Fényes búvár- és oktatóközpont - Juhász Patrícia diplomaterve

Varázslatos vízi világot tár fel Juhász Patrícia (Széchenyi István Egyetem) diplomatervében. A tatai Fényes Fürdő rehabilitációjával egybekötve Magyarországon egyedülálló búvár oktatóközpontot létesítene a fiatal tervező a hányatott sorsú, ugyanakkor országos jelentőségű forrásrendszer mellé.

Téma- és helyszínmegjelölés

Diplomamunkámként célul tűztem ki, hogy létrehozok egy búvárközpontot a Fényes források láncolata mellé. Több helyről merítettem az inspirációimat:
Egyrészt a búvárokhoz személyes kötődés fűz, tevékenységükbe belelátok, így tudatosult bennem, hogy Magyarországon jelenleg nem létezik számukra olyan oktatóközpont, mely speciális kialakítású medencékkel rendelkezne, és kielégítené igényeiket, ezért ezt a feladatot sajátos építészeti kihívásnak találtam - rögtön magával ragadott a téma. Másrészt nagymértékben befolyásolta a tervezési folyamatot a fantasztikus helyszín megtalálása és részletes megismerése. Gimnazista éveimből jól ismertem a Fényes Fürdőt, mely már akkor magával ragadott, és elvarázsolt. A helyszín egy természetvédelmi terület, ahol karsztforrások törnek a felszínre, melyek tavakká formálódnak, és tavakból, patakokból álló vízláncolatot alkotnak 33 hektár nagyságú területen. Tulajdonképpen a témám találta meg a területet, hiszen erről a helyszínről indult ki Magyarországon a könnyűbúvárkodás.

Helyszín

Tata a Gerecse és Vértes hegységet elválasztó Tatai-árok északnyugati kapujában található. A Fényes Fürdő a város központjától 3 km-re fekszik északi irányban. A strand-, és kempingkomplexum természetvédelmi szempontból fontos lápvilággal rendelkezik. A területen 1913-tól fürdő működik. Az 1960-as években a tatabányai szénbányászat megnövekedett vízkiemelése miatt a tatai források elapadtak. Azért, hogy a fürdő fennmaradhasson, egy sport, egy gyermek és egy pancsoló medencét építettek a területre. Napjainkra szinte teljesen elvesztette idegenforgalmi szerepét, miközben a 2001 óta újrafakadó langyos karsztforrásai lévén, a régió akár legjelentősebb turisztikai célpontja lehetne. A naponta feltörő mintegy 20.000 m³, 22 C°-os természetes forráshozam országos viszonylatban is figyelemre méltó lehetőségeket kínál.

Tervezési szövet

A búvárközpont telepítéséhez, és egyáltalán létjogosultságának alátámasztásához szükségesnek láttam a terület elemzését, jelenlegi funkcióinak megismerését, és újak elhelyezését, hogy egységes szövetként működhessen a komplexum. Kétségtelen a fürdő jelentős fejlesztésének szükségessége - ebben az irányban jelenleg zajlanak indítványozások, tárgyalások, és konkrét pályázatok lebonyolítása is elkezdődött már.

Telepítés

A területen belüli a konkrét helyszín a vizsgálódás folyamán formálódott és végül megtalálta a helyét. A vízrajz alapján és egyéb funkció használatának elemzése után a Feneketlen-tó partjára helyeztem az épületet. Ez a tó az egyetlen mélyebb természetes képződmény a területen. Az alja 10 m mélyen fekszik.

Téma

Az épület elsődleges célja, hogy miután a búvárok az épületben található zárt téri medencében elsajátítják a merüléshez szükséges tudást, minél nagyobb biztonsággal merülhessenek az élő vízi környezetben. Másodsorban olyan látogatóközpontként is funkcionálna, ahol a laikus ember megismerkedhet a búvárkodással, mint életérzéssel, és a „vizuális merüléssel”, vagy tényleges próbamerüléseken keresztül közelebb kerülhessen ehhez a világhoz.

Funkció

A funkcionális kialakítás alapvetően két zónára osztható:
a látogatói nyitott zóna, és a zárt felépítésű búvárok számára kialakított helyiségek, melyeket az átmeneti-, közös használatú zóna köt össze.
Így az épület fogadó tere mindkét látogatóközönségnek szól.

”Látogatói merülés”

A tanösvényről és a strandról megérkezve egy zsibongó térbe érkezünk, ahol a gyakorlati kiszolgáló funkciók (ruhatár, recepció, büfé, mosdó) találhatóak. Ezek a dobozok a látogatók szárazföldi „kifordított” medencéjeként jelennek meg. Ebből a térből megengedett a betekintés az uszodatérbe, hiszen itt még hagyományos uszodai teret tekinthetünk meg, viszont figyelemmel kísérhetjük a merüléshez készülődő búvárokat, vagy a próbamerülésen részt vevő barátaikat, strandolókat. Az épületben itt azonos a búvárok és a látogatók útja - az előtérből ágazva szétválik, és a földszín alatt újra találkozik közvetett, vizuális formában. A kiállítóteret egy reprezentatív, de befelé forduló lépcsőtér konferálja fel. A látogató elindul ezen az úton, hogy a búvárok világába „merülhessen alá”.

