - de aztán statikusok műszaki formába öntötték és megépülhettek. Ekkor már úgy foglaltak állást Gusztav Peichl-lel és Hans Holleinnel az élen: "nincs közünk hozzá, ezek a házak egy festő, színes plasztikai alkotásai". Pechl tervei alapján épült Kremsben a Karikatúra Múzeum, amelyik visszafogottan de utal a műfajra építészeti eszközökkel is.
A Reichstag fejújítása előtti időszakot használta ki Christo és Jeanne Claude 1995-ben az épület becsomagolására. Az építészeti happening a félelmetes történelmi épületet nevetségessé tette, és populárissá mielőtt a német nép visszakaphatta ajándékként Foster zseniális tervével, mint a népképviselet épületét. Az Islamic Projekt Tatjana Arzamasova, és Lev Evzovics orosz építészek valamint Jevgenyij Szvatsky iparművész karikatúrái, montázstechnikával jelenítik meg a nyugati világ félelmét a mohamedán bevándorlóktól, amikor mint lehetséges jövőképet mutatják be a legismertebb épületeket iszlamizálva. Viktor Enrich Városportréi elsősorban Tel Aviv fontos épületeit teszi nevetség tárgyává, például az Orhid Hotelt, amikor a szálloda panoráma felé való kilátásait tovább gazdagítja.
Tipográfia vagy építészet (Chris Chis Labrooy)
Magam is teszem a dolgom ez ügyben az Építészfórumban - lásd: Panelprogram alulnézetben - a panelprogram hulladékát a régi nyílászárókat javaslom újra hasznosítani. A velünk élő építészet című tárcában az építészeti gondolat elszabványosítását karikírozom ki. Az új Megfagyott Muzsikus, mely sokban hasonlít a Bercsényi 28-30-ra, az új lehetőségek bravúros alkalmazója: végre szakmai kritikáknak is helyet ad. A címlapjai szellemes képi humorral előadott szakmai groteszkek, ha nem is diákmunkák. A Bercsényi 28-30 50. évi jubileumára is meg akartuk szólítani a fiatalokat valami groteszk szatíra készítésére. A legmaradandóbb építészet forma, és a hallhatatlan PIRAMIS téma mai megfogalmazására tettünk javaslatot a kortárs építészet emblematikus alkotóinak stílusában. Időzavar vagy érdektelenség, de nem érkeztek művek. Érdekes lehetett volna még az építészportrék karikatúra galériája, amilyet Finta József rajzolt magáról könyvében. Jobb híján: „ magad uram ha szolgád nincsen” – úgy is mint egy úgy maradt Megfagyott Muzsikus. Készítettem néhány kísérletet. A jobbak folytathatják, a bátrabbak a legkarakteresebb magyar építészek stílusparódiáit is elkészíthetik.
a Bercsényi 28-30, 50 éves jubileumára
Az egyiptomi piramisok 4500 évesek. A halottkultusz eme hatalmas reprezentánsai az örökkévalóság üzenetét hordozzák: az építészet örökkévalóságáét. Geometriájukat azóta is számtalan épület használja.. A letisztult gúla tömeg kikezdhetetlen. I.M Pei 1983-ban a Louvre műemléki együttesébe illesztette be üvegpiramisát, mint az előcsarnok lefedését , Nem volt könnyű megszerettetni a franciákkal, de jobbat, maradandóbbat ők se tudtak kitalálni. Azóta a piramis kubust mások is kipróbálták kicsiben - "vándorforma" lett belőle. 2006-ban Kazahsztánban Nazarbayev elnök megbízásából maga Norman Foster is tervezett egy 96 méter magas piramist: a vallási béke kongresszusainak palotáját. Pozsonyban a Szlovák Rádió Székháza a hatvanas évek óta csúcsára állított piramist idéz.
