Falvak az uradalmak helyén
A vidék fejlesztésével foglalkozó településtervezők, építészek, szociológusok, az érintett önkormányzatok és az örökségvédelem munkatársai, valamint a 20. századi magyar építészet történetét tanulmányozók érdeklődésére egyaránt számot tarthat Tamáska Máté legújabb könyve. Garai Péter könyvbemutató írása.
Tamáska Máté szociológus, műemlékvédő, tudományos kutató legújabb könyvében – „A vidéki tér emlékezete” (2011) és „Kassa-vidék településképei” (2013) után – ismét a múlt egy kevésbé ismert területét, az uradalmi falvak átalakulását és az 1945 után létesített új községek kiépülését tárja fel. A hiánypótló mű létrejöttének előzményét az első könyvben már szereplő település, Nagykarácsony vizsgálata jelentette. A szerző kettős, szociológiai és építészeti látásmódjának köszönhetően rendkívül érzékletes képet vázol fel az 1945 előtti Magyarország településrendszerében jelentős szerepet játszó uradalmi puszták, majorságok és tanyák történeti fejlődéséről, térszerkezetéről, tájhasználatáról és sajátos építményeiről, amelyek sok helyen - még mai, pusztuló állapotukban is - meghatározó elemei környezetüknek. A könyv első része ennek a 20. század első felére kialakult állapotnak a jellegzetességeit foglalja össze, elsősorban a Mezőföld, a Nagy- és Kiskunság, valamint Békés megye területéről vett példákkal illusztrálva.
A második nagy egység az uradalmi falvak helyén országszerte létrehozott új községek karakterét elemzi, a társadalom-, a falu-, és a házépítés témái köré csoportosítva. Az ebbe a körbe sorolható települések száma körül nagy a bizonytalanság, nagyságrendjük 20 és 200 közé tehető. A szerző kiemelt hangsúlyt fektet a településrendezési elvek és az egykori uradalmi épületek sorsának bemutatására, amelyek sok esetben annak köszönhették fennmaradásukat, hogy az „ideiglenesen” beköltöző közintézmények számára nem készültek el a tervezett új, modern épületek. A források jelentős részét az Országos Földbirtokrendező Tanács (OFB) ezidáig alig kutatott levéltári anyaga adja, amelyben a településtervezők számára igazi csemegét jelenthetnek a községekbe körutakat, allékat és köztereket vizionáló - nagyrészt meg nem valósult - ideáltervek (pl. Lőkösháza esetében). Építészek számára érdekesek lehetnek a vidék modernizációjának szellemében 1946-47-ben kiírt tervpályázatok díjazott munkái, amelyek készítői között például Janáky István, Dávid Károly, Ivánka András és Rácz György neve is szerepel. A tervek jól tükrözik azt az ízlésváltozást, amely a harmincas évek népies házépítő mozgalma (FAKSZ – Falusi Kislakásépítő Szövetkezet) és a negyvenes években az ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) programja keretében született, finoman archaizáló házak formavilágához képest az ötvenes évek elejétől országszerte létrejött épületek között érezhető. A könyvben megjelenő, a hagyomány és a korszerűség ötvözésére törekvő építészeti kísérletek fontos tanulságokkal szolgálhatnak a kortárs tervezői gyakorlat számára is, akár régi házak felújításáról, akár új, környezetükbe illeszkedő épületekről legyen szó.
A könyv harmadik részét Mátyásdomb, Hantos, Nagylók, Kisszállás és Lőkösháza jelenlegi arculatának helyszíni bejárásokon alapuló vizsgálata alkotja, amelyben a történeti források adatait az ott élők visszaemlékezéseiből kinyert információk gazdagítják. Ezek közül a Mezőföldön található Mátyásdomb hordozza magán leginkább az ötvenes évek késő népies modern áramlatának jegyeit. Az új község az egykori Fekete-puszta századfordulós majorsága mellé épült, nagyjából egy időben, amelyet az utcaképek és az úthálózat szigorú, mérnöki rendje is jelez. Az uradalom öröksége (templom, kastély, park és a gazdasági épületek helye) Hantos községben is érvényesül, ám itt a régi falura jellemző, nem teljesen szabályos telektömbökön jóval heterogénebb az épületállomány, amelyben a hetvenes évek emeletes családi házai dominálnak. Nagylók telepes falva két majorság között, vasútvonal és útkereszteződés köré szerveződve jött létre a negyvenes évektől kezdve, majd a későbbi évtizedekben a népies modern szellemében fogant házak épültek az amorf, terjengős belterületen.
Bár több ipari rendeltetésű építményt már elbontottak, a Bács-Kiskun megyei Kisszálláson ma is lenyűgöző az egykori uradalmi falu fennmaradt központja, amely alföldi mezővárost idéző léptékével éles kontrasztot képez az 1945 után épült telepes- és kockaházakkal. A közintézmények egy része a régi épületekben lelt végleges otthonra, a többi funkció számára a hagyományokat újraértelmező (hatvanas évek), illetve a múlttal teljesen szakító (hetvenes évek) modern épületeket emeltek. Az Alföld délkeleti sarkában található Lőkösháza kialakulása szorosan kapcsolódik az 1920-ban meghúzott határhoz, ahol egy kispolgári hangulatú vasúti telep épült, igényes nyerstégla-architektúrával. Érdekesség, hogy az 1945 utáni új falu ettől elkülönülve, a régi majorsághoz kötődve alakult ki. Az első rendezési terven felvázolt sugárút- és körút-rendszer csupán töredékesen valósult meg. A modern középületek az egykori kastélypark területén, zöldben úszva épültek fel, köztük a közelmúltban felszentelt templommal. A kiválasztott öt új község részletes bemutatása után a szerző a népies-vidékies modern építészeti áramlatok célkitűzéseit, társadalmi programját, a korra jellemző, az időt kiitatni kívánó típustervezés eszméjét és problémáit, valamint a megvalósult eredményeket vizsgálja kritikai szemmel.
A tudományos igényű, olvasmányosan megírt szöveg nem csak a szakmabeliek számára nyújt izgalmas áttekintést a vizsgált korszakról. A kötet térképekkel, grafikonokkal, tervekkel, fotókkal gazdagon illusztrált, amelyből kiemelkednek a települések morfológiáját és épületállományának történeti rétegzettségét magyarázó ábrák. A további kutatást szövegközi hivatkozások és részletes irodalomjegyzék segíti, a kiadvány végén pedig angol nyelvű képaláírások és összefoglaló található.
A vidék fejlesztésével foglalkozó településtervezők, építészek, szociológusok, az érintett önkormányzatok és az örökségvédelem munkatársai, valamint a 20. századi magyar építészet történetét tanulmányozók érdeklődésére egyaránt számot tarthat Tamáska Máté legújabb könyve.
Garai Péter
kiadó: Martin Opitz Kiadó
megjelenés: 2013
oldalszám: 240
formátum: 172 x 242 mm
ISBN: 978-963-9987-12-8