A kiállítótérbe érkezve a látogatók megismerkednek a búvártörténelemmel, a felszerelésekkel egészen a kezdetektől a legmodernebb technológiákig. Nemcsak az édesvízi világot ismerhetik meg, hanem a tengeri merülésekről is képet kapnak. Az érdeklődők különleges térélménynek lesznek részesei a kiállítótérből a medence belsejébe bevezető üvegdobozokon keresztül. Anélkül, hogy vízzel érintkeznének, figyelemmel kísérhetik a búvárokat, és erre az időre ők is merülőkké válnak.

Búvárzóna

A búvárok azonos recepcióhoz érkeznek meg, mint a látogatók. A „búvárzónába” csak az öltözőkön keresztül léphetnek be a merülni szándékozók, ahol fürdőruhára cserélhetik utcai öltözetüket. Azért, hogy a felszerelésüket ne kelljen végigvinni az öltözőkön keresztül, a büfépult külső oldalán a búvártáskákhoz méretezett polcok állnak rendelkezésre a felszerelés ideiglenes tárolására. A recepció egyben kölcsönzőként is működik, ahol megkaphatják az előre-, vagy a helyszínen egyeztetett felszerelésüket a merülők. A búvároknak a büfé és a hozzá tartozó látogatóktól elzárt pihenőtér alkalmas a merülés előtti eligazításra, a két merülés közötti regenerálódásra, merüléseik kielemzésére. Ebből a térből közelíthető meg a „medence-tér”.

Oktatómedence

Az oktatási célt figyelembe véve, olyan medence került kialakításra, ahol különböző mélységekben elhelyezkedő platókon gyakorolhatnak a búvárok. A teljesen kezdőktől, a technikai búvárokig mindenkinek lehetősége van tanulásra – például a 25 méter mélységű kútban, ahol a dekompressziós merülések gyakorolhatóak. A medence egy másik különleges résszel is rendelkezik. A közbenső födém és a vasbeton alaplemez között barlangszituációs medence került kialakításra, ahol a tapasztaltabb merülők biztonságos közegben sajátíthatják el a barlangi merülés finom mozgásait.

”Búvárterasz”

Célom volt a „búvártér”, és a tó közötti kommunikáció létrehozása is. A zárt búvárzónából egy terasz nyúlik a tó fölé, ahonnan merülést hajthatnak végre közvetlenül az épületből. Azok a búvárok, akik már rendelkeznek a megfelelő ismeretekkel, alámerülhetnek a természetes élővilágba. Tulajdonképpen az épület formáját a búvárterasz és a „látogatói merülő” rámpa találkozása, és annak szerkesztése adja ki, valamint a medencetér kiemelése az alaptömegből, mint fő funkcionális egység.

Anyaghasználat

Belső világában visszafogott, homogén anyagot képzeltem el, ami egyben a tartószerkezeti, vízzárási követelményeket is kielégíti. Így esett a választásom a betonra, mely a tartószerkezetnek, és a megjelenő belső felületeknek is nagy hányadát teszi ki. Buborékot formáló üvegmozaikkal terveztem az előtér kiszolgáló „dobozainak” felületét, melyhez jól asszociálhatóak a hagyományos medencék hangulata. Első impulzusként ezek a belső építmények érik a látogatókat, mint kifordított medencék melyek vibráló teret alkotva, jó kiindulópontja annak az útnak, ami a nyugalom világába vezet.

Az épület külső burkolataként cementszállal erősített kéregbeton táblát alkalmaztam. Burkolatválasztáskor egy olyan anyagot kerestem, amely megmutatja az épület formáját, nem tereli el róla a figyelmet, visszafogott képet mutat, és a homlokzatok tömör és nyitott felületeit őszintén visszaadja.

Célom volt

- hogy tervemmel rávilágítsak egy értékes, ámde veszélyeztetett terület megóvására, rehabilitációjára,
- a búvárközösség számára létrehozzak egy magyarországi központot, ahol a búvár elsajátíthatja a merüléshez szükséges tudást, ezzel biztonságosabbá téve a merüléseket,
- különleges térélmény közepette a látogatót a közelebb vigyem a víz alatti közeghez, élővilághoz.

Bízom benne, hogy összességében egy átlátható, tiszta formát, és belső világot sikerült létrehoznom, ami hívogató környezetet teremt mind a búvárok, mind a látogató közönség számára, miközben tiszteletben tartja a természeti helyszínt.

Juhász Patrícia