Így aztán amikor szörfözve google-on a műholdak segítségével Egyiptom felszínén magtaláltam a sivatagi homok alatt kirajzolódva egy új királysírt, rögtön piramisra gondoltam én is. Mit keres ez itt, védelem nélkül egy ilyen jeltelen helyen? Lehet hogy ez óvta meg a sírrablóktól. Méltóbb környezetbe, mint az isten-uralkodók bevált nyugvóhelyére, nem is lehetne helyezni ezt a világszenzációt. Gizehben az új turisztikai zarándokhely számára legalkalmasabb célpont, csak egy újabb piramis lehet, amelyben be lehet mutatni a sértetlenül feltárt fáraó halotti kamráját, és szarkofágja kincseit. Azóta az ásatások beigazolták várakozásomat. Tutankhamun sírjához hasonló érintetlen mementót találtam. Mások kvarkokat fedeznek fel a világűrben, nekem egy királysírt volt szerencsém a Földön. Hogy ez hogy került oda, melyik kortárs-Carter tárta fel, ki azonosította ebben a zűrzavaros egyiptomi helyzetben nem is érdekes. Földönkívüliek hagyták itt, vagy csak egy ügyes kínai hamisítvány? Nem építészeti kérdés.
Én minden esetre, mint ötletgazda, a dubai-i emír támogatásával nemzetközi, meghívásos építészet tervpályázatot írtam ki a régészeti szenzáció méltó bemutatására. Legnagyobb sajnálatomra magyar építészeket nem hívhattunk meg, a személyem miatti összeférhetetlenség miatt. De meghívtuk a világ legjobbjait, tizenketten elfogadták felkérésünket, köztük több Priczker díjas. A művek megszülettek, a verseny lezárult.
A zsűri véleménye szerint a pályázat sikeres volt. A résztvevő építészek a faladat iránti nagy empátiával, - a Bercsényi 28-30 jubileumára is tekintettel - Megfagyott Muzsikusba illő módon építészetük legjavából ízelítőt adva, nagyszerű stílusparódiát alkottak magukról, a kortárs építészet emblematikus épületeit idézve. Elegáns öniróniával, ahogy csak a legnagyobbak képesek magukat kívülről is szemlélni.
A piramisok mai tudásunk szerint 30 évig is épültek, 100 000 ember évente három havi munkájával. 7oo millió tonna kő van például a Kheopsz piramisban. Ez ma elképzelhetetlen lenne, és szükségtelen is. A tervek javarésze a négyezer éves technikai haladás vívmányait használva mellőzte az óriás kőtömeget, élő munkát, és látványos belső térszerkezetű kiállító, bemutató enteriőröket hoztak létre, az úttörő kínai-amerikai építész, A. M Pei ötletét követve. Valamennyien betartották a kiírás programját a méretre vonatkozóan, a Kheopsz piramis paramétereit tekintették etalonnak.
Rangsorolás nélkül bemutatnánk a beküldött tervek látványterveit.
1. számú terv:
I.M. Pei hatalmas handicappel indította el a mezőnyt, mert a Louvre után, már nem volt ismeretlen számukra a feladat. De ez csak látszólagos előny, mert a nagyobb méret, és az eltérő funkció új kihívásokat jelentettek. Az idős mester azonban hozta formáját. Acél térráccsal fedte le ezúttal is belső teret , és látványos módos befüggesztette a Kheopsz piramisnál megismert belső közlekedőket. A szellőzők és szerviz járatok, a folyosók, királynői- és királyi kamrák, a nagy galéria és a tehermentesítő szerkezetek látványosan mutatják be a csarnoktérben az attrakciót, az új szarkofág kitüntetett helyét, amelynek megközelítéséhez az északi bejárattól mozgólépcső vezet. Felépítését is - eredeti módon, - a Kheopsz helyére javasolta, Így nem borul fel a történelmileg kialakult hármas egység, a településképi illeszkedés harmonikus lesz.
2. számú terv:
Peter Eisenman a dekonstruktivista irányzat egyik teoretikusa megérezte a feladatban azt a lehetőséget, hogy ennél az ismert síremlék-attributumnál lehet a leglátványosabban interpretálni tézisei külső jegyeit. A letisztult, időtlen forma, amelyet az isteni arány, az aurea sectió tesz tökéletessé, ez a hivalkodó szépség, a jelen perc-emberét agresszióra készteti. Mint a grafitti a ház falán, terve lázadás a harmónia, a tisztaság ellen. A dekonstruktív szerkezetek az időben kikristályosodó tökéletesbe belerondítják a disszonanciát, az esetlegeset, amely ugyanolyan időtlen mint amit megsemmisít, de nem kell hozzá fegyelem és tudás, csupán a mindenkori tagadás képessége. Művében felismerhetők a meghaladni akart mű paraméterei, a síkokkal feldarabolt piramis. A bemutatni kívánt leletek kiállítására, csak piramis-hasadékok réseit kínálja. Telepítése ugyan a Kairó melletti területre utal, de lehetne bárhol a sivatagban, mint egy földrengés utáni UNESCO segélyből helyreállított műemlék. De ez volt a mester célja, Többen vagyunk tökéletlenek, és "similis simile gaudet" (a hasonló a hasonlónak örül). Ezek mind látni akarják majd ezt a kontármunka interpretációt.
3. számú terv
Tadao Ando: a minimalistának aposztrofált építész a feladatban megkereste azt a koordinátát, amely a három dimenziós alkotásban minél kevesebbet vesz el a tájból. Kikeríti a sivatagból a program által megadott térméreteket , a 230x230 métert és az emberiség nevére telekkönyvezteti. A négyezer éves kultúra lenyomata a Föld eme hatalmas homokozójában mint egy fossilia kerül a felszínre. Oszlopsorral hoz létre várakozást a kint és a bent határán. És aztán megcsinálja a piramis hiányát. A gúla amphiteátrumként a földbe lépcsőzik le, pontosan 146 métert.. Mint egy öntőforma, magába öleli mágneses terét, melynek erőterében lebeg a fáraó szarkofágja. Senki által meg nem közelíthető teátrális pózban áll monumentális magánya. Az el nem érhető, nem evilági „jelkép a vízen” módjára lebeg a semmi tetején. A „fény temploma” világosságának eszközeivel, a fizika meghazudtolásával hozza létre a 4500 éves tárgy és korunk között húzódó kulturális fényéveket, amelyben csak a jelenségek árnyéka megfogható.
4. számú terv
Zaha Hadidtól, az iraki származású építésztől nem volt idegen a sivatagi helyszín, az ókori kelet világa. A piramis fegyelmezett formája őt is provokálta, és kihozta belőle a sohase szunnyadó kreativitást. A piramis kötelező belső terébe organikus hernyó-tömegek fúródnak bele a maguk természet szabadságú törvényei szerint, amelyek a gúla belsejében mint hadidi térbővületek kiállításoknak adnak helyet. Az angyali belek alagútjainak kloakái szabadítják ki benne a metafizika centrális terét. Ezek aztán a látogatókkal fluid térszövetek virtuális centrumát hozzák létre a piramis poláris koordináta rendszerében, implicit függvényekkel meghatározva a szarkofág helyét a magasban, benne a Fáraó múmiájával melyet pneumatikus liftekkel igény szerint mozgatnak. A feminin, hajlított formák feloldják a piramisi geometria maszkulin feszességét.
5. számú terv
Mario Botta, a tessini mester az euklidési geometria kedvelője. Hasábok hengerek, zárt és nyitott kubusokból építette fel oeuvre-jét. A természetes építőanyagok kedvelője, a kő és a tégla műveletlen lelkéből formál szárnyaló fantáziával átlényegült misztikus tereket. Fény és árnyék a kötőanyaga. A piramis reminiszcenzia, tervében is érzékletesen idézi a fáraói díszletet, amikor sávosan rakott kősorok, évtizedek ritmusának diasztólés kihagyásaival idézve a múló időt, amellyel beengedi a fényt a múzeum belsejébe. A Keresztelő Szent János templomában létrehozott sávosságot itt már az egyik gránitsor elhagyásával valósítja meg. A tér tengelyében az oly sok helyen alkalmazott vertikális henger apszisát használja fel a szarkofág elhelyezésére. A vörös márvány-téglányokból kifalazott kürtőben eszköztára attribútumát a csíkosságot, fénykorongok hozzák létre, melyek által szinte lebegni látszik az ég felé nyitott tér, közepén a fáraó sírjával, mintegy jelezve az isten-uralkodó nem evilági kapcsolatait. A terv a piramist a gizehi együttesbe helyezi, és a szemlélő számára, mintha mindig is ott lett volna, deja-vu érzéssel odaillik.
6.számú terv
Norman Foster mester nem ismételte önmagát. A kazah elnöknek tervezett piramissal a maga részről letudta ezt a szerkezetformát. A feladatból jobban érdekelte őt annak a turista áradatnak a komfortja, amelyik feltehetően a világ minden tájáról idezarándokol majd a sírlelet megtekintésére. A szarkofág csak kerüljön be, - sugallja a terv, - a maga helyére egy piramis szokásos sírkamrájába. De az ide látogatók kényelmes környezetben egy hatalmas passzázs alatt tekinthetik meg a feltárt kincseket. Az idősebbek, és presztizs-túristák számára a kivetítők biztosítják itt a nem mindennapos látnivalókat ebben a légkondicionált környezetben, hűsítő italok fogyasztása közben. A körfolyosó a British Múzeum előcsarnokának látványos szerkezetével , karcsú térráccsal fedi le, mely átfordul a a henger alakú körítő üvegfal konstrukciójába. A múzeumi promenád átszellőztetett. Az alulról beáramló friss levegő a piramis lépcsőin a felső réseken kiszabadul és kellemes klímát biztosít az év minden szakában. A bejárathoz felvezető utat, a Reichstag épületénél alkalmazott, csarnokból induló rámpa teszi barátságossá, gesztust téve, és szolidaritást kiváltva a fogyatékkal élő embertársaink felé. Ez az a pedagógiai üzenet, amely Foster házaiban mindig megtalálható, a önvizsgálatra késztetés, és toleráns viselkedés kultúrája, a felemelő tér, az emberszabású high tech fényeiben.
7. számú terv
Jacques Herzog és Pierre de Meuron a két svájci építész a pekingi olimpiai stadionban kipróbált eszközhöz nyúlt. Ott a világ nemzeteit egy fészekaljba gyűjtő szerkezetformát találták ki. itt sokkal kisebb méretben a fészek-koncepció új tartalmat kap. Belsejében, a halhatatlan fáraó szarkofágját, mint időtojást rejti, ahol elállhat akár újabb 4000 évig. A kötelező piramis burkolóformát a rozsdamentes szerkezeti acélhengerek mint aszimptoták tetszőlegesen megközelítik, de belsejében átboltozódnak védő ernyővé. Megvalósul benne a vízió és a működés harmóniája. A fészek légrésein a levegő szabadon áramlik, klíma nélkül biztosítva a természetes légcserét. Szerkezeti szövete olyan sűrű,- tanulva Peking tapasztalataiból,- hogy az építőmunkások majd szerelés közben sem zuhannak a földre. A Kínai Kormány plágiumváddal keresetet adott be a szerzők ellen, mert szerintük a madárfészek szimbólumot ők már megvették. De Meuronék visszautasították ezt mondván, ez egy új mű, egy parafrázis, és a piramis forma ezredévekkel megelőzte az új kulturális ikonná váló Stadion karakterét. Éjszakai megvilágításban a piramis alól a szerkezetrácsok résein sejtelmesen világítanak ki a fények , mintha a Napisten izzó fénykévéi ragyognák be a sivatagi éjszakát.
8. számú terv
Peter Zumthort tulajdonképpen titkos szándékkal hívtuk meg. Próbálja ki magát nagyobb léptékű feladatban is. A wachendorfi falucska műremekét szerettük volna viszontlátni piramisi méretekben. A mester hosszú rábeszélés után kötélnek állt, és a tőle megszokott belülről való építkezéssel megismételte a Bruder Klaus kápolna koncepcióját - vérbeli regionalista építészként a hely szelleméből, és anyaghasználatából jottányit se engedve. A piramis formát ötven cm-enkét, csömöszölt nílusi kavics, sivatagi homok, valamint színes gránitörlemények keverékéből készült betonból tervezte kiégetni. A belsejének zsaluzatát a Nílus felső folyásáról hozott cédrusok szálfái alkotnák, amelyek majd elégetve hozzák létre az elmúlásnak azt a lenyomatát, amelyet a német kápolnában sikerült megvalósítani. A píramis csúcsán a könnycsepp alakú rés és az oldalán többszáz alabástrom hengeren, mint napfény-távcsöveken becsillanó fény világítanák meg a fáraó szarkofágját, amely a világegyetem tengelyét jelképező üvegrúdon van kiegyensúlyozva, a padlószinten elöntött folyékony ólomtó felett. A bejárati tömeg az ismert hasáb, benne a már bejáratott háromszög kapuzat. A mester utalásként az eredeti műre a Piramis környezetén a sivatagot a wachendorfi mező gyepével javasolja beültetni.
9. számú terv
Santiago Calatrava csúcsára állította a piramist. A belső terekben a kötelező kiállítóterek kapnak helyet, amelyet liften lehet megközelíteni a piramis platójáról. A felfordított gúla teteje helikopter leszállóként üzemel a turizmus fogadására. Közvetlen légi járat építhető ki Kairóval. A mester most sem tagadta meg hídépítő múltját, és annyi nagyszerű híd után itt légihidat hozott létre a főváros és a látvány között, frappáns módon megoldva a hídfőt a sivatagban, Kolombusz tojásaként, a piramis tetején. És ez még csak a kötelező bemutatás és működtetés. Ezután következik az építész-szobrász-szerkezettervező zsenialitása, a piramis kitámasztása, szél, homokvihar, földrengés ellen. Hárfaszerű acéltartói fehéren csillognak a horizont felett messziről is, az ívek látványosan oldják a piramis zárt síkjainak feszes geometriáit. A kiterjesztett szitakötő szárnyak és lábak légies természeti formákkal támasztják meg a piramis valószínűtlen tömegét. A statika megcsúfolásaként hatnak a filigrán rudak ívei, amelyek azért egy méter vastagok a nyomott övekben. Alatta az ember paránynak érzi magát és úgy véli hogy rászakad a mennybolt, de ez teszi igazán félelmetessé az isteni nyugvóhelyet, és szorongásossá az embert előtte. Megtérésre biztat akármilyen vallású látogatót.
10. számú terv
Aldo Rossi mester 1997 óta halott, de irodájában legjobb tanítványai folytatják szellemiségét. A legnagyobb nekropolis építő kihagyhatatlan volt a meghívottak listájából. A műhelye a mester szellemében be is nyújtotta tervét és a mű nagy nyeresége lett e seregszemlének a gondolati brainstormingban, amelyik egy fáraó nyugvóhelyét hivatott megfogalmazni. Rossit 1970-ben a klinikai halál állapotából hozták vissza karambolja után, és ezután kezdte tervezni a modenai San Cataldó temetőt, - egy építész aki már járt odaát. Nem kellett mást csinálni szellemisége folytatóinak, mint a jungi kollektív emlékezet archetípusaiból összerakni a halottak házát - akárcsak Modenában. A fáraó sírját sokak vélekedése szerint tízezrek építették rabszolga munkában, mások szerint mesteremberek. Mindkettő igaz lehet. Itt egy elmaradt piramis pótlása a feladat. A négyzetes kolumbárium-fal megépítése és üresen állása utal a tízezrekre, akik számára is jelképes maradt a hely. A nagy kubus végtelen szabályossága figyelmeztet az elkerülhetetlen halálra a maga konkrétságával. A belső udvar fókuszában áll a fáraó szarkofágja, piramisa falsávjai közé szorítva metaforikus magányában. Lehet hogy virtuális temetkezőhelyévé válna a nagy urnafal az itt megforduló emlékhagyó turistáknak, - jó ómen együtt nyugodni egy 4500 éves isteni uralkodóval.
11. számú terv
Jean Nouvel a francia építész-bonviván ezúttal is megbolondította a szépasszonylelkű szakmai zsűri biológiáját sőt kémiáját is. A szakértésre behívott kollégák otthagyva saját bírálati területüket mind odasereglettek tablóihoz, és ha lenne olyan digitális műszer, amelyik pupillán át mérné az irigységet, kiakadt volna, mikor elaléltak. Tisztelet a kivételnek. Mert ez a terv színházba helyezi a piramist. Az üvegfelületek és tükröződéseik a gúla taktilis kőanyagát szétrobbantják és összerakják, a kontinuitás amnéziát kap, majd megvilágosodást, felejt és felfedez. Fényorgonák pászmái ragyogják be a párizsi Arab Kultúra Intézeténél kipróbált blendékkel szabályozva a tűző nap és az alkonyat fényei között változó megvilágítást. Óramű pontossággal keveri a színeket és tónusokat ezen az egyhelyben álló forgó színpadon. Az arabeszkek árnyékai szinkópák ritmusaival billennek át a gúla élein. A szarkofág mint ókori brill üvegpódiumon áll, felette az égi sztalaktit, üvegkúp lebeg. A fénytölcséren a felhők gomolygása, vagy a vakító fények káprázata villódzik. és a tükröződésekben a mint a Lafayette áruházban Berlinben is a látogatók tömege kaleidoszkópszerű forgásban járja körtáncát ebben a kulturális spirálban ahol összeturmixolódik a 4000 éves múlt és a megcsömörlött jelen , hogy leömöljön a jövő garatján, és bizakodással induljon haza, mert van kiút, - és ez a vizuális kommunikáció a korok erőtereiben, mint itt is.
12. számú terv
F.O. Gehry nélkül nincs kortárs építészeti tabló. A világsztár, aki már a titáncink boltba se tud bemenni paparazzók nélkül, itt is sikeresen vitte át a lécet. Irigyei kárörvendő várakozása ellenére a statikus piramis projektből is kihozta a táncoló párt. A szokásos lemez girlandok metszetei, mintegy körültáncolják a piramis-gólemet, mint Anna Pavlova, Raszputyint - levegősen. A függőleges lemez- áttörések mentén keletkezett rések világítják meg a belső tereket, amelyben a szarkofág be van függesztve. A turista áradat miként Bilbaóban is, a bejárati hídon jut be a látványok barlangjába, a piramis belsejébe. Az amorf belső tér változatos labirintust hoz létre a gúla alatt, ahonnan a fény csak a látogatók segítségével jut ki a szabadba. Az ellentétek paradoxona feszíti a téri kompozíciót amelyekben a szarkofág lebegése az egyetlen stabil elem.
A pályázatban a zsűri elodázta a döntést. Miután egyik terv sem teljesítette maradéktalanul a kiírók elvárásait, - első díjat nem adott ki. A megbízást a továbbtervezésre, a dubai emírhez közel álló Abu Sabah Musztafa kapja, akinek feladata lesz a díjazott tervek legjobb gondolatait egyesíteni , és a XXI század piramisát zsürori infantilitással, újságírói narrációval, és moderátori mindentudással megálmodni.
A döntésnek örvendetes magyar vonatkozása és aktualitása is van.
Abu Sabah Musztafa édesapja az a Sabah Elazzavi, aki 1963-ban a Bercsényi kollégium lakója volt, mint iraki diák, és aki elsősorban a szőke, nagymellű macákat szerette, és Bercsényi 28-30 legszorgalmasabb olvasója volt. A mellékelt karikatúrát róla mintázta Selmeci György 1966-ban, - már akkor is, - mint piramis építőt.
Kulcsár Attila DLA